1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/Gyászkarszalagot visel ma este az Internazionale csapata az Atletico Madrid elleni BL-mérkőzésen, <a href="https://rangado.24.hu/nemzetkozi_foci/2024/02/20/meghalt-andreas-brehme-vilagbajnok-hatved/">a 63 éves korában elhunyt</a> <strong>Andreas Brehme</strong> emléke előtt tisztelegve. A 86-szoros német válogatott labdarúgó bajnoki címet és UEFA Kupát is nyert a milánói kék-feketék törzstagjaként, az 1989-ben a scudettót kiérdemlő együttesben 31 Serie A-meccsen játszott. Az az együttes úgy lett első, hogy 11 pontot vert a Napolira, 12-t a Milanra. Mindössze kétszer kapott ki: hosszas veretlenség után a 17. fordulóban a Fiorentinától 4-3-ra, majd – amikor már réges-rég bajnok volt – a 33., utolsó előtti körben a Torinótól 2-0-ra. A csapat a legtöbbször így állt fel: <strong>Zenga</strong> (33 bajnoki mérkőzés) – <strong>Bergomi</strong> (32), <strong>Ferri</strong> (31), <strong>Mandorlini</strong> (26), <strong>Brehme</strong> (31) – <strong>Bianchi</strong> (31), <strong>Matthäus</strong> (32), <strong>Matteoli</strong> (32), <strong>Berti</strong> (33) – <strong>Serena</strong> (32), <strong>Ramon Diaz</strong> (33). Majd a labdarúgás akkori Mekkája, Itália két csapata vívta az UEFA Kupa 1991-es döntőjét: nyert az Inter (2-0, 0-1) az AS Roma ellen. Egy évvel korábban Brehme világbajnoki címet ünnepelhetett. Sőt ő lőtte a döntő egyetlen gólját büntetőből. Túl a téten, a rúgás különlegessége volt, hogy <span class="highlight-block-small">négy évvel korábban, a házigazda mexikóiakkal vívott negyeddöntő tizenegyes-párbajában ballal lőtt a hálóba, míg a római döntőben jobbal juttatta az argentin Sergio Goycoechea kapujába a labdát.</span> <h2>Az 1990-es tizenegyese:</h2> https://www.youtube.com/watch?v=Fd_GmZx3tWY&ab_channel=CEDRIK Abszolút kétlábas volt, a Kicker sportmagazin azt írta róla: „Bal kézzel is bedobta volna azt a 11-est.” Mondani sem kell: kevesek kiváltsága, hogy egymás után kétszer vb-döntőt játszhatnak. Brehme e privilegizáltak közé tartozott. Az 1986-os döntőben az NSZK csapata 3-2-re kikapott <strong>Diego Maradona</strong> Argentínájától, majd a következő vb csúcstalálkozóján – igaz, erősen vitatható körülmények között, az uruguayi-mexikói Edgar Codesal, mondjuk így, sajátos játékvezetése mellett – visszavágott. <span class="highlight-block-small">Mindkét döntőben <strong>Franz Beckenbauer</strong> szövetségi kapitány irányította az NSZK együttesét.</span> Negyvennégy napja, a Császár halálakor Brehme, aki <strong>Lothar Matthäussal</strong> együtt a Franz Beckenbauer Alapítvány nagykövete volt, azt mondta: „A Kaiser a mennyben bűvös háromszöget alkot majd Pelével és Maradonával.” Az 1990-es világbajnokok ötszöget alkottak, mert mindkét döntőn csak <strong>Thomas Berthold</strong>, Brehme, Matthäus, <strong>Rudi Völler</strong> és a szakvezető Beckenbauer jutott aktív szerephez. A balhátvédet és bal oldali középpályást játszó liftember, aki szó szerint le-föl járt az oldalvonal mellett, a Bundesligában is alakította a futballtörténetet. Előbb azzal, hogy a szövetségi köztársaságban örök emlék maradt, amint jó barátja, a leverkuseni Völler vállán zokogott a Kaiserslauternnak a Bayer elleni 1-1-e, és az FCK kiesése után. Aztán azzal, hogy a Kaiserlautern megnyerte a másodosztályú bajnokságot, majd mindjárt az első osztályút is. <span class="highlight-block-small">A Bayern 1-0-s müncheni legyőzésével nyitó újonc aranyérmes lett!</span> <div class="payable-content-section"></div> Igaz, az Otto Rehhagel dirigálta bajnokcsapatban – amelynek keretéhez tartozott <strong>Szűcs Lajos</strong> kapus és <strong>Hrutka János</strong> is – a harminchét éves Brehme már csak epizodista volt, a legtöbbször ez a tizennégy játékos lépett pályára: <strong>Andreas Reinke</strong>, <strong>Ciriaco Sforza</strong> (svájci), <strong>Michael Schjönberg</strong> (dán) 34–34 meccs, <strong>Marco Reich</strong> 34, <strong>Miroslav Kadlec</strong> 31 (cseh), <strong>Jürgen Rische</strong> 30, <strong>Ratinho</strong> (brazil) 29, <strong>Andreas Buck</strong> 27, <strong>Axel Roos</strong>, <strong>Olaf Marschall</strong> 26–26, <strong>Pavel Kuka</strong> (cseh) 24, <strong>Marian Hrisztov</strong> (bolgár), <strong>Martin Wagner</strong> 23–23, <strong>Michael Ballack</strong> 18. <img class="alignnone size-full wp-image-12051" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/02/andreas-brehme1.jpg" alt="" width="6000" height="3375" /> Utolsó évadában Brehme másodszor lett német bajnok – 1987-ben a Bayern München játékosaként ünnepelt –, és volt DFB-kupagyőztes is: mielőtt a Kaiserslautern kiesett volna, 1996 májusában a Karlsruhe 1-0-s legyőzésével elnyerte a trófeát. Igaz, Brehmét a 72. percben kiállította <strong>Helmut Krug</strong> játékvezető… Ennél jóval nagyobb csalódás érte 1987-ben Bécsben, ahol a Bayern a BEK-döntő favoritjaként lépett a Práter stadion pázsitjára, de az algériai <strong>Rabah Madjer</strong> és a brazil <strong>Juary</strong> alakításával 2-1-re a Porto nyert. Hasonló szenzációt keltett 1992 júniusában Göteborgban, hogy a dán válogatott az Eb-döntőben – <strong>John Jensen</strong> és <strong>Kim Vilfort</strong> góljával – 2-0-ra legyőzte a német csapatot. Az ember eltűnődik, hogy – hallatlan szerencséjére – a mexikóvárosi, a római, a bécsi és a göteborgi döntőt is látta. S azon is elmereng, hogy – fájdalmára – Brehmét már soha nem látja, ahogyan mások sem idelenn.richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2024/02/andreas-brehme-150x150.jpg150150