1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/Semmi sem jelzi jobban a leégés mértékét annál, mint hogy a 2024-es Copa América után a 2026-os világbajnokság két társházigazdája, az Egyesült Államok és Mexikó is az edzőcsere mellett döntött. Pedig a Copa nem a CONCACAF-csapatok valódi felségterülete, csak meghívottként vesznek részt – ettől függetlenül rém kínos volt, hogy mindkét válogatott már a csoportkörben búcsúzott. Az Egyesült Államok éppenséggel először esett ki már az első körben hazai rendezésű nagy, felnőtt válogatott tornán (20 eddigi rendezésből). Ennek pedig megvannak a következményei… Kettejük közül talán a mexikóiak számolhatnak el könnyebben <a href="https://rangado.24.hu/nemzetkozi_foci/2024/07/01/copa-america-mexiko-kieses-csoportkor/">a rossz szerepléssel</a>: végső soron szereztek 4 pontot, hozták a papírformát, „csak” rossz helyzetkihasználással párosuló futballjuk (3 mérkőzés, 1–1-es gólkülönbség) a szintén 4 pontos Ecuador mögé rangsorolta őket. <span class="highlight-block-small">Az amerikaiaknak semmi mentségük: a helyben aranygenerációnak tekintett, rendező válogatott ugyan legyőzte Bolíviát, de aztán tíz emberre fogyatkozva (Timothy Weah kapott piros lapot, ütésért) kikapott Panamától, majd (botrányos bíráskodás mellett) Uruguaytól is, így <a href="https://rangado.24.hu/nemzetkozi_foci/2024/07/02/copa-america-kiesett-az-usa-uruguay-es-panama-tovabbjutot/">búcsúzott</a>.</span> Ha a torna előtt valaki azt állítja, hogy az amerikaiak nem tudnak továbbjutni Panama és a dél-amerikai csapatok közül lefelé kilógó Bolívia mellől a csoportból, azt alighanem kiröhögik. <div class="payable-content-section"></div> A csoportkör után már nem volt ok a vidámságra, és mindkét szövetség meg is köszönte szakvezetőjének az eddigieket. A mexikóiak ajtót mutattak <strong>Jaime Lozanónak</strong> – illetve lefokozták, és felajánlották neki, hogy dolgozhat az utódja stábjában, de <a href="https://rangado.24.hu/nemzetkozi_foci/2024/07/17/jaime-lozano-mexiko-szovetsegi-kapitany-tavozik-vb-rendezo/">az edző ebből nem kért</a> –, az amerikaiak pedig <strong>Gregg Berhalternek</strong>, akinek a katari világbajnokság után már egyszer lejárt a szerződése, de pár hónap után visszahívták. [caption id="attachment_13488" align="alignnone" width="4190"]<img class="size-full wp-image-13488" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/07/berhalter.jpg" alt="" width="4190" height="2957" /> Gregg Berhalternek mennie kellett a csúfos Copa-szereplés után.[/caption] Azt gondolnánk, hogy egy vb-házigazda szövetségi kapitányának viszonylag stabil a pozíciója a nagy torna előtt: minden a felkészülést szolgálja, nincs kvalifikációs sorozat, még a kontinenstornák is jóformán felkészülési állomásoknak tekinthetők. Relatív béke és nyugalom honol. Ez így is volt nagyjából az ezredfordulóig – a házigazdák többnyire olyan szakvezetővel mentek a világbajnokságra, aki legalább 4 éve posztján volt –, de azóta csak <strong>Philippe Troussier</strong> (Japán, 2002) és <strong>Félix Sánchez</strong> (Katar, 2022) töltött az átlagnál hosszabb időt a vb előtt a kispadon. Most az a különös helyzet állt elő, hogy mindhárom 2026-os társházigazda edzőt váltott két évvel a torna előtt: a kanadaiak nyitottak, és májusban kinevezték a topligás tapasztalattal (RB Leipzig, Leeds United) érkező <strong>Jesse Marscht</strong>, aki kiválóan debütált a Copa Américán és a négy közé vezette a csapatot. A mexikóiak Lozano távozása után régi ismerőshöz nyúltak: ismét (2001–2002 és 2009–2010 után harmadszor) kispadra ültették neves trénerüket,<strong> Javier Aguirre-t</strong>, és csatlakozott hozzá a stábban a játékoslegenda, a Barcelona B kispadjáról érkező<strong> Rafa Márquez</strong>, akivel elméletileg 2030-ig terveznek. Talán kihúzzák velük a világbajnokságig, bár a sportigazgató <strong>Duilio Davino</strong> már Lozanónak is türelmet ígért, mondván: <blockquote>Nehéz úgy dolgozni – akár rövid-, akár közép-, akár hosszútávon –, hogy minden egyes vereség után kapitányváltást követelnek.</blockquote> Természetesen az edzői Murphy-törvényeknek megfelelően ezt nem sokkal később edzőváltás követte, és a pocsék Copa América-szereplés után Lozanónak mennie kellett. Az amerikaiak a mexikóiakkal ellentétben nem kapkodtak a kinevezéssel, de nem lesz könnyű dolguk: az előző edzőkeresés komédiába fulladt (a szövetség nagyívű kijelentésekkel elkezdett kapitányt keresni, hogy aztán végül ismét kinevezze Berhaltert), az Európa-bajnokság után megüresedett pár vonzó kispad, és a topligákban mindig vannak korai edzőváltások, lehet, hogy a szabad edzők inkább ezekre várnak. Azt is el kell dönteni, hogy inkább hazai (illetve MLS-kötődésű) trénert vagy külföldi, topligás hátterű szakembert keresnek. Ettől függetlenül egy ambiciózus edzőnek jó perspektívát kínálhat az amerikai kispad: <span class="highlight-block-small">két év múlva világbajnokság, egy jó szereplés jelentősen megemelné a tréner ázsióját, a keret pedig jó korösszetételű és tele van fiatal, magas szinten már jelentős tapasztalatot szerzett húzójátékosokkal.</span> Most már „csak” olyan trénert kell találni, aki pluszt tud hozzátenni a csapatteljesítményhez, vagy legalábbis nem gátolja annak kibontakozását. „Az amerikai válogatottnak elég széles a választéka jó játékosokból, akik most lépnek be a legjobb éveikbe. Ez nagyszerű, még akkor is, ha páran közülük nem fejlődnek olyan ütemben, mint mások. De ez a generáció egyelőre inkább egy erős keretet tud kiállítani, sztárokat kevésbé” – írja hosszú, a Copa América után készült <a href="https://www.espn.com/soccer/insider/story/_/id/40494186/usmnt-copa-america-exit-fixes-2026-world-cup">elemzésében</a> az ESPN munkatársa, <strong>Bill Connelly</strong>. Connelly – más szakírókhoz és szakkommentátorhoz hasonlóan – rámutat arra, hogy kicsit félő, az évek óta együtt játszó keret elkényelmesedik, ha nem lesz még nagyobb a konkurenciaharc. A kanadaiaknak van egy tehetséges edzőjük és egy ígéretes játékoskeretük, felfelé tartanak; a mexikóiak viszont sok szempontból bajban vannak. Nézzük csak meg a Copa Américán szerepelt keretek összetételét! <iframe class="flourish-embed-iframe" style="width: 100%;height: 600px" title="Interactive or visual content" src="https://flo.uri.sh/visualisation/18830064/embed" frameborder="0" scrolling="no"></iframe> <div style="width: 100%!;margin-top: 4px!important;text-align: right!important"><a class="flourish-credit" style="text-decoration: none!important" href="https://public.flourish.studio/visualisation/18830064/?utm_source=embed&utm_campaign=visualisation/18830064" target="_top" rel="noopener"><img style="width: 105px!important;height: 16px!important;border: none!important;margin: 0!important" src="https://public.flourish.studio/resources/made_with_flourish.svg" alt="Made with Flourish" /> </a></div> Egy válogatott keret minőségét nyilván nem kizárólag a topligás légiósok mennyiségével lehet mérni, de a mai futballban – emlékezzünk rá, a katari vb-n a játékosok fele az öt legnagyobb ligából érkezett – ez fontos mutató. A Transfermarkt becsléseivel is érdemes óvatosan bánni, ám sokatmondó, hogy<strong> Santiago Gimenezen</strong> (Feyenoord), valamint <strong>Edson Álvarezen</strong> (West Ham) és <strong>Hirving Lozanón</strong> (PSV) kívül a mexikóiaknak nincs jó korban levő, topkategóriás futballistájuk. Az amerikaiak egy szűk, tizenhatos keretet ki tudnak állítani tízmillió eurónál többre taksált játékosokból, a mexikóiaknak viszont annyira beszűkült az elit merítési lehetősége, hogy az sokkal inkább Kanadához hasonlít, mint az Egyesült Államokhoz. A mexikói szövetség (FMF) reménykedett abban, hogy egy jó Copa-szereplés ajtókat nyithat több játékosnak az európai csúcsfutball felé – valószínűleg hiába. Az FMF maga is elismerte, hogy valami gond van a mexikói futballal. A belterjes – a játékosokat magas fizetéssel otthon tartó, a futballisták értékét mesterségesen felverő – Liga MX már több szakvezető és futballfunkcionárius kritikáját kiváltotta. A Capology adatai szerint az élvonalbeli mexikói klubok által biztosított éves átlagfizetés felülmúlja a holland Eredivisie-ben vagy a belga első osztályban kapható összeget. A legjobb helyi játékosokat így nem feltétlenül motiválja egy európai szerződés, főleg, ha a klubvezetők is kaszálni akarnak rajtuk. <blockquote>A mexikói játékosok nem igazolnak külföldre, mert a csapataik nem engedik őket, az általuk kért átigazolási díjak irreálisan magasak. Hogyan lehet, hogy egy, a Liga MX-ben tízmillió dollárra taksált játékosnak nincsen európai kérője?</blockquote> – tette fel a költői kérdést a volt szövetségi kapitány <strong>Tata Martino</strong>. <iframe class="flourish-embed-iframe" style="width: 100%;height: 600px" title="Interactive or visual content" src="https://flo.uri.sh/visualisation/18832918/embed" frameborder="0" scrolling="no"></iframe> <div style="width: 100%!;margin-top: 4px!important;text-align: right!important"><a class="flourish-credit" style="text-decoration: none!important" href="https://public.flourish.studio/visualisation/18832918/?utm_source=embed&utm_campaign=visualisation/18832918" target="_top" rel="noopener"><img style="width: 105px!important;height: 16px!important;border: none!important;margin: 0!important" src="https://public.flourish.studio/resources/made_with_flourish.svg" alt="Made with Flourish" /> </a></div> A mexikói szövetség középtávú tervében azt vizionálja, hogy a válogatott a világ legjobb nyolc csapata közé kerül, és az előrelépés érdekében <a href="https://www.espn.com/soccer/story/_/id/38109555/mexico-eyes-facilities-us-more-players-europe">reformokra készül</a>. <strong>Juan Carlos Rodríguez</strong> elnök a felvázolt terv alapján külföldi szakértők sorát tervezi bevonni a reformfolyamatokba; a szakemberek döntéshozói jogkört nem kapnak, csak konzultálnak velük. Változtattak a Liga MX és a szövetség közös munkájának koordinálásán, erősebb ellenfeleket kötnek le a felkészülési mérkőzésekre, és – talán ez a legfontosabb – európai partnereket keresnek ahhoz, hogy kétéves „tanulmányútra” küldhessenek játékosokat az öreg kontinensre. A cél: valamelyest változtatni a mexikói labdarúgás belterjességén, mely egyedivé teszi azt, ugyanakkor nemzetközi szinten hátráltathatja a jó szereplést. „Bátorítani kellene a játékosainkat, hogy külföldre menjenek. Nem könnyű ez, mert fejlődött a bajnokságunk, és az a megszokott, hogy otthon maradnak. De ezzel csak stagnálni lehet. Mi, a mexikói játékosok, egyszerűen félünk attól, hogy kimerészkedjünk és új ajtókon kopogtassunk. Az amerikaiaknak több játékosuk van, és megfizethetőbb árat szabnak nekik” – vélekedett az athéni AEK légiósa, <strong>Orbelín Pineda</strong>, aki 2022 óta légióskodik Európában. <blockquote>A világbajnokság előtt már közel sincs elég idő megoldani a mexikói labdarúgás problémáit, melyek hozzájárultak a válogatott hanyatlásához. Ennek a munkának már egy évtizede el kellett volna kezdődnie</blockquote> – írja Copa América-összefoglalójában a <a href="https://www.nytimes.com/athletic/5629774/2024/07/11/usmnt-canada-mexico-copa-america/">The Athletic</a>. [caption id="attachment_13490" align="alignnone" width="4000"]<img class="size-full wp-image-13490" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/07/jaime-lozano.jpg" alt="" width="4000" height="2667" /> Jaime Lozanót lefokozták volna, ő viszont ebből nem kért.[/caption] Miközben a mexikóiaknak mély, rendszerszintű problémákra és egyértelműen érezhető válságra kellene választ adniuk, az amerikaiak pedig olyan szövetségi kapitányt keresnek, akivel szintet léphetnek, a kanadaiak elégedetten értékelhetik a Copa América-szereplést. A szövetség jókor mozdult és lehalászta Jesse Marscht (aki az amerikai kispadra is logikus jelölt lett volna most), az 50 éves szakvezető pedig remek benyomást keltett csapatával a dél-amerikai kontinenstornán. A kanadaiak ugyan 2 (!) szerzett góllal jutottak el az elődöntőig, ám csak a világbajnok argentinok alakítottak ki náluk magasabb minőségű helyzeteket. A csapat önbizalmat meríthet a remek eredményből; Marsch, valamint a kanadaiak scoutingrészlege pedig valószínűleg megpróbál még több elérhető, beválogatható játékost meggyőzni a kanadai válogatottságról – hiszen a keretmélység nem az igazi. A három 2026-os házigazdából mindenesetre Kanadának van most a legkevesebb félnivalója, és a nyomás is Marsch csapatán a legkisebb: a csoportkörből továbbjutás hazai pályán, a 48-asra emelt mezőnyben reális elvárás lehet, minden más óriási bravúr. Az amerikaiaknak és a mexikóiaknak viszont jóval magasabban van a léc, minimum ott (negyeddöntő), ahol CONCACAF-csapat az utóbbi 50 évben csak háromszor járt. Nem lesz könnyű átugrani, új kapitányokkal sem. [central_article_recommendation title="Kapcsolódó" url="https://sport24.24.hu/foci/2024/07/16/copa-america-elemzes/" image="1" lead="1"]richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/07/pulisic-150x150.jpg150150