Négy éve és ma: Juventus–Juventus 8-3

A Ronaldofóbia képviselői szerint a portugál érkezése óta a Juventus karaktere megváltozott, CR7 egyénieskedése és privilégiumai nem voltak jó hatással a csapatra. Aztán ott vannak az edzők: sokak szerint az önfejű Sarri kinevezése hiba volt, a zöldfülű Pirlóé még nagyobb. És ne feledkezzünk meg a focistákról sem.

Az alábbiakban összehasonlítjuk a Juventus négy évvel ezelőtti BL-döntős keretét a mostani kezdővel.

Maradjunk abban: nem véletlen, hogy a Juventus évek óta BL-nyolcaddöntős szinten áll.

Buffon vs. Szczesny

Ha kapusposzton az egyik jelölt Buffon, akkor tökmindegy, ki a másik. Mostanában történetesen Szczesny az, és ez nem válik a Juventus előnyére. A lengyel az érthetetlen rövidzárlatok és lepkék embere, de még ennél is rosszabb, amikor olaszos mosolyt erőltet magára. (Senki ne akarjon olasz lenni, ha nem olasz.) Szökőévente Buffonon is elment egy-egy meccs, de ő legalább direkt csinálta (jelige: Rolex). 1-0.

Barzagli vs. Danilo

Barzagli nem tudott semmi különöset, csak egy megbízható olasz focista volt. Imádtam, ahogy nyargalt a pályán, mint valami fáradhatatlan versenyló. Féltérden állva szerelt, gesztikulált, közben a sebeit nyalogatta – jelenség. Danilo is szimpatikus, de nem szerethető, és ez nagy különbség. Mentségére szóljon, hogy középpályásként voltak jó meccsei, emellett idén övé a legtöbb játékperc is a Juventusban, amihez szívből gratulálunk. Ezzel együtt is 2-0.

Bonucci vs. Bonucci

Bonucci egyike annak a három futballistának, akit önmagával hasonlítunk össze: 2017-ben és most is a védelem kulcsembere. Karrierjében a milánói kitérő fordulópontot jelentett, a lejtmenet kezdetét. Azelőtt Európa egyik legjobb belső védőjének számított, ma már nehéz elképzelni, hogy ez valamikor így volt. Középpályára történő dinamikus belépést hónapok óta nem láttunk tőle, a korábban megszokott hajszálpontos indításokat pedig felváltották az előrebikázott labdák. Nem ő a Juve jövője, de egy Fiorentinában még újjászülethetne. Persze, nem fair egy 34 éves játékost összehasonlítani egy 30 évessel, szóval legyen ez egy kegyelemiksz. 2,5-0,5.

Chiellini vs. De Ligt

Végre egy poszt, amelyen mindkét focistánkat dicsérhetjük. Chiellini a közgazdaságtan, a hátvédtudomány és az olaszos szemétkedés professzora, 2017-ben a csúcson épp túl. De Ligt pedig az első, ellentmondásos éve után idén bizonyította, hogy a világ egyik legjobb belső védője, keménységéről a kilencvenes évek alulértékelt Juve-bekkje, Massimo Carrera juthat eszünkbe. Újabb iksz (és diszkrét hallgatás azzal kapcsolatban, hogy az ólomléptű Chiellini még a 2021-es Juventusnak is az egyik meghatározó embere – 36 évesen), 3-1.

Alex Sandro vs. Alex Sandro

Alex Sandro sem lett fiatalabb az elmúlt években. Jobb sem. Bevallom, én sosem láttam benne a Roberto Carlost, ha már brazil, de még Brancót sem („Grosso, grande Grosso!”). Roque Juniornál kétségtelenül jobb, és ki is egyeznénk vele egy békés döntetlenben, de sajnos most olyan kedvetlenül, már-már undorral az arcán focizott, ami miatt egyértelműen a régi Sandróra szavazunk, 4-1.

Cuadrado vs. Cuadrado

Bár a 2017-es BL-döntőben Dani Alves kezdett, abban az idényben Juan Cuadrado játszott jobb oldali futóként több mérkőzésen a Juventusban. A Real elleni döntőre nem szívesen emlékszik: a 66. percben beállt, a 83. percben kiállították. A mostani évadja jobb, a kevés épkézláb Juventus-futballista egyike Pirlo csapatában, a Torino elleni tavaly őszi gólpasszai emlékezetesek. Összességében azonban ez is kevés, Cuadrado (Dani Alves) vs. Cuadrado: iksz. 4,5-1,5.

Pjanic vs. Bentancur

2017-ben Pjanic volt a csapat metronómja, de lassan elöregedett. Ebben a bajnokságban azonban nem a helyére megszerzett Arthur került be a csapatba. Oké, nehéz tőle elvenni a labdát, de sajnos megkapni sem könnyebb, Arthur egyelőre inkább körkörös mozgásban és labdavezetésben jeleskedik. Erre megajánlunk neki egy tornaötöst, Pjanic viszont minden ízében futballista, aki 2017-ben csúcsformában játszott. Szóval Arthur helyett megint Bentancurt kaptuk. Kösz… Fájdalom, de az uruguayi egyike azoknak, akik belökték a szakadékba a Juventust. A Porto elleni BL-meccsen elkövetett hibája sokkolta a csapatot. Megszűnt a varázs, a Juve is lehet lúzerklub, Bentancur Juventus-szurkolók milliói számára hozta el ezt az érzést. 5,5-1,5.

Khedira vs. Rabiot

Kezdjük azzal, hogy Khedira (#dogunalom) és Rabiot (#orokigeret) = egál. Két hasonlóságot találunk közöttük. Az egyik, hogy mindkettő színtelen-szagtalan, mint a levegő. Kábé annyira súlytalanok is. A másik a hajpánt. Utóbbit újabban Rabiot állandóan keresgéli, elhagyja, elhagyja magát, nem áll össze a kép, Rabiot is lehetne valami, tényleg-tényleg lehetne valami, a Juventus is lehetne valami, de egyelőre nem lesz. 6-2.

Mandzukic vs. Chiesa

2017-ben eksztázisba kerültünk Mandzukic ollózós góljától, ami egy balbunkótól (ne feledjük, Allegri már-már védőt faragott belőle) különösen szép teljesítmény, de régi kedvencünkkel, Chiesával szemben kevés. A vele kapcsolatos bizalmatlanság érthetetlennek tűnik: Chiesa egy ötezres fordulatszámon pörgő Mustang, angol pályákra való. (Megjegyzem, ha rajtam múlna, a csatársor az ősztől így nézne ki: Zaniolo, Kean, Chiesa. A sztárparádé mehet a Premier League-be, ők meg együtt szépen felnőnek, klubrekordok dőlnek, három BL-cím, öt scudettó, Pirlo pedig másodedzőként mindent megtanul Guardiolától.) 6-3.

Dybala vs. Ronaldo

Huhhhh. Itt most hosszú lenne megindokolni, miért tartozom a Ronaldofóbok közé, de egyre inkább úgy gondolom, hogy Ronaldo rossz hatással volt a Juventusra. A Juve számomra mindig olyan volt, mint valami gyilkos gépezet, amelynek ereje a tökéletes csapategységben rejlik. A Juventusban Jugovicsok szolgálták ki a Ravanelliket, a Del Pierók szíve pedig zebravért pumpált szerteszét. Na most ez nincs. Szarrámodernizálta, túlmarketingelte magát a klub, és bár ezt jobban csinálják, mint a Fidelitas, valami szétesett, minden egész eltörött. Ronaldo (akihez, mentségemre szóljon, zengtem már pár ódát) ennek a szimbóluma. Bocs, de nem tetszik a látványos sértődés, az önzőzés, a lesensétálgatás, a társak zsarnoki számonkérése. Nem tetszik a Ferrari-szalon, 7-3.

Higuaín vs. Morata

Emlékszem, amikor Higuaín egyszer kihagyott egy tizenegyest, aminek az lett a következménye, hogy nem a Napoli érte el a BL-indulást jelentő helyet, hanem a Lazio. Ez pár éve történt. És emlékszem, amikor Morata Münchenben 2-0-s Juve-vezetésnél kihagyott egy ajtó-ablak ziccert, pedig, ha belövi, akkor kalap-kabát. De nem lőtte be, és én már abban a pillanatban tudtam, hogy mindennek vége. Vége is lett, a Bayern hosszabbításban fordított (4-2, ravatal). Azt hiszem, mindez 2016 tavaszán zajlott. Szóval Higuaín és Morata közül én inkább Alen Bokšićot választom. Neki legalább volt kisugárzása, és egy felejthetetlen idény alatt összesen három gólt lőtt a Juventusban!! Pont nincs, marad a 7-3.

Allegri vs. Pirlo

Jó vicc. Amióta Pirlo visszavonult, nem tudok úgy focimeccset nézni, mint azelőtt. Minden meccsen Pirlo hiányzik. De hát ez most nem futballozás, hanem edzősködés, és nehéz lenne elhinni, hogy az edző nem felelős azért, ha minden alkalommal van a csapatában két-három olyan játékos, akiről már az 5. percben látszik, hogy semmi köze a meccshez. Allegri edzői filozófiája sosem nyűgözött le, de képes volt kétszer BL-döntőbe vezetni a Juventust azokban az években, amikor ez nem jött össze még az angol csapatoknak sem. De Allegri edző, Pirlo pedig még messze nem az: 8-3.

2017: Buffon – Barzagli, Bonucci, Chiellini, Alex Sandro – Dani Alves, Pjanic, Khedira, Mandzukic – Dybala, Higuaín (edző: Allegri)
2021: Szczesny – Danilo, Bonucci, De Ligt, Alex Sandro – Cuadrado, Bentancur, Rabiot, Chiesa – Ronaldo, Morata (edző: Pirlo)