Hol a hiba a holland válogatott játékában?

Hollandia igencsak felemás eredményekkel kezdte a katari világbajnokságot: Szenegál 2-0 arányú legyőzése után az Oranje úgy ért el 1-1-es döntetlent Ecuador ellen, hogy Cody Gakpo bombagólját leszámítva jóformán helyzetet sem tudott kidolgozni. Nehezen látni, Louis van Gaal csapata hogyan jelenthetne veszélyt egy komolyabb ellenfél kapujára.

A 2010-es évek második felére a holland futball válságba jutott. Bár az európai topligákban még ekkortájt is szaladgáltak olyan ígéretek mint Georginio Wijnaldum, vagy éppen Memphis Depay, a tény attól még tény: a 2014-es világbajnoki bronzérem után a holland válogatott sem a megemelt létszámú, 24 csapatos Eb-re nem jutott ki 2016-ban, sem pedig a 2018-as oroszországi világbajnokságra. A korábbi, Arjen Robben, Wesley Sneijder, Robin van Persie által képviselt aranygeneráció kiöregedett, és nem látszott az ígéretes utánpótlás. 2019-re azonban úgy tűnt, valami elindult: az Erik ten Hag-féle Ajax menetelésével és a Ronald Koeman-féle holland válogatott Eb-kijutásával egy időben ismét körvonalazódni látszott egy tehetséges generáció olyan fiatal játékosokkal mint Virgil van Dijk, Matthijs de Ligt, vagy éppen Frenkie de Jong.

A klubszinten korábban az Evertonnál és Southamptonnál is középszerű teljesítményt nyújtó Ronald Koeman úgy tűnt, a válogatott futballban megtalálta számításait és viszonylag stabil játékkal, egyre inkább az új generációra építve juttatta ki a csapatot a 2020-as Európa-bajnokságra. A tornát azonban a járványhelyzet miatt 2021-re halasztották, Koeman pedig 2020 augusztusában otthagyta a holland válogatottat, hogy inkább a Barcelonát próbálja kihúzni a krízishelyzetből – sikertelenül. Utódja az a Frank de Boer lett, akinek utolsó edzői eredményei a 2010-es évek elején, az Ajaxszal nyert bajnoki címek voltak, később azonban az Intertől és a Crystal Palace-től is rekordgyorsan rúgták ki. A 2021-es Eb-n a holland válogatott szégyenszemre a nyolcaddöntőben esett ki Csehország ellen, de a narancsmezesek már a csoportmeccsek során sem tűntek sziklaszilárd csapatnak. De Boer sok kritikát kapott amiatt, hogy az addig jól működő 4-3-3-as rendszert az utolsó pillanatban 3-5-2-re cserélte.

Az utód Louis van Gaal lett, aki 2014-ben vb-bronzéremig vezette a válogatottat.

A brazíliai tornán a selejtezőkön használt hagyományos holland, labdabirtoklásra épülő 4-3-3-as vagy 4-2-3-1-es felállást Kevin Strootman sérülése miatt lecserélte a világfutballban ekkortájt reaktivált három belső védős rendszerre, és szükség esetén átadta a labdával való kezdeményezést ellenfeleinek, rugalmas emberfogással semlegesítve őket. A folyamat most is hasonló volt: a 2021-ben megvívott vb-selejtezőket Van Gaal többnyire négy védővel játszatta végig, 2022-re azonban egyre inkább visszatért a három védőre. Ezzel valószínűleg a védekezést akarta stabilizálni, a folyamat iránya tehát a 2014-ehez hasonlítható.

Van Gaal idei tornán is kitart a három belső védős rendszer mellett, az első számú kapus azonban meglepetésre a 26 éves Andries Noppert lett. A védelem belsejében Van Dijk és Aké mellett Szenegál ellen Timber, Ecuador ellen pedig De Ligt kapott lehetőséget. Szárnyvédőként a jobb oldalon az Inter-játékos Dumfries, baloldalt pedig Daley Blind kezdett mindkét összecsapáson. A középpályán Frenkie de Jong mellett Marteen de Roon, Teun Koopmeiners, Steven Berghuis, vagy Davy Klaassen kapott helyet, a csatársorban pedig Cody Gakpo mellett Vincent Janssen, Steven Bergwijn vagy Memphis Depay szerepelt.

Ahogy 2014-ben, úgy időnként most is hajlandó átadni a labdát az ellenfélnek a holland válogatott: Szenegál ellen 53 százalék, míg Ecuador ellen 54 százalék volt a csapat labdabirtoklása. A három belső védő most is az emberfogás miatt fontos Van Gaal számára: a plusz belső védő követheti az ellenfél visszalépő támadóját, még mindig marad négy ember a védővonalban. A csapat csak alkalmanként támad le agresszívan, akkor is leginkább a kapus megtámadásával. Máskor pedig a hollandok átmenetileg megengedik, hogy az ellenfél hátsó sora megkapja a labdát, és minden fontos passzopciót emberfogással igyekeznek levédeni – a három belső középpályás tehát, a belső védőkhöz hasonlóan szorosan követi az emberét. Szenegál 4-3-3-as alapfelállása ellen tehát az 5-2-1-2-es védekezés szinte adta magát: a pálya közepén a holland válogatott gyakorlatilag letükrözte ellenfele felállását, ezzel a szélek felé terelve a játékot.

Letámadás Szenegál ellen: Bergwijn oldalról támadja meg a szenegáli középhátvédet, Janssen a másik belső védőre a középpályás hármas pedig közvetlenül követi az ellenfeleket.

A második mérkőzésen Ecuador már tudatosan próbált alkalmazkodni a hollandok letámadásához: a Katar ellen használt 4-4-2-ről Gustavo Alfaro szövetségi kapitány három belső védős rendszerre állította át csapatát. Erre reagálva a tízesben játszó Davy Klaassen a két csatár közé fellépve próbált helyezkedni, kiegyenlítve a legelső sorban lévő létszámhátrányt. Sebas Mendez azonban a középpályáról – hasonlóan a Katar elleni mérkőzéshez – elkezdett visszalépni a védővonalba, ezzel 4 a 3 elleni létszámfölényt kialakítva. A játékba belépő belső védő azonban kevésszer tudta játékba hozni a visszalépő támadókat az emberfogással védekező három belső védő miatt. Bár a holland védekezés 1,68 xG-nyi helyzetet engedett az ecuadoriaknak, a dél-amerikaiak ezt 15 lövésből tudták összehozni, így több volt az alacsonyabb minőségű helyzet. Szenegál pedig ugyanennyi lövésre, csak 0,89 xG-t hozott össze, akkor tehát a védekezés még inkább hatékonyan működött.

Az ecuadori három belső védős rendszerre Klaassen fellép a két középcsatár közé. Válaszul Sebas Méndez visszalép a középhátvédek közé, míg Felix Torres belép a játékba. A leghátsó vonalban 4 a 3 elleni létszámfölényben az ecuadoriak.

Torres Estradához passzol, akire Van Dijk bátran felléphet. Az ecuadori támadó így nem tud a kapu felé fordulni.

A támadójátékról ugyanakkor a hatékonyság nem mondható el.

Ecuador ellen Gakpo korai bombagólján kívül egyetlen lövést tudott összehozni az Oranje, azt is a tizenhatoson kívülről, ez összesen 0.10 xG-t ért a hollandoknak. Szenegál ellen is mindössze 0.67-es xG-mutatót sikerült 10 lövésből összehozni, Louis van Gaal csapata tehát a helyzetek minőségét tekintve mindkét mérkőzésen alulmaradt az ellenfélhez képest.

A riasztó statisztikát pedig még inkább aláhúzzák a két mérkőzésen látott holland labdabirtoklási jelenetek. Bár Louis van Gaal a kilencvenes években még forradalmi hatással volt a futball fejlődésére hátulról építkező, lábbal is magabiztos kapusokat és védőket felvonultató csapataival, ezt a játékstílust más edzők, például Pep Guardiola, azóta továbbgondolták és magasabb szintre fejlesztették. A mai holland válogatottat látva ugyanez az érzése az embernek: bár Van Gaal változatlanul hisz a lassú építkezésben és a szigorú strukturális alapelvekben, a csapat játéka rendkívül lassúnak és kiszámíthatónak tűnik. A két szárnyvédő, Dumfries és Blind legtöbbször az ellenfél középső sorának magasságában helyezkedik, így az ellenfél védelme nincs kellően széthúzva. Ez többször vezetett a belső védők által vaktában fellőtt indításokhoz. Ha a hollandoknak sikerül megtartaniuk a labdát, abban sincs sok köszönet: bár viszonylag szabályos, jól kivehető felállásokban (például 3-4-3/3-2-5) foglalják el a játékteret, a játékosok mégis statikusan, szinte egy helyben állva, lábról-lábra járatják a labdát. Nincsenek dinamikus mögé- és alákerülő beindulások, nincsenek kényszerítők vagy területbe belőtt labdák, amelyek lendületet vinnének a statikus, könnyen semlegesíthető passzolgatásba.

A jelenlegi csapat a játékrendszerénél fogva ráadásul nélkülözi a holland futball klasszikus kellékének számító, egy az egyben erős szélsőket, mint korábban Arjen Robben, vagy még régebben Marc Overmars.

Így a kollektív dinamika hiánya mellett egyénileg sem sok játékostól várató, hogy ellenfelét egyéni játékkal átjátszva, helyzetet teremthessen a csapattársaknak.

Labdakihozatal Szenegál ellen. Az ellenfél védekezése nincs széthúzva, Dumfries és Blind is túl mélyen helyezkedik. A türelmetlenség újabb probléma: Bergwijn nem próbálja visszajáratni a labdát, hanem reménytelen indítást küld a két izolált támadó irányába.

Labdakihozatal Szenegál ellen. Bár a középső területek megfelelően el vannak foglalva, mindenki a szenegáliak fedezőárnyékában van, csak a védelmi blokkon kívülre lehet passzolni.

Labdakihozatal Ecuador ellen. De Jong visszalép a védővonalba, de a mezőnynek háttal kapja a labdát, az ecuadori középpályás kiléphet rá. Koopmeiners kimozog a szélre, de a pálya közepe nagy területen betöltetlen marad.

Labdakihozatal Ecuador ellen. Az előbbihez hasonló szituáció, Bergwijn egészen mélyen kénytelen visszajönni a labdáért, de kilépnek rá. A labda oldalán lévő többi passzopciót is emberfogással semlegesítik az ecuadoriak.

A hollandok első két mérkőzésen szerzett három góljából egy hosszú labda visszaszerzését követő távoli bomba, egy magas, szemből jövő beadásra történő kapushiba, valamint egy felívelt labda összeszedése utáni egyéni lerohanás vezetett. Nehezen látható tehát, a holland válogatott a továbbiakban hogyan tudna veszélyt jelenteni a komolyabb ellenfelek kapujára. Bár a Katar elleni mérkőzés és a csoportból való továbbjutás a házigazdák képessége miatt lefutottnak tűnik, az eddigihez hasonló támadójáték bőven okozhat nehézséget a tulipánosoknak. A világbajnokság után Louis van Gaal biztosan távozik a holland válogatottól, utódja a változatosság kedvéért Ronald Koeman lesz.

Az edzőkeringő és az útkeresés tehát folytatódik…