Miért falaz egy klub annak, akit nemi erőszakkal vádolnak?

A francia másodosztályban szereplő Le Havre székházában egy hatalmas tabló díszeleg a klubot megjárt növendékek arcképével. Feltűnik köztük Vikash Dhorasoo, Ibrahim Ba, Souleymane Diawara, Guillaume Hoarau, Lassana Diarra, Steve Mandanda, Paul Pogba, Riyad Mahrez és Ferland Mendy…és sokáig ott lógott Benjamin Mendy fényképe is. A vezetőség nemrég döntött úgy, hogy a francia válogatottal 2018-ban világbajnokságot nyerő játékos képét leszedik.

Az okát sokan tudják.

Mendy-t tavaly nyáron a brit rendőrség őrizetbe vette, a vád szerint 2020 októbere és 2021 augusztusa között több nő sérelmére kilenc alkalommal követett el nemi erőszakot és szexuális zaklatást.

A játékos 134 napot töltött előzetesben, majd 2022 januárjának elején feltételesen szabadlábra helyezték. A sajtót körbejárta, ahogy citromsárga-zöld rabruhában hagyhatta el Nagy-Britannia egyik legkeményebb börtönét, a The Smiths által is megénekelt Strangewayst. Mendy azóta is megfigyelés alatt áll, útlevelét érvénytelenítették és szigorúan tiltják, hogy kapcsolatba lépjen a tanúkkal vagy a vádlókkal.

Az nem új jelenség, hogy a világ élvonalához tartozó és a csúcson megszédülő játékosok kihágásokat követnek el – de az, hogy egy, a válogatottjával világbajnokságot nyerő, majd a francia Becsületrenddel kitüntetett játékosról ilyen ügyek kerülnek elő, meglehetősen ritka.

Esete több kérdést is felvet. Miként tudott egy elit bajnokság ritmusában játszó és a közeg professzionális keretei között élő 27 éves férfi odáig jutni, hogy öt nő is szexuális zaklatással vádolja?

A francia sajtóban többen is megpróbálták felgöngyölíteni, mi csúszhatott félre, ám legtöbben falakba ütköztek. A Le Havre-nál a hivatalos válaszon túl csak pár névtelen illetékes válaszolt a megkeresésre, egyikük azt mondta: „A klub vezetése döntött úgy, hogy a képét levesszük. Aztán meglátjuk, mi történik. Nem akarunk se megbocsátást tanúsítani, se elítélni. Ugyanakkor nem állhatunk teljesen semlegesen ehhez a kérdéshez, mert kellemes időt töltöttünk nálunk.”

Másokat letaglóztak a hírek. Nevelőklubjánál, az US Palaiseau-nál – ahol a világbajnoki cím után egy edzőpályát is elneveztek róla – volt edzői ragaszkodó és jókedvű kamaszként festették le, akitől nem állt messze a csínytevés, de ki-ki a maga eszközeivel próbálta fegyelmezni. Kivétel nélkül azt állítják, hogy Mendy sosem volt verekedős alkat, nem halmozta a piros lapokat és rendőrségi ügye sem akadt. Ahogy egyik mentora mondta: „Mivel tehetséges volt, hamar rájött, hogy profi labdarúgó lesz, ezért az iskola egyáltalán nem érdekelte. Folyton vicceskedett és mindenki felé nyitott volt. Fejlődnie kellett, és ha az iskolában valami rosszat csinált, jött a dupla büntetés: kimaradt a suliból és nekem segített elmosni a szennyest.” Mendy gondtalan hajlamát egy volt tanárnője egyenesen úgy festette le, hogy A nyomorultak regényéből ismert csavargó kisfiúhoz hasonlította: „Csak egy Gavroche volt Palaiseau-ból”.

Mendy-ről régóta tudni lehetett, hogy nem folytat profi labdarúgókhoz méltó életvitelt. Amikor a Monacónál játszott, Leonardo Jardim többször is hangoztatta, hogy edzőként „nem az apja”, aki folyton őrködik játékosa felett, míg Didier Deschamps a francia válogatottnál többször is kifogásolta, hogy a játékos nem végzi el az edzések melletti kiegészítő munkát. Ahogy Deschamps fogalmazott: „A természet nem fogja ezt visszaadni neki”.

Amikor Mendy a Marseille-ben játszott, Marcelo Bielsa azt jósolta neki, hogy

egy sztár leszel és egy nagy klubban fogsz játszani…ha hajlandó leszel végre tenni érte.

2017-ben aztán be is jelentkezett egy nagy klub: a Manchester City 57 millió euróért szerződtette – az árcímkével járó felfokozott várakozás viszont hamar elapadt. A bulvárlapokban sorra jöttek a szalagcímek 30 ezer eurós vacsoraszámlákról és hajnalig tartó bulikról. Mendy nagy lábon élt és nem tudott nemet mondani az éjszaka hívásaira, ebben pedig nem segített testvére, David sem, aki minden karrierállomásán a játékossal tartott tartott és akihez egy lekésett edzés után hozzászegezték a kérdést: „Ha együtt élnek, miért nem keltette fel Benjamin-t?” „Mert én is aludtam” – válaszolta.

Az esetekből még nem következett az, amiért ma Mendy-t vádolják, de így együtt rámutatnak arra, hogy hiába próbáltak meg többen is hatni rá, egyetlen korábbi edzője, mentora és rokona sem járt sikerrel. Hogy a játékos munkáltatójának, a kluboknak mekkora felelőssége van ebben a ügyben, az már egy másik, sokkal komolyabb kérdést is felvet.

A közvélemény még nem tudta, hogy a játékos ellen már javában rendőrségi vizsgálat folyt egy korábbi erőszakügyben, a City vezetői ugyanakkor már tavasszal képben voltak azzal, mi folyik a háttérben, mégis úgy döntöttek, hogy hosszú hónapokig nem hozzák nyilvánosságra a dolgot. Mendy-t csak azután függesztették fel, hogy 2021 augusztusában letartóztatta a cheshire-i rendőrség.

Az első kihallgatás és az őrizetbe vétel között eltelt kilenc hónap alatt Mendy mindvégig a City keretével tartott, játszott, még gólt is rúgott és a bajnoki cím ünneplésekor átvette a győztesnek járó érmet.  A City-t rengeteg bírálat érte a falazás miatt, mégsem először fordult elő ilyen eset.

Hol van az a pont, amikor egy klubnak lépnie kell egy hasonló ügyben: az első botrányos szalagcímnél, az első meghallgatásnál, a vád alá helyezés pillanatában vagy a bírósági kalapács koppanásakor?

Sokan azzal érvelnek, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, az irányelv pedig azt hivatott biztosítani, hogy egy gyanúsított személyt ne állítsanak be bűnösként mindaddig, amíg másképp nem döntenek róla. Csakhogy amikor több rendbeli erőszak a tét, a közvélemény is hajlamos gyorsabban meghozni az ítéletét.

A jogban a bűncselekményeknek léteznek egyértelmű büntetőjogi fokozatai – a döntéshozók viszont egyáltalán nem tudják, hogyan tegyenek különbséget a kritikus kérdések között. Gyakorlatilag ahány klub vagy szövetség, annyi eljárási rend létezik.

• A legfrissebb esetben a Manchester United játékosa Mason Greenwood állítólag fizikailag és szexuálisan is bántalmazta élettársát – klubja az ügy kirobbanása után szinte azonnal felfüggesztette a játékost.
• Ryan Giggs még Wales szövetségi kapitánya volt, amikor egy családon belüli bántalmazási ügy miatt nyomozás indult ellene – a szövetség közös megegyezéssel megvált tőle, ami a United vezetőségét nem tartotta vissza abban, hogy meghívja alkalmanként az Old Trafford díszpáholyába.
• Karim Benzemát egy szexvideós zsarolási ügyben egy év felfüggesztett börtönre és több ezer eurós bírságra ítélték Franciaországban – hogy hosszas huzavona után mégis nyugalomban játsszon tovább mind a válogatottban, mind a Real Madridban.
• Franciaország egyik legnagyobb kézilabdázója, Nikola Karabatic és testvére, Luka egy fogadási csalással kapcsolatos ügyben két hónapos felfüggesztett börtönt és tízezer eurós büntetést kapott – az elhúzódó jogi eset egyiküket sem akadályozta meg abban, hogy a válogatottban játsszon és címeket nyerjen.
• Nagy-Britanniában pedig hemzsegnek a hasonlóan zűrös ügyek: a nemi erőszakért öt évre elítélt, de még gyanúsítottként 35 gólt rúgó sheffield-i Ched Evanstól, a kiskorúakkal bizonyítottan kapcsolatot létesítő sunderlandi Adam Johnsonon át a halálos közúti balesetet okozó, de azután még 17 mérkőzésen játszó Lee Hughes-ig.

A nemzetközi futball mintha nagyon lassan tanulna. Ha érthető is az, hogy minden kiteregetett szennyes fontos imázsbeli és szervezetpolitikai kérdéseket vet fel, mégis megfigyelhető, hogy minél értékesebb egy érintett játékos, annál valószínűbb, hogy elnézőbbek lesznek vele szemben.

Ha akadnak is határozottan kezelt példák, a tapasztalat az, hogy a meghozott döntés nincs mindig pariban az ügy súlyosságával. 

Benjamin Mendy bírósági tárgyalása 2022 nyarán lesz. Képe már nem díszeleg a Le Havre-i központ falán, viszont Becsületrendjét egyelőre megtarthatta és a nevét hordozó plakett is ott lóg még a palaiseau-i edzőpálya mellett.