A Benzema-sztori: a center, aki Deschamps utolsó jokere

Claude Onesta a francia csapatsportok legsikeresebb edzője. A férfi kézilabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya két olimpiát, és három-három világ-, valamint Európa-bajnoki címet nyert együtteseivel.

Önéletrajzi könyvében kiemel egy történetet arról, hogyan készült fel a 2008-as ötkarikás játékokra: úgy mérlegelt, hogy az agresszív területvédekezésben jártas horvát válogatott legyőzéséhez szüksége lesz egy olyan kézilabdásra, aki gyorsan át tudja majd forgatni a játékot a túloldalra, ezzel megkerülve a horvát csapatblokkot. Választása a balkezes Cédric Burdet-re esett, akivel amúgy kutya-macska viszonyban volt, korábban többször negligálta, ami miatt Burdet többször nyilvánosan is kifakadt, a csapattagok pedig emiatt nem rajongtak érte, Onesta mégis beválogatta. Számítása bejött: a legfontosabb pillanatban Burdet pontosan azt hozta, amire Onesta vágyott. A horvátok elleni meccs hőse lett, és a francia csapat később az olimpiát is megnyerte. „Az én dolgom nem az, hogy népszerű döntéseket hozzak – írja Onesta. – Az én dolgom az, hogy beválogassam a Cédric Burdet-ket.”

A kérdés az, hogy Didier Deschamps is meghozta-e a maga Burdet-döntését.

Deschamps teljes titokban keverte újra a kártyákat

Kedd délelőtt még csak pletykák keltek szárnyra, délutánra viszont már teljes őrület tombolt a francia médiában. Didier Deschamps-nak, a magyarokkal azonos Eb-csoportba került együttes szövetségi kapitányának esti bejelentése előtt kitudódott, hogy az öt és fél éve mellőzött Karim Benzema is tagja lesz a közelgő kontinenstornán szereplő keretnek.

A döntés mindvégig radar alatt zajlott, az érintettekhez közel álló szereplőkhöz semmi nem jutott el. Jérome Rothen, a Monaco korábbi játékosa és Deschamps személyes barátja megdöbbenésének adott hangot, míg Fred Hermel, a Real Madrid berkeiben jártas francia újságíró is arról beszélt, hogy a spanyol fővárosban semmi nyoma nem volt a háttérben zajló folyamatokról.

Deschamps a hivatalos tájékoztatón az okokat firtató kérdéseket egytől-egyig taccsra hárította.

Nem vagyok varázsló, ahogyan Benzema sem az

– válaszolta arra a kérdésre, hogy miért éppen most békültek. – Már nem lehet visszafordítani, így lett kalkulálva. Nem fogom elmondani, hogy mikor, hol és miről beszélgettünk a dologról, de megtörtént.”

Később, amikor a kiváltó okokról kérdezték, sejtelmes arccal válaszolt. „Ez egy bújtatott kérdés? Nézze, a vágyat, vagy inkább úgy mondom, a szükségét kölcsönösen éreztük. És senki nem kényszerített reggel, hogy márpedig beszélnem kell vele. Találkoztunk és elbeszélgettünk. Méghozzá hosszan.”

Sötét szobák, láthatatlan naptárak

Az egymillió dolláros kérdés, hogy ki kezdeményezte a találkozót.

Deschamps elkente a választ, Benzema pedig még nem nyilatkozott a kérdésben, a felek korábbi nyilatkozatait hallva ugyanakkor semmi nem utalt arra, hogy konszolidáció folyna a háttérben. Deschamps januárban még arról beszélt, hogy nem fogja elfelejteni Benzema rasszista vádjait, Noel Le Graet, a Francia Labdarúgó Szövetség elnöke pedig többször is utalt arra, hogy bár értékeli Benzemát, a válogatottbeli kalandjának befellegzett. A játékos ezekre aztán jellemzően nevetős vagy odamondós tweettel válaszolt.

Az bizonyos, hogy Benzema beválogatásával Deschamps

páratlan stratégiai döntést hozott, amellyel több legyet ütött le egy csapásra.

Egyrészt csillapította a nemzetközi és hazai sajtó nyomását: szüntelenül arról faggatták a szövetségi kapitányt, hogy mikor válogatja be újra Benzemát. Deschamps személyes és szakmai fedezete a korábban megnyert világbajnoki címnek köszönhetően eddig is magasan járt, most pedig azt is bebiztosította: vereségek esetén nem tudják majd azokkal a kérdésekkel bombázni, amelyek Benzema hiányát kérik rajta számon. Mindezek mellett Deschamps nyert egy kiváló labdarúgót, na meg végre feloldott egy öt éve tartó konfliktushelyzetet.

Lehet ugyan az ügynek politikai felhangja, de a jelképességén ennek vajmi kevés a köze a valósághoz. Bár nyújt valamiféle szimbolikus áthallást a külföldi családokból származó, ám nehezen beilleszkedő és Franciaországból kivetett fiatalok problémáira, az algériai származású csatár visszafogadása nem fogja megoldani a banlieu-k szociális gondjait. A politikai szál mégsem zárható ki teljes mértékben: hallva Deschamps korábbi ideges, elzárkózó reakcióit, valamint Noel Le Graet legyintő válaszait, nem kizárt, hogy a felek közeledését egy külső szereplő szorgalmazta.

Feladott egy elvet, de mi lesz az ára?

Deschamps sokszor hangoztatta, hogy a nemzeti válogatott nem a legjobb huszonhat játékos gyűjtőhelye, hanem az a huszonhat fős közösség, amely együtt a legjobb teljesítményre képes. A bon mot mögött kiolvasható, hogy azoknak a futballistáknak nem juthat hely, akik veszélyeztetik a belső légkört és a csapat morális egységét. Ha bárki felsőbbrendűnek gondolja magát a közösségnél, az automatikusan kizárja magát a további együttműködésből.

Éppen ezért meglepő volt, amikor Deschamps 2019 nyarán visszahozta azt az Adrien Rabiot-t, aki az egy évvel korábbi világbajnokság előtt megtagadta a behívót arra hivatkozva, hogy nem szeretne tartalékként szerepelni. Majdnem két esztendő mellőzés lett az ára, majd – a korábbi sérelmeket félretéve – Rabiot újra behívót kapott.

Ha Benzema nem is volt káros hatással a csapat egységére, 2015-ben egy pillanatra sem kérdőjelezte meg senki, hogy a játékostársát érintő szexvideós, zsarolási ügyben közvetítői szerepet vállaló csatárnak indokolt-e a mellőzése.

Deschamps Benzema visszahívásával a kialakult egyensúlyt bonthatja meg. Tegyük ehhez hozzá Benzema ügyetlen nyilatkozatát Olivier Giroud-val kapcsolatban – amikor önmagát egy Forma–1-es autóhoz, csatártársát pedig egy gokarthoz haonlította – és már meg is van a súrlódási felület. A szövetségi kapitánynak tegnap felvetették, hogy ez a döntés mennyiben fér a korábban hangoztatott elvek közé, amire a következő választ adta. „Nagyon rövid leszek: a válaszom maga a névsor.”

Úgy tűnik tehát, hogy a hosszas diskurzus közben mindenki helyre rakta a felelősségét, és tiszta lappal tudnak indulni, de azt nem tudni, hogy az ügy a csapat belső életére milyen hatással lesz.

Sportszakmai elmaradás

A legnagyobb kérdőjel Benzema csapaton belüli pozíciója lesz. A Real Madrid támadója élete egyik legjobb szezonját futja, ugyanakkor a korábbi válogatottbeli mérkőzésein nem mindig klappolt a játéka. A most 33 éves játékos 2015-ig elmozgó ékként játszott, aki képes volt a feljátszott labdákért visszalépni, viszont ezzel azt kockáztatta, hogy ugyanolyan zónákba téved, mint az irányítóként szereplő Antoine Griezmann. Amikor az ékcsatári pozíciót Giroud vette át, a csapat játéka is összeállt: a feljátszott labdákat jobban meg tudta tartani, tovább tudta fűzni az akciót, Griezmann megtanult a csatár körül forogni, és területeket bejátszani. Benzema mellőzésének hozadéka lett, hogy egy nála gyengébb támadó jobban beleillett Deschamps játékelképzeléseibe, és flottabbul egészítette ki a társakat. A francia válogatott a 2018-as vb-t végül egy olyan csatárral nyerte meg, aki az egész tornán egyetlen gólt sem szerzett.

Komoly dilemma, hogy Benzema képes lesz-e elkerülni azokat a hibákat, amelyek korábban jellemzőek voltak rá. Madridban vitathatatlanul sokat fejlődött, a fejjátéka szinteket ugrott, és a kapunak háttal játszva is magabiztosabbá vált.

Formai okok

Deschamps valószínűleg felmérte, hogy Giroud és Griezmann sincs most a 2018-as szinten, ezért az együttes erősítésre szorul. Sem a középpályásként felfutó Blaise Matuidire, sem a szélsőként hasznosítható Anthony Martialra nem számíthatott, Houssem Aouar és Tanguy NDombele pedig csak epizód szerepeket kapott, míg Ben Yedder képtelen volt meggyőzni a szövetségi kapitányt néhány próbálkozás alatt. Aki maradt, az nem más, mint Karim Benzema.

Hogy mennyire jelent mentőbóját a bevetése, arra az időzítés és a csapat jelenlegi formája is utal. Noha a francia válogatott a Nemzetek Ligájában és az Európa-bajnoki selejtezőben is megnyerte a csoportját, Deschamps úgy mérlegelhetett, hogy az a csapat, amelyik nem halad, az valójában visszafelé lépked.

Benzema visszahívása az elmúlt három esztendő sikertelen csapatfejlesztési próbálkozásainak eredménye. A válogatottba nem épültek be új, meghatározó játékosok, és az együttesen nem látszik, hogy bármiféle új labdakihozatali, -járatási vagy éppen védelembomtási változatokat sajátított volna el. Az Európa-bajnokság előtti két felkészülés mérkőzés pedig hajmeresztően kevésnek tűnik bármiféle új taktikai elem kipróbálására.

A korábban feltett kérdésre a válasz: félő, hogy Deschamps nem hozta meg a maga Burdet-döntését. Félretette ugyan a büszkeségét, megtett egy lépést valamilyen új irányába, de végül is konkrét szakmai vízió nélkül vág bele az ismeretlenbe.

Benzema az utolsó jokere.