Gerd Müller: a nagy kilences kilenc nagy története

1969. június 14. A német kupa döntőjében Frankfurtban: Bayern München–Schalke 2:1. A győztes csapat mindkét gólját Müller szerezte. Ezzel teljessé tette az évi mérlegét: bajnoki és gólkirályi címet nyert, valamint Az év játékosának választották az NSZK-ban. Összes (427) Bundesliga-meccsén 365, valamennyi (62) német kupamérkőzésén 78 gólt ért el. Mindent együttvéve 579 tétmérkőzésen szerepelt a Bayernben, és mindig a kezdő tizenegy tagja volt.

1970. június 17. A labdarúgó-történelem legemlékezetesebb találkozóinak egyikén, az Olaszország–NSZK vb-elődöntőn (4:3) a kétszer negyedórás hosszabbításban vezetést szerzett 1:1-nél, majd egyenlített 2:3-nál. Az első mexikói Mundialon összesen tíz gólt jegyzett, ezzel elhódította a vb gólkirálya címet. A nyugatnémet válogatott bronzérmet nyert, a harmadik helyért az uruguayiakkal vívott mérkőzésen Müller passzolt a szintén világklasszis Wolfgang Overath-hoz az egyetlen gól előtt.

1971. május 27. Lev Jasin búcsújátékán bemutatkozott a Világválogatottban. Az All Star Teamben együtt játszott Mészöly Kálmánnal, az uruguayi Ladislao Mazurkiewicz-csel, olasz Giacinto Facchettivel, az angol Bobby Charltonnal, a jugoszláv Dragan Dzsajiccsal vagy azzal a Willi Schulz-cal, akinek 1973-as búcsúmeccsén szintén a Világválogatottban szerepelt (Albert Flórián oldalán). Uwe Seeler 1972-es gálajátékán Bene Ferenc és Mészöly társa volt az Európa-válogatottban.

1971. szeptember 27. A Bayern 11-1-re „végezte ki” a Dortmundot, Müller négy gólt szerzett. A nagy diadal ellenére a Kicker sportmagazin a müncheni csapat egyetlen játékosának sem adott maximális 1-es osztályzatot; Sepp Maier, Franz Beckenbauer, Paul Breitner, Franz Roth, Uli Hoeness, Franz Krauthausen és Gerd Müller teljesítményét 2-essel szíveskedett elismerni. Müller tízszer ért el négy, négyszer öt gólt.

1972. május 26. Gerd Müller mesterhármast ért el a müncheni Olimpiai stadion avatásán, az NSZK–Szovjetunió mérkőzésen (4-1). Huszonhárom nappal később Brüsszelben ugyanez a két csapat vívta az Európa-bajnokság döntőjét – a magyar válogatott negyedik lett –, és a 3-0-s mérkőzésen Müller ugyanúgy két gólt szerzett, mint a belgák elleni elődöntőben (2-1). Még szép, hogy bekerült a torna álom tizenegyébe.

1974. április 20. A BEK-elődöntő visszavágóján: Bayern München–Újpest 3-0, összesítésben 4-1. A kinti meccs harmadik gólját Müller szerezte. Az Atletico Madriddal vívott döntőben Georg Schwarzenbeck a százhuszadik percben egyenlített (1-1). A megismételt találkozón a bajor csapat 4-0-ra nyert, Gerd Müller és Uli Hoeness egyaránt kétszer küldte a labdát a spanyol együttes hálójába. A Bayern a következő két esztendőben is elhódította a kontinens legértékesebb klubtrófeáját. Az 1976-os elődöntőben mindhárom német gólt Müller érte el a Real Madrid ellen (1-1, 2-0).

1974. július 7. Az NSZK válogatottja 1954, „a berni csoda” után húsz évvel újra elnyerte a világbajnoki címet. A hollandok elleni találkozó (2-1) győztes gólját Müller lőtte. Mivel a feleségét nem engedték be a bankettre – ahogyan a többi játékos hitvesét sem –, a center lemondta a válogatottságot. A címeres mezben 62 mérkőzésen 68 gólt termelt.

1991. november 8. A Bild Zeitungban nyilatkozott elvonókúrájáról. Alkohol-függősége miatt élet-halál között lebegett az intenzív osztályon, öt napig nem tudott magáról. Utána naponta három csoportfoglalkozáson kellett részt vennie; aki összesen kilencről kimaradt, azt menthetetlenül elbocsátották. A vb-aranynál is nagyobb eredménynek tartotta, hogy bennmaradt. Húsz évvel később eltűnt a Bayern edzőtáborából. Fél napon át keresték, s amikor végre megtalálták, nem volt beszámítható állapotban. A klub 2015-ben tette közzé, hogy Alzheimer-kórban szenved, és öregek otthonában kezelik.

1999. november 30. A múlt század harmadik legjobb német labdarúgójának választották Franz Beckenbauer és Fritz Walter mögött. A győztes „Császár” és több más kiválóság szerint Müllernél nem volt fontosabb labdarúgó az 1954 utáni német futballtörténetben.