1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/„Elnéztük volna késő öreg korunkig is” – hetven éve vertük 7-1-re az angolokatAz 1954-es világbajnokság előtti utolsó hivatalos válogatott mérkőzés, a magyar–angol találkozó előtt bejárta a hazai sajtót az örömhír: „Az ülőhelyek méreteit egységesítették, a szükségesnél nagyobbra méretezett ülőhelyeket kisebbre vették, így a Népstadionba néhány ezer nézővel több fér majd be, mint eddig.”
A nagy meccsre 85 500 jegyet adtak ki, a többi protokoll- vagy sajtóbelépő volt.
A Daily Sketch azzal indította útjára a brit csapatot: „Rajta Anglia, mutasd meg nekik! Magyarország? Ti is tudtok ennyit!” <strong>Stanley Rous</strong>, az Angol Labdarúgó Szövetség főtitkára – később a FIFA ellentmondásos pályájú elnökeinek egyike – televíziós nyilatkozatában kijelentette:
<blockquote class="small-quote">Megverjük a magyarokat.</blockquote>
A Star című újság óvatosabban tekintett a találkozóra: „Válogatott csapatunk eddigi legnehezebb küldetése, hogy helyreállítsa a tekintélyt, amelyet Magyarország hat hónappal ezelőtt a Wembley-ben szétzúzott.”
Az angol válogatott – rendkívüli módon – két hetet együtt töltött. S először nem hazánkba, hanem Belgrádba utazott, ahol a jugoszláv együttes – Rajko Miticnek, a Crvena Zvezda csatárának a 87. percben szerzett góljával – 1-0-ra legyőzte a szigetországi együttest.
Walter Winterbottom angol szakvezető azt mondta: „A jugoszlávok kitűnően futballoztak, válogatottunk átlagon aluli játékot nyújtott. Az eredmény reális.” A The Times szerint „a jugoszláv csapat végig a kezében tartotta a mérkőzést”. A Daily Telegraph sem vitatta, hogy „a jobbik csapat nyert”, a Daily Mail pedig megjegyezte: „Az angol csatársor kiábrándítóan játszott.”
Az újvidéki Magyar Szó viszont így lelkendezett: „Nem nagy arányú győzelem. Mégis óriási győzelem!”
Jugoszláviából a „magyar tengerhez” utazott a brit csapat, amely Balatonlellén – a Daily Mirror megfogalmazásában: „fényesen berendezett munkásüdülőben”– lakott, és Balatonbogláron edzett. A tekintélyes <strong>Lukács László</strong> megállapította: „A nyári idény előtt álló, egyelőre még csendes két balatoni üdülőhely egy csapásra az érdeklődés középpontjába került.”
<div class="payable-content-section"></div>
A fókuszban azért a magyarok voltak. A Szabad Ifjúság című lap a következő verset közölte sportoldalán:
<blockquote>Hajnalonként szép álmaimból
szomszédom üvöltése ver fel:
„Hajrá Öcsi, menj bele, Kocsis!” –
ezt ordítozza, amint felkel.
Ordítva ébred, és így fekszik.
Beleremeg a fülem tőből.
„Hajrá, Öcsi, menj bele, Kocsis! –
üvöltözi tele tüdőből.
Ma bevallotta, mért teszi ezt,
s mint kiderült e vallomásból:
jegye van a magyar–angolra,
és edzést tart a szurkolásból.</blockquote>
Egy meginterjúvolt háziasszony a meccs napjáról felelevenítette: „Már délelőtt is nehezen ment a főzés. A kisfiam folyton azzal idegesített, hogy anyu, mit gondolsz, Grosics hány éves, meg hogy Puskás hány gólt rúg délután. Én közben kétszer sóztam meg a levest. Megégettem a süteményt, amikor a kedves férjem kereken kijelentette, hogy az eredmény legfeljebb 2:1 lesz. Én megkockáztattam a 6:3-at, mire ő arról próbált meggyőzni, hogy én úgy sem értek a futballhoz. Parázs vita keletkezett. Eredmény: késsel kellett a sütemény alját levágni, mert szerintem csak barnára sült, a család azonban úgy döntött, hogy ehetetlenül megégett.”
Dolgozó honfitársaink egyike már a meccs előtt fényes sikert aratott. Amint azt a lapok hírül adták, <strong>Neckl Rezső</strong>, a Csavarárugyár sztahanovista ifjúmunkása 1031 százalékot teljesített, ezért az üzem vezetői a magyar–angolra szóló jeggyel ajándékozták meg.
<img class="aligncenter size-full wp-image-12864" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/05/nepszabadsag_1954_05__pages77-77.jpg" alt="" width="1489" height="1795" />
Az igazi ajándékot a <strong>Grosics</strong> (<strong>Gellér</strong>) – <strong>Buzánszky</strong>, <strong>Lóránt</strong>, <strong>Zakariás</strong>, <strong>Lantos</strong> – <strong>Bozsik</strong>, <strong>Hidegkuti</strong> – <strong>Tóth II</strong>, <strong>Kocsis</strong>, <strong>Puskás,</strong> <strong>Czibor</strong> összetételű együttes nyújtotta át a nagyjából 92 000 nézőnek. A 6-3 után 7-1-gyel zárult a parti, Lantos Mihály szabadrúgással kezdte, Puskás Ferenc hat méterről folytatta, aztán Kocsis Sándor duplázott, majd a csepeli Tóth II József következett. Hidegkuti Nándor még nem szerzett gólt, ezt 5-0-nál pótolta, végül a hetediket Puskás helyezte a <strong>Merrick</strong> – <strong>Staniforth</strong>, <strong>Owen</strong>, <strong>Byrne</strong> – <strong>Wright</strong>, <strong>Dickinson</strong> – <strong>Harris</strong>, <strong>Sewell</strong>, <strong>Jezzard</strong>, <strong>Broadis</strong>, <strong>Finney</strong> összeállításban kitömött, boldogtalan angol válogatott hálójába. Ivor Broadis 6-0-nál szépített, ha gólját egyáltalán szépítésnek lehetett nevezni.
A diadal jelentőségét egy teátrumi tudósítás is híven bizonyította. A Hajdú-Bihari Néplap felidézte: „A Csokonai Színházban már rég meg kellett volna kezdődnie a Rómeó és Júlia előadásának. A nézőtéren azonban mindössze 30-40 ember lézengett. Szokatlan jelenség, de most még Téri Árpádot, az igazgatót sem izgatta ez a nagy érdektelenség. Ott ült a színház klubjában a rádió mellett, megfeledkezve Veronáról, Lőrinc barátról, Rómeóról és Júliáról, sőt még a bevételi tervről is. Körülötte a színház tagjai. A meccsközvetítés szünetében mégis csak megkezdték az előadást.”
Az angol <strong>Jimmy Hogan</strong>, aki 1914 és 1927 között kilenc éven át az MTK szakvezetője, 1954-ben az Aston Villa korosztályos edzője volt, és a helyszínen nézte végig a mérkőzést, kijelentette: „Le kell törölnünk a táblát, és újra kell kezdenünk az írást.”
A Daily Mirror is lesújtva jelentette: ,
<blockquote>Ez volt a dunai katasztrófa. Soha még angol csapot nem páholtak el ennyire.</blockquote>
A Daily Worker szerint „a futballtörténelem legfelejthetetlenebb mérkőzéseinek egyikén a magyarok egyszerűen felgöngyölték Angliát”, míg a Daily Telegraph úgy vélte: „A magyarok 10-11 gólt is szerezhettek volna.” A Reuters hírügynökség azt közölte: „A ragyogóan tökéletes, tankönyvszerű magyar támadások összevissza zavarták az angol védelmet.”
A The Times így írt: „A Népstadionban megtapasztalhattuk, milyen a labdarúgás új világnézete. A budapesti mérkőzés ugyanolyan mestermű volt, amilyet a Wembley-ben láttunk, sőt talán még annál is nagyobb. Az angol taktika ezen a május végi vasárnapon olyan elavultnak bizonyult a magyarokéval szemben, akár a lovas omnibusz. Bármilyen kegyetlen volt is számunkra a mérkőzés eredménye, ezt a játékot elnéztük volna akár késő öreg korunkig is.”
[caption id="attachment_12865" align="aligncenter" width="2000"]<img class="size-full wp-image-12865" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/05/fortepan_196886-masolat.jpg" alt="" width="2000" height="1309" /> Magyarország - Anglia (7:1) válogatott labdarúgó-mérkőzés 1954. május 23-án.[/caption]
Az Evening Standard felvetette: „Egyetlen angol játékos van, aki méltó arra, hogy nevét együtt említsék Puskáséval, Kocsiséval, Hidegkutiéval, Bozsikéval: Stanley Matthews. Ő a magyarok ellen a keretbe sem került.”
A Daily Express magyar nyelven nyomtatta ki címében, hogy „Ó, uramisten, mi történt?”, és mind a hét magyar gólról fotót közölt, míg egy felvételnyi felületet üresen hagyott az újságban. „Ezt a helyet az angol gólt megörökítő fényképnek tartottuk fenn, de az még nem érkezett meg Londonba – fűzte hozzá. – Úgy látszik, a fotósok valamennyien az angol kapu mögé csoportosultak.”
A párizsi Le Figaro megkockáztatta: „A magyar labdarúgó-válogatott tanúbizonyságot tett arról, hogy első számú esélyese a világbajnokságnak.” Vittorio Pozzo, az 1930-as évek kétszeres világbajnok olasz válogatottjának szakvezetője pedig ekképpen áradozott: „Nem lehet nem szeretni egy olyan csapatot, amely úgy játszik, mint a magyar.”
<span class="highlight-block-small">Itthon általános volt a vélemény, hogy a 7-1 „a magyar labdarúgás legdicsőbb fegyvertényeinek egyike”.</span>
[caption id="attachment_12866" align="aligncenter" width="2000"]<img class="size-full wp-image-12866" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/05/fortepan_196897-masolat.jpg" alt="" width="2000" height="1306" /> Magyarország - Anglia (7:1) válogatott labdarúgó-mérkőzés 1954. május 23-án.[/caption]
A Szabad Nép azonban a mámor közepette megemlítette: „Méltán örül a magyar sportemberek hatalmas tábora a nagy győzelemnek. De súlyos hiba lenne elfelejteni, hogy a küszöbön álló világbajnoki tornán lesznek nehezebb ellenfelei is csapatunknak, mint a jelenlegi angol válogatott.”
Magyarország legfőbb ellenfelévé Magyarország vált. Az angolok lesöprése után – a berkeken belül – kiderült, hogy Bozsik és Puskás a többszörösét kapták annak a prémiumnak, amit a többiek átvehettek. A ravasz Czibor Zoltán ezt kiderítette, és az anomáliának nagy hatása volt a vb-döntő előtt, amikor Sebes Gusztáv közölte a csapattal, hogy a felépült (?) Puskás játszik a csúcstalálkozón. A 11 „dugóval” vb-gólkirály – ám a döntőben egyet sem szerző – Kocsis, valamint Czibor egyáltalán nem örült ennek, mert a hangulatrontó pénzügy óta mindkettő fújt a kivételezettekre.
Az NSZK együttesétől elszenvedett 3-2-es vereség korántsem csak ezen múlt. De senki nem tudja a választ: mi van, ha egyformán díjazzák az összes játékost a parádés 7-1 után?richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/05/fortepan_196887-masolat_-150x150.jpg150150