1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/<strong>Bene Ferencnek</strong> ismerősek voltak a kulisszák. A legendás újpesti center már 1972 novemberében is szerepelt Európa–Dél-Amerika mérkőzésen, méghozzá <strong>Albert Flórián</strong> társaságában, a bázeli St. Jakob stadionban. A gálamérkőzést a perui <strong>Teofilo Cubillas</strong> és az uruguayi <strong>Ildo Maneiro</strong> góljával a vendégek nyerték 2-0-ra, és a virtuóz Cubillas olyan hatást tett <strong>Ruedi Reisdorfra</strong>, az FC Basel szponzorára, hogy a nagyvállalkozó 300 ezer dollárért szerződtette – miként akkor írták – „a svájci futball első szupersztárját”. Cubillas nem sokáig maradt Bázelban, mert nem bírta a hideget; néhány hónap múlva Portóba költözött. Hogy aztán onnan menjen Barcelonába, az újabb Európa–Dél-Amerikára, amelyet az első labdarúgó-világnap keretében rendeztek ötven évvel ezelőtt, 1973. október 31-én a Nou Campban. A FIFA minden követ megmozgatott, hogy a szervezők ne járjanak úgy, mint Bázelban, ahová egyedül a 12-szeres válogatott, 35 éves <strong>Manga</strong> érkezett meg a brazilok közül (Uruguayból). Barcelonába három világbajnok – <strong>Marco Antonio</strong>, <strong>Rivellino</strong>, <strong>Paulo Cesar Lima</strong> –, valamint az a <strong>Luis Pereira</strong> jött el a szambafutball hazájából, akinél jobb középhátvédet talán csak egyet láttam: Franz Beckenbauert. (Bizony még vele is vetekedett.) Az európaiakkal sokkal több baj volt. Az egymás után háromszor BEK-győztes Ajax megtiltotta labdarúgóinak a részvételt, az északír <strong>Pat Jenningset</strong>, valamint a lengyel <strong>Wlodzimierz Lubanskit</strong> sérülés tartotta távol, és az eredetileg tervezett keretből több mint egy csapatnyi játékos hiányzott. A meghívottak, ám nem szereplők társasága így festett: Jennings – Hulshoff (holland), Beckenbauer (nyugatnémet), Moore (angol), Krol – Neeskens (mindkettő holland), Gallego (spanyol), Netzer (nyugatnémet) – Mazzola (olasz), Gerd Müller (nyugatnémet) vagy Lubanski (lengyel), Riva (olasz). <span class="highlight-block-small">Főhetett a feje <strong>Kubala Lászlónak</strong>, az európaiak szövetségi kapitányának, ám honfitársunk korántsem került olyan nagy bajba, mint a portugál világsztár Eusebio, aki a meccs napján vásárolni ment, és az áruházban ellopták a pénztárcáját.</span> Bene abban az időben gyakran találkozott a lisszaboni legendával, hiszen október 24-én és november 7-én a Benficával vívott BEK-párbajt az Újpest, és tovább is jutott (1-1, 2-0, a Luz stadionban Eusebio egyenlített, a Megyeri úti visszavágón Bene szerezte az első gólt). [caption id="attachment_10689" align="alignnone" width="3500"]<img class="size-full wp-image-10689" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/10/eusebio.jpg" alt="" width="3500" height="2324" /> Eusebio 1973-ban.[/caption] A lila-fehérek extraklasszisa a gálameccs kapcsán sem mulasztott el néhány jó szót mondani portugál csatártársáról. „Igazi játék volt, könnyed, felszabadult. Tehát valóban szép, kellemes, maradandó emlék – idézte Barcelonát. – Eusebio külön is nagy hatást tett rám. Bár én volnék ilyen állapotban harminckét évesen! Magam még csak huszonkilenc vagyok, de már sokszor leírtak. Legutóbb a svédek elleni 3-3, a veretlenül megvívott vb-selejtezők záró akkordja után. Pedig, ha 3-2-re nyerünk, még ma is nemzeti hősök lennénk.” Azért az Európa-válogatottsággal sem kellett szégyenkezni. Meg azzal sem, hogy Bene abban az évben Spanyolországban elnyerte a legjobb játékos díját a hagyományos La Coruna-i Teresa Herrera Kupán, amelyen az Ajax, az Atletico Marid, a Spartak Trnava és az Újpest csapatában olyan nagyságok sorakoztak, mint <strong>Johan Cruyff</strong>, <strong>Luis Aragones</strong>, <strong>Jozef Adamec</strong> vagy <strong>Fazekas László</strong>. <div class="payable-content-section"></div> A középcsatárt sok jóval halmozta el Spanyolország, hiszen 1972 decemberében meghívták <strong>Francisco Gento</strong> búcsúmeccsére, a Real Madrid–Belenenses találkozóra (2-1), amelyen a királyi gárda csatársora e kivételes összetételben rohamozta <strong>Felix Mourinho</strong> – <strong>José Mourinho</strong> édesapja – kapuját: Bene, Eusebio, <strong>Santillana</strong>, <strong>Dobrin</strong> (román), Gento (majd helyette <strong>Dzajic</strong>, jugoszláv). Barcelonában Kubala gárdája így állt fel végül: Viktor (csehszlovák, helyette Iribar, spanyol) – Krivokuca (jugoszláv, helyette Kapszisz, görög), Sol (spanyol), Pavlovic (jugoszláv, helyette Dimitriu, görög), Facchetti (olasz) – Asensi (helyette Pirri, mindkettő spanyol), Cruyff (holland, helyette Odermatt, svájci), Jara (osztrák) – Bene (helyette Nené, portugál), Salif Keita (mali, helyette Edström, svéd), Eusebio (portugál). <span class="highlight-block-small"><strong>Keita</strong> azért került be, mert – <strong>Kurt Jarával</strong> együtt – Valenciában futballozott, és a Katalóniában „Lászinak” becézett magyar szakvezető kedvelte a játékát.</span> A St. Etienne-ben, Marseille-ben és a lisszaboni Sportingban is futballozó csatárt annak idején – <strong>Pelére</strong> utalva – „Mali fekete gyöngyszemének” nevezték, majd a 2000-es években a Mali Labdarúgó Szövetség elnökévé választották. Két hónapja, hetvenhat évesen hunyt el Bamakóban. Voltak mások is a La Ligából. <strong>Juan Manuel Asensi</strong>, Johan Cruyff és a perui <strong>Hugo Sotil</strong> a Barcelonában futballozott – Cruyff három nappal korábban debütált a katalán csapatban, és mindjárt két gólt lőtt a Granada elleni 4-0-s mérkőzésen –, míg az argentin <strong>Daniel Carnevali</strong> a Las Palmasban, a paraguayi <strong>Saturnino Arrua</strong> a Zaragozában, a chilei<strong> Carlos Caszely</strong> a Levantéban, az uruguayi <strong>Victor Esparrago</strong> a Sevillában játszott. A latin-amerikaiak ezekkel a futballistákkal vonultak fel: Santoro (argentin, helyette Carnevali) – Wolff (argentin, helyette Arrua), Luis Pereira, Chumpitaz (perui), Marco Antonio – Brindisi (argentin), Rivellino, Cubillas (helyette Morena, uruguayi) – Esparrago (helyette Caszely), Sotil (helyette Borja, mexikói), Paulo Cesar Lima (helyette Ortiz, argentin). A találkozó 4-4-gyel zárult, a gólokat sorrendben Sotil, Eusebio, Keita, Cubillas, Asensi, Jara, <strong>Miguel Angel Brindisi</strong> és<strong> Hector Chumpitaz</strong> (11-esből) szerezte. Ráadás-tizenegyesekkel az argentin-olasz kettős állampolgárságú, 1961-ben aranylabdás <strong>Omar Sivori</strong> irányította dél-amerikaiak győztek, ám ez összehasonlíthatatlanul kisebb bánatot okozott Benének, mint az, hogy a november 21-én alig 6507 fizető néző előtt kellett pályára lépnie az évzáró Magyarország–NDK találkozón, amelynek egyetlen gólját <strong>Reinhard Lauck</strong> fejelte az először és utoljára válogatott veterán <strong>Rapp Imre</strong> hálójába. A két tavaszi vb-selejtezőre, az osztrákok és a svédek ellenire még 72 068-an, illetve 73 070-en fizettek be. Ha csak az egyiket sikerül megnyerni, az ősszel sem kongott volna a Népstadion... https://www.youtube.com/watch?v=XJ4F4cmcFEU&ab_channel=Football%27sGreatestrichhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/10/bene-150x150.jpg150150