„Ha győztünk, mindent megengedett. Ha kikaptunk, nemegyszer szétesett az öltöző”

1.0Sport24https://sport24.24.huAranyossy Áronhttps://sport24.24.hu/author/aranyossya/„Ha győztünk, mindent megengedett. Ha kikaptunk, nemegyszer szétesett az öltöző” – 80 éves Mészöly KálmánFelhívott Garaba Imre. <blockquote>Szeretnék kérni tőled valamit</blockquote> Egy 82-szeres válogatott futballista, aki még daliás korban, Mészáros „Bubu”, Török Péter, Bálint László, Müller Sándor, Nyilasi Tibor, Détári Lajos, Kiss László, Törőcsik András, Várady Béla, Kiprich József idején lett 82-szeres, nagyjából bármit kérhet, mondtam is kapásból: – Parancsolj. – Légy szíves, írj egy cikket. – Rólad? – Nem. A Kálmánról. A magyar futballban volt néhány híres Kálmán, hogy csupán Ihász Kálmánt, Sóvári Kálmánt, Kovács Kálmánt említsem a válogatott törzsgárdistái közül, ám nem kellett kérdeznem, melyik Kálmánról van szó. Az a Kálmánt a magyar futballban évtizedekre visszamenőleg – és gyanítom: dekádokkal előre – lefoglalta Mészöly. – Mert pénteken nyolcvanéves? – E miatt jutott az eszembe, de nem ezért. Hanem, mert végigkísérte az életemet. – Gyerekkorodban Sződön Mészölyt játszottál? – Azt sem tudtam, hogy ő kicsoda. Ám nyolcéves lehettem, szőke voltam, fejelgettem, mire apukám azt mondta: <blockquote>Szeretném, ha olyan lennél, mint Mészöly Kálmán</blockquote> Ebben az a szép, hogy édesapám a Fradinak drukkolt, és a hatvanas években a Ferencváros és a Vasas volt a két legnagyobb rivális: négyszer nyert bajnoki címet az FTC, ugyancsak négyszer a Vasas. A papa mégis a vetélytárstól választott nekem példaképet. <div class="payable-content-section"></div> – Az lett? – De mennyire! Felnézek rá, amióta ismerem. – Mikor találkoztál vele személyesen először? – Nyolcvanban, ám hol vagyunk még attól! Tizennégy évesen apukám levitt a III. Kerületi TTVE-hez. Azelőtt sosem jártam Budapesten, úgy éreztem, elveszek a forgatagban. Aztán egyszer csak azt hallom: „Itt a kis Mészöly!” Meg hogy én leszek az utóda. Most már kezdett foglalkoztatni a dolog, utána néztem, ki az a Mészöly, bár rossz futballista nem lehet, gondoltam, ha ennyiszer emlegetik. Megtudtam, mielőtt a Vasashoz került, a Kerületben játszott. – Téged is hívtak Angyalföldre? – Előbb Vácra hívtak, onnan meg Kispestre. Az 1979-1980-as évad közben kerültem a Honvédhoz, és huszonöt év után akkor nyert először bajnoki címet a csapat. Tichy Lajos ötvenötben játékosként, nyolcvanban edzőként ünnepelt. Majd beajánlott a válogatottba. – Mészölynek? – Majdnem. Dr. Lakat Károly szövetségi kapitányi búcsúmeccsén vehettem fel először a címeres mezt, második válogatottságom alkalmával pedig már Kálmán volt a szakvezető. A csehszlovák–magyar 1-0 és a magyar–skót 3-1 között egy hónap telt el 1980 tavaszán. – A nyolcvankettő azt bizonyítja, egészen jól beváltál. – Mészölyi magasságokba nem emelkedtem, nem tartoztam a világ legnagyobbjai közé. De van párhuzam, mert ugyanúgy a megalkuvást nem tűrő játék jellemzett, mint őt, és hozzá hasonlóan tiszteltem a játékostársaimat. Ahogyan ez a nagy vagány beszélt Bundzsákról, Göröcsről, Albertről, Sándor Csikarról, az megragadott. Még inkább lebilincselt, amikor nyolcvanegy vége felé azt mondta: <blockquote>Most már tegezhetsz</blockquote> [caption id="attachment_1450" align="alignnone" width="6048"]<img class="wp-image-1450 size-full" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2021/07/ivd_9857.jpeg" alt="" width="6048" height="4024" /> Garaba Imre[/caption] Még ma is nehezen megy, pedig ennek már maholnap negyven éve. – Nyilván azért volt ilyen engedékeny, mert a válogatott csoportelső lett az akkori vb-selejtezőkön! – Méghozzá Anglia, Románia, Svájc és Norvégia előtt. A záró meccs a magyar–norvég volt. Felhívott a feleségem Tatán, hogy kellene három jegy. Majd felhívott újra, hogy kell még hat. Nem ragozom: csak Sződről százharminc belépőt kértek. – Megszerezted mindet? – Annyit nem tudtam kérni. Már csak azért sem, mert a vásárolható jegyek számát hatvannyolcezerben maximálták. Négy-egyre nyertünk, októberben olyan hangulat uralkodott, akár a majálison. Amúgy is belecsöppentem a jóba. Harmadik válogatott meccsemen, az osztrákok ellen Pelé volt a kezdőrúgó, mert akkor forgatták Pesten a Menekülés a győzelembe című filmet a páratlan brazillal, továbbá az argentin Osvaldo Ardilesszel, a lengyel Kazimierz Deynával, az angol Bobby Moore-ral, a belga Paul van Himsttel, megannyi labdarúgó-világsztárral. Majd nyolcvanegy nyarán a magyar–angolra huszonöt év után hazatért Puskás Ferenc. Azt éreztem, ami egy mai kis srácot akkor fog el, ha Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi közvetlen közelébe kerül. Öcsi bácsi játszott is a vb-selejtezőt megelőző Budapest–Vidék öregfiúkmeccsen. <blockquote>Már nagy hasa volt, de jobban rúgott, mint Roberto Carlos</blockquote> (Erről az eseményről így emlékezett meg 2013 októberében a Nemzeti Sport: „Az is Puskás volt, aki Francóval parolázott vagy éppen meghajolt Kádár apró dögei előtt, mint ahogyan azt 1981-ben, a Népstadion dísztribünje felé fordulva tette huszonöt év távollét után, már magyarországi letelepedésének megágyazva.” A „Kádár apró dögei” harmonizál a humánum hetilapja, a Magyar Fórum 2009. októberi cikkével, amelyben Csurka István a „Kádár–Apró–Dögei-söpredéket” emlegette.) – A vb-n aztán csalódtunk! – Az Eb-ezüstérmes belgák védhető lövéssel egyenlítettek ellenünk, de a legnagyobb hibát az angol játékvezető követte el, amikor 1-0-s vezetésünknél nem állította ki a Fazekas Lacit letaroló Jean-Marie Pfaff kapust. Ha nyerünk, akkor a középdöntő hármas csoportjában a lengyel és a szovjet csapattal kerülünk szembe, és nem kell elrugaszkodni a földtől, hogy feltegyük: ebből a keleti körből akár a legjobb négy közé is bejuthattunk volna. – Mészöly tombolt? – Ha győztünk, mindent megengedett. Ha kikaptunk, nemegyszer szétesett az öltöző. Mindig ilyen volt: ami a szívén, az a száján. Ám azt, aki rosszat mond róla, meg se hallgatom. <blockquote>Tessék utána csinálni: játékosként és szövetségi kapitányként is vb-n volt.</blockquote> – Garaba edzőként már nem lesz! – De tudok még egyezést: Kálmán is játszott, én is futballoztam olyan válogatottban, amelyik legyőzte a brazilokat. Jó, a hatvanhatos 3-1 kicsit értékesebb volt a nyolcvanhatos 3-0-nál, mert azt a vb-n rendezték, ráadásul a kétszeres címvédő állt a túloldalon, és Kálmán gólt is lőtt. De nyolcvanhat se semmi, magyar futballcsapat azóta sem járt világbajnokságon. Jut eszembe, Esterházy Marciék és Hidegkuti Nándorék között egy civil lakott a Római-parton. Egyszer csak azt hallották, hogy a középső ház tulajdonosa kiabál valakivel: „Menjen már, nekem mindkét szomszédom gólt rúgott a braziloknak!” <div class="article_box_border"> <div class="article_solidheader"> <h2>Mészöly Kálmán</h2> </div> A nyolcvanéves Mészöly Kálmán 61-szeres válogatott volt, és ugyancsak 61 mérkőzésen dirigálta a válogatottat szövetségi kapitányként. A Vasas játékosaként négyszer nyert bajnoki címet – 1966-ban veretlenül végzett az élen a piros-kék csapat –, a válogatott tagjaként két világbajnokságon játszott. A harmadikról Marseille, a csehszlovákoktól a vb-pótselejtezőn elszenvedett 1-4 miatt maradt le. Korának legjobbjai közé tartozott nem csupán itthon, de az egész világon. Íme, egy csapat azokból, akikkel együtt futballozott az Európa-, illetve a világválogatott csapatokban: Jasin (szovjet) – Carlos Alberto (brazil), Beckenbauer (német), Facchetti (olasz) – Cruyff (holland), Masopust (csehszlovák), Bobby Charlton (angol), Rivera (olasz) – Best (északír), Gerd Müller (német), Eusebio (portugál). Kilenc aranylabdás szerepel e tizenegyben, valamint egy második helyezett (Giacinto Facchetti) meg egy brazil világbajnok (Carlos Alberto), akire az 1970-es Aranylabda-választáson még nem lehetett szavazni. A legjobb itthoniak, akikkel Mészöly együtt játszott: Grosics – Mátrai, Sipos, Sárosi – Bozsik, Bundzsák – Sándor, Bene, Göröcs, Albert, Tichy, Farkas. Igen, nem tévedés, ez 12 név, de a a hat egyenrangú csatárból nem lehet eldönteni, ki maradjon ki. Mészöly az 1962-es vb esztendejében elnyerte Az év labdarúgója címet – azon a Mundialon nevezték el Szőke Sziklának –, és részese volt minden idők legjobb magyar Eb-szereplésének, az 1964-es bronzéremnek. A hatvanas-hetvenes években a válogatottal és a Vasassal úgy járt Dél-Amerikába, mint más a Balatonra. A chilei Copa Hexagonal elnyerése (1967) után megkörnyékezte a montevideói Penarol, előtte az Internazionale és a Real Madrid, de nem akart „disszidálni”. Angyalföldre azért került, mert édesapja, aki 1945 előtt a Magyar Királyi Statisztikai Hivatal főtanácsosa volt, azt javasolta neki: ha a Vasasba megy, abból baj nem lehet. Bár az őt eltiltó piros-kékektől haraggal vált el, nem igazolt máshova, az első osztályban kizárólag piros-kékben játszott (279 alkalommal). Farkassal és Ihásszal közös búcsúmeccsén még a salakpályán is tolongtak a nézők 1974 fagyos februárjában a Fáy utcában. Akkor még csak harminckettő volt, bőven futballozhatott volna. Olyan színvonalon, ahogyan középhátvéd ebben a minőségi labdarúgóban valaha oly gazdag országban valószínűleg sem előtte, sem utána nem játszott. </div>richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2021/07/d__yt20141209011-150x150.jpg150150