1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/<h2>Arsenal – Bayern München 2-2</h2> A Premier League egyik bajnokaspiránsa a mostanság nem túl jó formában lévő német rekordbajnokot fogadta – a Bayern hétvégi vereségével ugyanis szinte biztossá vált, hogy 12 év után nem Münchenbe kerül a salátástál. A mérkőzés legérdekesebb kérdése tehát az volt, hogy a két labdával domináns csapat közül melyik tudja a másikat a komfortzónáján kívülre kényszeríteni. Nos, az Arsenal az első félidőben 61, a második félidőben 58 százalékban birtokolta a labdát, mivel pedig a letámadást nem lehet kilencven percen keresztül fenntartani, a Bayern szokatlan módon a mérkőzés legnagyobb részében középső blokkban várta a londoniakat. A pálya közepét szűken lezáró 4-4-2-es alakzatból általában <strong>Sané</strong> lépett ki, hogy nyomást helyezzen a balhátvédként kevesebbet felfutó, a hátsó sorba mintegy harmadik védőként betagozódó <strong>Kiwiorra</strong>. Ennek érdekében az Arsenal leginkább a széleket túltöltve próbálta széthúzni az ellenfelet. A jobb oldalon <strong>Ödegaard</strong> volt az, aki a szokottnál többet lépett vissza mélységben a labdákért, hogy a támadóbb szellemű <strong>Ben White</strong> és a villámgyors <strong>Bukayo Saka</strong> felváltva támadhassák a szélen és a félterületben lévő folyosókat. A bal oldalon a kevésbé felfutó Kiwior miatt<strong> Martinelli</strong> klasszikus szélsőként adott szélességet,<strong> Rice</strong> pedig szükség esetén a félterületbe indulhatott. <span class="highlight-block-small">Korábban <a href="https://sport24.24.hu/foci/2024/03/09/arsenal-mikel-arteta-taktikai-elemzes/">már írtunk róla</a>, hogy az időnként még meglévő hiányosságok mellett az Arsenal az utóbbi időben egyre dinamikusabban tud az ellenfél kapuja elé érni.</span> <strong>Mikel Arteta</strong> csapata most is biztatóan kezdett, különösen az első tizenöt percben, Saka pedig az immár védjegyének számító, a félterület felé történő befutás után lőtt a hosszú sarokba. Az Ágyúsok ráadásul nemcsak első szándékból, hanem a hosszú passzok visszaszerzése után is képesek voltak helyzeteket kialakítani. [caption id="attachment_12548" align="alignnone" width="2048"]<img class="size-full wp-image-12548" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/04/4ed1.png" alt="" width="2048" height="1261" /> Arsenal-labdabirtoklás, Bayern-védekezés.[/caption] A Bayern Münchennek tehát, különösen az első félidőben, jóval kevesebb labdabirtoklási periódus jutott. A mélyebb védekezés mellett ez természetesen az Arsenal letámadásának is köszönhető: az Ágyúsok már jól ismert, óramű pontossággal működő 4-4-2-es letámadást raktak le a pályára, ahol a középpályáról Ödegaard lépett fel<strong> Havertz</strong> mellé. A két szélső <strong>Daviesre</strong> és az immár jobbhátvédként futballozó <strong>Kimmichre</strong> ügyelt, a védelem és a <strong>Jorginho</strong>–<strong>Rice</strong> páros pedig szükség esetén visszafelé is követte az emberét. Tuchel csapatának nem is ízlett a szoros őrizet, és többször is hosszú labdákra kényszerültek. Ha sikerült átérni az ellenfél térfelére, akkor a labdával ellentétes oldali szélső (különösen Sané) befelé mozgásával igyekeztek helyzeteket kialakítani. Bár ez az első félidőben nem nagyon sikerült, egy kivágott labda utáni kikényszerített hibával, valamint Kane büntetőjével mégis a németek vonulhattak előnnyel a szünetre. [caption id="attachment_12549" align="alignnone" width="2048"]<img class="size-full wp-image-12549" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/04/4ed2.png" alt="" width="2048" height="1261" /> Bayern-labdabirtoklás, Arsenal-védekezés.[/caption] A második félidőben a Bayern valamivel több veszélyt tudott jelenteni az ellenfél kapujára. Az említett aszimmetrikus, gyors támadások mellett felállt fal ellen is egyre többször tudott berendezkedni <strong>Tuchel</strong> csapata. Ilyenkor, amint azt korábban megszokhattuk, a bajorok leginkább 4-2-4-es alakzatot vettek fel, ahol Gnabry és a később Sané helyére beálló <strong>Kingsley Coman</strong> biztosították a szélességet. A két szélső hátvéd feladata inkább a kontrák biztosítása volt, de a második hullámban olykor csatlakozhattak a támadásokhoz. Arteta a második félidőben <strong>Zinchenko</strong> és <strong>Trossard</strong> behozatalával némileg változtatott a rendszeren, hiszen az ukrán személyében még egy támadóbb szellemű játékossal tudta beszorítani az ellenfelet. Az egyenlítő gól mégsem felépített támadásból, hanem egy bedobásból érkezett, ahol a hazaiak tankönyvi módon töltötték túl a labda oldalát és szerezték vissza a labdát, bizonyítva, hogy mindenféle játékfázisból tudnak veszélyeztetni. <span class="highlight-block-small">A Bayern tehát a negatív előjelek ellenére viszonylag sikeresen zárta a londoni kirándulást.</span> Az is kiderült, hogy a Münchennek adott esetben a második szándékú, direktebb játék is jól áll, kérdés, hogy az Allianz Arénában, immár a szurkolóik jelenlétében, mire lesznek képesek. <h2>Real Madrid–Manchester City 3-3</h2> A tavalyi elődöntő visszavágója, a két legutóbbi győztes csatája ígérkezett talán a legérdekesebb összecsapásnak, hiszen <strong>Pep Guardiola</strong> strukturált pozíciós játéka és <strong>Ancelotti</strong> liberális, egyénközpontú felfogása feszült egymásnak ismét. Mielőtt azonban a mérkőzés képe igazán kialakult volna, gyors gólváltást láthattunk: rögtön a második percben <strong>Bernardo Silva</strong> talált be közvetlen szabadrúgásból, majd 12 perc után távolról <strong>Camavinga</strong> egyenlített – <strong>Ruben Dias</strong> segítségével. Egy percre rá <strong>Lunin</strong> kidobásából <strong>Rodrygo</strong> szerzett villámgyors gólt, <span class="highlight-block-small">ez a jelenet azonban már előre vetítette azt a forgatókönyvet, amelyet később is láthattunk.</span> Ancelotti ugyanis a mérkőzés legnagyobb részében nem próbálta meg túldominálni a labdabirtoklásban talán a világon legerősebb ellenfelet, az összecsapás egészében mindössze 38 százalékban volt a Realnál a labda. Az olasz edző nyugodtan támaszkodhatott a direktebb játékra, hiszen sztárjainak szabadsága és gyorsasága is volt ehhez. A madridiak a szokásos, flexibilis rendszerüket játszották, amit a legtöbben 4-4-2-es rombusznak szoktak leírni. <strong>Alaba</strong> hiányában, mint azt már többször láthattuk, ezúttal is <strong>Tchouameni</strong> került <strong>Rüdiger</strong> mellé a védelem közepébe, <strong>Kroos</strong> pedig védekező középpályásként játszott <strong>Camavinga</strong>, <strong>Valverde</strong> és <strong>Bellingham</strong> mellett. Vinícius és Rodrygo ezúttal is szabadon futballoztak, a széleken és középen egyaránt feltűnve. Guardiola csapatának 4-1-4-1-es letámadását így ezúttal is leginkább a széleken, belső középpályásaik nyomástűrésével és elülső játékosaik mozgékonyságával játszották ki. [caption id="attachment_12550" align="alignnone" width="2048"]<img class="size-full wp-image-12550" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/04/4ed3.png" alt="" width="2048" height="1261" /> Real-labdabirtoklás, City-védekezés.[/caption] Guardiola az első félidőben hozta az idegenben megszokott kockázatkerülő, stabil labdabirtoklást. A 3-2-4-1-es felállásban <strong>Stones</strong> ezúttal is egyfajta hibrid, „elősöprögető” szerepben játszott, ami a Citynek tavaly példátlan sikereket hozott. Az első 45 percben azonban labdával nagyon is óvatos volt a City, az elvileg a vonalak között játszó <strong>Kovacic</strong> és<strong> Foden</strong> is gyakran inkább visszafelé lépett a labdákért, sőt a két szélen<strong> Grealish</strong> és<strong> Bernardo Silva</strong> sem helyezkedett kifejezetten magasan, egy az egy elleni szituációkban mindketten keveset játszották át a védőjüket. <div class="payable-content-section"></div> [caption id="attachment_12551" align="alignnone" width="2048"]<img class="size-full wp-image-12551" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/04/4ed4.png" alt="" width="2048" height="1261" /> City-labdabirtoklás, Real-védekezés.[/caption] A második félidőben Guardiola személyi változtatás nélkül is nagyobb nyomást tudott helyezni a Real 4-4-2-es védekezésére, amelyben Bellingham és Vinícius alkotta az első sort, Rodrygo pedig baloldalt zárt vissza a középpályára. A „hamis” jobbhátvédként játszó <strong>Manuel Akanji</strong> labdával is jóval többet lépett be magasan a félterületbe, minek nyomán Bernardo Silva és Phil Foden is feljebb helyezkedhetett. A hazaiak védekezését így a Citynek az első félidőhöz képest jóval mélyebbre sikerült visszatolni. A fordítás végül két egyéni villanásból, Foden és a balhátvédként játszó<strong> Gvardiol</strong> bombagóljával érkezett, ám mindkettőt hosszú labdatartás előzte meg az ellenfél térfelén. Vinícius beadásából <strong>Federico Valverde</strong> azonban szinte azonnal egyenlített, a döntés így a visszavágóra marad. <span class="highlight-block-small">Összességében mindkét csapat játékát szervezett védekezés, kissé visszafogott csapatjáték és fontos egyéni villanások jellemezték,</span> hisz a hazaiak 0.45-ös, a vendégek pedig 0.80-as xG-mutatóval szereztek három-három gólt. Guardiola tehát a tavalyi odavágóhoz hasonlóan ezúttal is óvatosabb volt idegenben. Kérdés, hogy a visszavágón idén is űrfocit láthatunk-e majd az angoloktól… <h2>PSG–Barcelona 2-3</h2> Az elmúlt években a két csapat több emlékezetes párharcot is vívott egymással. Amióta <strong>Xavi</strong> január végén bejelentette, hogy a szezon végén távozik a Barcelona kispadjáról, <a href="https://rangado.24.hu/nemzetkozi_foci/2024/04/11/bajnokok-ligaja-barcelona-xavi-hernandez-veretlenseg/">a csapat váratlan jó formába lendült</a>, és azóta nem is veszített mérkőzést. Nem meglepő, hogy a pletykák már Xavi maradásáról is szárnyra kaptak. <strong>Luis Enrique</strong> – aki nemcsak játékostársa, de egy évig edzője is volt Xavinak – azzal a céllal érkezett tavaly nyáron Párizsba, hogy egy új csapatot építsen, amelyben a szupersztárokon kívül immár kiegészítő szerepben lévő, tehetséges fiatalok is helyet kapnak. Az összecsapás pedig nemcsak a pályán kívül, hanem a mágnestáblán is közös gyökerekkel rendelkezett: mindkét edző a klasszikus pozíciós játék 4-3-3-as változatát favorizálja, ahol a játékosok strukturált rendben foglalják el a pálya előre meghatározott területeit. A mérkőzés legnagyobb kérdése tehát az volt, melyik csapat tudja magához ragadni a labdát és a kezdeményezést. Ez inkább a hazaiaknak sikerült: a párizsiak az első félidőben 53, a második játékrészben 64 százalékban birtokolták a labdát. A területek elfoglalása kissé eltérő volt: jobboldalt az eredendően középhátvéd <strong>Marquinhos</strong> kezdett és többnyire biztosító szerepben maradt a 2-3-5-ös vagy 3-2-5-ös alakzatban, míg baloldalt <strong>Nuno Mendes</strong> sokat futott fel a vonal mellett. Jobboldalt így <strong>Dembelé</strong> inkább a vonal mellett játszott, Mbappé többet mozoghatott befelé, az ex-realos Asensio pedig a középpályára gyakran visszalépve, hamis kilencesként játszott. Mivel a két középpályás közül a koreai<strong> Lee</strong> indult be inkább a folyosóba, a párizsiak gyakran töltötték túl a pálya jobb oldalát. A bal oldalon így elvileg Nuno Mendes és Mbappé is lendületből indulhatott, ennek ellenére a dinamikus áttörések mégis hiányoztak a párizsiaktól, és az első félidő 0.33-as xG-mutatója után végül 1.19-el fejezték be a mérkőzést. <span class="highlight-block-small">A 18 leadott lövésből azonban egy olyan sem volt, amely az öt és feles két oldalvonala, valamint a tizenhatos vonalának képzeletbeli „négyszögén” belülről érkezett volna.</span> [caption id="attachment_12552" align="alignnone" width="2048"]<img class="size-full wp-image-12552" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/04/4ed5.png" alt="" width="2048" height="1261" /> PSG-labdabirtoklás, Barcelona-védekezés.[/caption] A Barcelona tehát jóval kevesebbet tudta birtokolni a labdát a mérkőzésen. Amikor mégis sikerült berendezkedniük az ellenfél térfelén, a párizsiakhoz hasonló 2-3-5-ös vagy 3-2-5-ös, jól kivehető szerkezetben tették ezt, ahol a baloldalt <strong>Cancelo</strong> futott fel a támadásokkal, jobboldalt pedig a fiatal <strong>Lamine Yamal</strong> adott szélességet. Ilyen jelenet viszonylag kevés volt a mérkőzésen: labdaszerzés után a katalánok gyakran nem tudták megfelelően „kivenni a tempót a játékból”, és a túl mélyről vezetett kontráknál a PSG gyakran vissza tudta szerezni a játékszert. Pozitívum ugyanakkor, hogy az őszi időszak rendkívül statikus játéka után a Barca immár gyorsabb támadásvezetésekkel is próbálkozik, amely a javuló eredményeken is látszik. Nem könnyítette meg a katalánok dolgát a PSG magas letámadása sem, amely szintén sok ívelést és a túlsó térfélen elvesztett labdát kényszerített ki, és amelyben <strong>Asensio</strong> labda nélkül hamis kilencesként semlegesítette a mélységi irányító <strong>Frenkie de Jong</strong> játékát, miközben Dembélé és Mbappé kívülről támadta meg a középhátvédeket. <strong>Donnarumma</strong> hibája után Raphinha révén mégis a Barca szerzett előnyt az első félidő végére. [caption id="attachment_12553" align="alignnone" width="2048"]<img class="size-full wp-image-12553" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/04/4ed6.png" alt="" width="2048" height="1261" /> Barcelona-labdabirtoklás, PSG-védekezés.[/caption] A szünetben Luis Enrique változtatott: Asensio helyére a fiatal, ex-lyoni <strong>Bradley Barcola</strong> érkezett, Dembélé a baloldalra ment át, Mbappé pedig a centrumból rohamozhatott. A PSG a második félidő első tíz percében szinte előjelek nélkül fordította meg az állást: először Dembélé lőtt bombagólt a tizenhatos magasságából, majd <strong>Vitinha</strong> egyenlített egy túltöltéses szituációban, ahol két játékos egyszerre futott be a büntetőterületen belülre, miközben hat támadó tartózkodott az első vonalban. Ismét bebizonyosodott: a jól kimunkált struktúra keveset ér váratlan húzás, megfelelő egyéni minőség nélkül. A Barcelona a kettős csere után a PSG-hez hasonlóan váratlanul, szinte azonnal fordított: a frissen beállt Pedri tanárian ívelt passzából a védelem mögé bebújó Raphinha szép mozdulattal egyenlített, majd néhány perccel később egy szöglet után <strong>Christensen</strong> ugrotta túl emberét, és fordította meg a mérkőzést. A PSG ezután még többet birtokolta a labdát, és Dembélé révén ziccert is hibázott. Mégis a Barcelona nyerte a fordulatos összecsapást, amely kevesebb labdabirtoklással is nagyobb xG-mutatót (1.95) tudott kidolgozni. Hazai pályán a helyzeteket gólokban is érvényesíteni kell majd… <h2>Atlético Madrid – Borussia Dortmund 2-1</h2> <strong>Simeone</strong> és <strong>Terzic</strong> még sosem találkozott egymással, ráadásul hazája bajnokságában mindkét csapat a negyedik és az ötödik hely között ingázva, a BL-indulásért küzd. A hazaiak viszonylag agresszív letámadással kezdték a mérkőzést, 5-3-2-es vagy 5-4-1-es védelmi alakzatukból ezúttal is a labda oldali középpályás vagy szárnyvédő lépett fel agresszívan presszingelni. Mivel a dortmundiak egyik legkreatívabb játékosa, <strong>Julian Brandt</strong> csak a kispadon kezdett, a vendégek labdabiztossága némileg lecsökkent, <strong>Sabitzer</strong> és <strong>Emre Can</strong> párosát pedig öt perc után sikerült hibára kényszeríteni – utóbbit a kapunak háttal Koke szerelte a saját térfelén, aki De Paullal rúgatott gólt. A kezdeményezés szüksége tehát nagyon hamar a Borussia ölébe hullt. Hiába azonban az összességében 67 százalékos labdabirtoklás, <strong>Jadon Sancho</strong> és társai végül mindössze 0.87-es xG-mutatót tudtak összehozni a hazaiak 2.18-as értékével szemben. Pedig a BVB labdabirtoklásban jól felismerhető szerkezetet vett fel: többnyire Emre Can lépett vissza a két középhátvéd közé, a balhátvéd <strong>Maatsen</strong> Sabitzer mellé a középpályára tagozódott be, így jobboldalt inkább a felfutó <strong>Ryerson</strong>, baloldalt inkább a szélső <strong>Adeyemi</strong> adott szélességet. A jól kimunkált forma azonban nem párosult minőségi tartalommal: <span class="highlight-block-small">a német csapat lassan, kiszámíthatóan járatta a labdát egyik oldalról a másikra,</span> az elöl lévők pedig nem ritkán rossz testpozícióban kapták meg a labdát, így nem tudtak lendületből az Atlético igen szervezett védelmi blokkja mögé kerülni. [caption id="attachment_12554" align="alignnone" width="2048"]<img class="size-full wp-image-12554" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/04/4ed7.png" alt="" width="2048" height="1261" /> Dortmund-labdabirtoklás, Atlético-védekezés.[/caption] Bár az Atlético sokkal kevesebbet birtokolta a labdát, ezekben a szituációkban ellenfelénél sokkal dinamikusabb támadójátékot tudott bemutatni. Amint azt korábban már elemeztük, Simeone az utóbbi néhány évben a jól bevált 4-4-2 helyett egyre inkább a három belső védős rendszer különböző variánsait alkalmazza, és az Atleti már régen nem egy „favágó” stílusban játszó, defenzív kiscsapat. A labdabirtoklás kezdetén a madridiak legtöbbször négy védőre álltak át, amikor <strong>Lino</strong> lépett feljebb a bal oldalon, jobboldalt <strong>Molina</strong> pedig a klasszikus szélső védő pozícióba húzódott. A Dortmund 4-1-4-1es letámadását egy-egy direkt passzal átjátszva pedig az elöl lévők igen rugalmas, sok mozgásos játékkal tudtak veszélyt jelenteni. A második gól végül egy bedobás után született, ahol a labda oldalának túltöltése után a bal oldali szárnyvédő Lino szinte középcsatárként érkezve talált be, miután a jobbra kimozgó Griezmann helyet csinált neki. [caption id="attachment_12555" align="alignnone" width="2048"]<img class="size-full wp-image-12555" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/04/4ed8.png" alt="" width="2048" height="1261" /> Atlético-labdabirtoklás, Dortmund-védekezés.[/caption] A szünetben Terzic pályára küldte a kezdőből hiányolt Julian Brandtot, valamint a jobb félterületben Sabitzer is egyre magasabban kezdett helyezkedni. Hiába volt azonban olykor hat játékos is a támadó vonalban, és érkezett Sabitzer helyére a még támadóbb szellemű <strong>Marco Reus</strong> is, gólt végül egy megpattanó labda után sikerült szerezni a posztra cserélt (Füllkrug helyére érkezett) Sebastien Haller révén. A hazaiak az idő múlásával egyre mélyebben védekezhettek, a <strong>Griezmann</strong> visszazárásával kialakult 5-4-1 óramű pontossággal tolódta le a Dortmund lassú labdázgatását. Bár egygólos hátrányból egy BL-párharcban akár a véletlennek köszönhetően is vissza lehet kapaszkodni, Sebastien Halleréknek mindenképpen lendületesebb és kiszámíthatatlanabb játékra lesz szükségük hazai pályán. Simeonének pedig arra kell vigyáznia, nehogy csapata túl sokáig a saját kapuja elé szoruljon, hiszen sikerült már ilyen módon két BL-döntőt is elbukni…richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/04/guardiola-150x150.jpg150150