1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/„Az eseményekkel mindig zsúfolt francia fővárosnak ezen a héten két népszerű vendége lesz: az egyik <strong>Josephine Baker</strong>, a híres néger táncosnő, aki hosszú távollét után tér vissza az Egyesült Államokból régi dicsőségeinek színhelyére, a másik pedig a magyar labdarúgó-válogatott.” Így harangozta be a sajtó az akkor még Nemzetek Európa Kupájának hívott Eb-negyeddöntő első mérkőzését, amelyre a colombes-i stadion 35 274 jegye elővételben elkelt. Két hónappal korábban ugyancsak Párizsban – de a Parc des Princes-ben – a kékek 5-2-es kiütéses győzelemmel jutottak tovább az angol válogatottal szemben, amelyet tétmérkőzésen a két csapat londoni találkozóján (1-1) irányított először <strong>Alf Ramsey</strong> szakvezető. <span class="highlight-block-small">A „La Manche-diadal” módfelett fellelkesítette a franciákat, akik örömükben hajlamosak voltak elfelejteni: <strong>Ron Springett</strong> angol kapus három hárítható labdát is váratlanul a hálójába engedett, mert – szavai szerint – zavarták a reflektorok.</span> A házigazdák bizakodását tovább erősítette, hogy Henri Guerin szövetségi kapitány a keretbe invitálta Nestor Combint, a honosított argentin centert, aki a magyarok párizsi vendégjátéka alkalmával szerepelt először a francia válogatottban. Honfitársaink Zürichen keresztül utaztak Párizsba, és a svájci város repülőterén összetalálkoztak a Svájcban BEK-elődöntőt vívó Real Madrid labdarúgóival. A két korábbi kispesti játékostárs, <strong>Puskás Ferenc</strong> és <strong>Tichy Lajos</strong> hosszasan ölelgette egymást, <strong>Alfredo di Stefano</strong> pedig felhívta a magyar futballisták figyelmét klubtársára, <strong>Lucien Mullerre</strong>, aki az FC Zürich elleni 2-1 után már a hajnali órákban elutazott Párizsba. <div class="payable-content-section"></div> Hazánk fiai meglehetősen nehezen kerültek a legjobb nyolc közé. Berlinben <strong>Rákosi Gyula</strong> az utolsó percben lőtte a győztes gólt az 1962-ben vb-döntős csehszlovák csapatot kiejtő keletnémet válogatott kapujába (2-1), majd a visszavágó 3-3-mal ért véget úgy, hogy <strong>Albert Flóriánnak</strong> a harmadik percben durván a lábára tapostak, ezért a fájdalommal küzdő középcsatár – a szigorú Népsport szerint – „lassú volt futásban, gondolkodásban és labdakezelésben egyaránt, késlekedéseivel megakasztotta a támadásokat”, míg <strong>Mészöly Kálmán</strong> egy óra múltán olyan súlyosan megsérült, hogy utána jobb szélen álldogált, a magyar csapat gyakorlatilag tíz játékossal futballozott. (Csere – az akkori szabályok alapján – nem volt.) Baróti Lajos szövetségi kapitány sopánkodott is az NDK labdarúgóinak „túl kemény, sőt kíméletlen” játéka miatt, ám a negyeddöntőben nem volt oka panaszra, mert a <strong>Szentmihályi</strong> (Vasas) – <strong>Mátrai</strong> (FTC), <strong>Mészöly</strong> (Vasas), <strong>Sipos</strong> (Honvéd), Sárosi (Vasas) – <strong>Nagy István</strong> (MTK), Rákosi (FTC) – <strong>Göröcs</strong> (Újpest), Albert (FTC), Tichy (Honvéd), <strong>Fenyvesi</strong> (FTC) összetételű magyar csapat, és főként annak két belső csatára, Albert és Tichy Lajos elsőrangú teljesítményt nyújtott Párizsban. Előbb Tichy játszotta meg Albertet, majd Albert Tichyt, és a két finom akció nyomán 2-0-s vezetést szerzett a francia nézősereget elámító-elnémító együttes. Majd Tichy Rákosi átadását értékesítette, és 3-0 után olyan pompás periódus következett, amelyet a Képes Sport így jellemzett: „A magyar játékosok percekig eldugják a labdát, körbe passzolják az ellenfelet. A pálya közepén folyik a »Hol az olló, komámasszony?« játék.” <img class="aligncenter size-full wp-image-12664" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/04/kepessport_1964_1__pages263-263.jpg" alt="" width="1937" height="2097" /> Noha Lucien Cossou szépített (3-1), a Labdarúgás című szaklap is lelkendezett: „Válogatott csapatunk parádés győzelemmel kezdte idei évadját. Párizsban fontos díjmérkőzésen nemcsak biztos győzelmével, hanem imponáló, jó játékával is magára terelte az egész világ figyelmét.” A Magyar Nemzet is csak dicsért, dicsért és dicsért: „Szentmihályi kiválóan védett, Mátrai, Mészöly, Sárosi és a védelmi vonalba hátrahúzódó Sipos a legnehezebb pillanatokban sem vesztette el a fejét. A jobbfedezet Nagy István még ebből a nagyszerűen küzdő csapatból is kiemelkedett. Mindenütt ott volt, védekezett, támadott, pontosan passzolt, hibátlanul szerelt. A bal oldalon Rákosi vállalta magára az »örökmozgó« szerepkörét. A két előretolt csatár, Albert és Tichy minden megmozdulásával gólra tört, a francia védők nem tudták fogni őket. A szélsők is mindent megtettek a győzelem érdekében.” Ezzel szemben <strong>Henri Guerin</strong>, a <strong>Bernard</strong> (St. Etienne) – <strong>Casolari</strong> (Monaco), <strong>Michelin</strong> (Molenbeek), <strong>Artelesa</strong> (Monaco), <strong>Chorda</strong> (Bordeaux) – <strong>Bonnel</strong> (Valenciennes), <strong>Muller</strong> (Real Madrid), <strong>Herbin</strong> (St. Etienne) – <strong>Lech</strong> (Lens), <strong>Combin</strong> (Juventus), <strong>Cossou</strong> (Monaco) összeállítású francia együttes szövetségi kapitánya tehetetlenül ismételgette: <blockquote>Nem értem, nem értem, nem értem! Azt hittem, jó csapatom van. Nem marad más hátra, lemondok.</blockquote> Végül csak az 1966-os világbajnokság után köszönt le, akár <strong>Baróti Lajos</strong>. Azon a vb-n a kékek nem élték túl a csoportkört, amelynek keretében az uruguayiakkal a White City stadionban találkoztak Londonban, mert a Wembley-ben (nem vicc) agárverseny volt, míg a magyarok – a címvédő brazilok 3-1-es legyőzése után – a legjobb nyolc között búcsúztak, miután 2-1-re kikaptak a Szovjetunió csapatától. Előbb azonban még bronzérmet szereztek az Európa-bajnokságon. A franciák itthoni 2-1-es legyőzése (Népstadion, 70 120 fizető néző) után a négyes döntő első találkozóján a kétszer negyedórás hosszabbításban maradtak alul a spanyolokkal szemben a madridi Bernabeu stadionban (2-1). Aztán Barcelonában – minden idők legkisebb Eb-közönsége, 3869 néző előtt – ugyancsak 120 perces küzdelemben 3-1-re legyőzték a dánokat. A végjáték előtt a Liberation című francia lap azt írta: „A Nemzetek Európa Kupája a magyar labdarúgóké lehet. Ám a csapatnak nem szabad éreznie az esélyt, mert hajlamos a könnyelműségre, s kárba mehet minden jogos reménye. Azt az egységet, amelyet a magyar játékosok mutattak 90 percen keresztül a colombes-i stadionban, csak világklasszisokkal lehet megtörni, vagy ők maguk képesek ilyen öngyilkosságra.” A magyar sajtó Spanyolország után leszedte a keresztvizet a magyar válogatottról, különösen Albertről és Tichyről. Hol volt már Párizs! Ugyanakkor <strong>José Angel Iribar</strong>, a trófeát elhódító bilbaói kapus azt mondta honfitársainkról: „Ilyen jó csapat ellen életemben nem játszottam!” Most akkor nyertünk egy bronzot vagy elvesztettünk egy aranyat vagy ezüstöt? Ami biztos: több labdarúgó Eb-érmet Magyarországnak az 1964-ben elparentáltakon kívül soha, senki nem szerzett. https://www.youtube.com/watch?v=BpypveTbZdo&ab_channel=hunsylvania1richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/04/000_6v0l6-masolat-150x150.jpg150150