1.0Sport24https://sport24.24.huDajka Balázshttps://sport24.24.hu/author/dajkab/A Juve sosem volt szívbajos, ha saját klublegendáiról volt szó. <strong>Alessandro Del Pierót</strong> például utolsó szezonja elején egy részvényeseknek tartott előadáson „rúgta ki” <strong>Andrea Agnelli</strong> elnök, de <strong>Gigi Buffonnal</strong> is közölték három éve, hogy maradhat a csapatnál – a fizetése töredékéért és második számú kapusként. Bonucci presztízse és reputációja a két említett játékoshoz képest kismiska, de nemcsak<a href="https://rangado.24.hu/nemzetkozi_foci/2023/07/14/juventus-leonardo-bonucci-kikerult-a-keretbol/"> ezért járt úgy, ahogy</a>. Akárhogy nézzük, a középhátvéd ideje – a legmagasabb szinten legalábbis biztosan – lejárt. Sőt, nem is most nyáron döbbent rá a futballvilág, hogy a 2020-as (de 2021-ben tartott) Európa-bajnoki cím után szélsebesen vissza kellett volna vonulnia. Tulajdonképpen már az is csoda, hogy a tavalyi szezont a klub kötelékében töltötte, bár sérülés miatt szinte az egész idényt kihagyta. <span class="highlight-block-small">És még azok voltak a jobb időszakok, amikor nem lépett pályára. </span> <h2>Egy nagyon nem olasz középhátvéd</h2> Bonuccit a valaha volt legnagyobb védők között emlegetnénk, ha harminc évvel korábban születik. Sajnos azonban a söprögetőre (liberóra) építő catenacciónak, majd utódjának, a vegyes zónás védekezésnek a 90-es évekre bealkonyult. Sőt, egy időre a háromvédős rendszert is elengedte a nemzetközi futball, így a középhátvédek szerepköre, illetve kívánatos készségkészlete is alaposan megváltozott. Amikor az ortodox catenaccióból – <strong>Gigi Radice</strong> és <strong>Giovanni Trapattoni</strong> munkásságának köszönhetően – kifejlődött az Il gioco all’Italiana (az Olasz Játékrendszer), a söprögetők egy új generációja látta meg a napvilágot. Ezek a középhátvédek már nemcsak a védelem mögött járőröző, szabadon (azaz dedikált ember nélkül) védekező játékosok voltak, hanem labdaszerzés után a középpályára fellépő, a támadásokat akár rövid, akár hosszú passzokkal elindító mélységi irányítók lettek belőlük. <span class="highlight-block-small">Ennek az archetípusnak a tökéletes megtestesítője volt Leonardo Bonucci.</span> A játékos legfőbb – sőt, talán egyetlen – erőssége kiváló rúgótechnikája volt, a védőktől elvárt további készségnek azonban nagyon is híján volt: nem volt gyors (hagyjuk az eufemizmust: tetűlassú volt), a ritmusérzéke sem volt az igazi, egy az egyben pedig egészen elborzasztó statisztikákat produkált. Volt olyan szezon, amikor párharcai mindössze 30 százalékát nyerte meg a 16-oson belül, ami döbbenetes statisztikai adat. Hogy lehetett mégis a zsinórban kilenc bajnoki címet nyerő és két BL-döntőt játszó Juventus oszlopos tagja? Nagyon egyszerű: először is <strong>Antonio Conte</strong>, majd <strong>Max Allegri</strong> is legtöbbször háromvédős rendszerben játszatta a Juventust, amelynek közepén Bonuccinak nem kellett sok párharcot vívnia. Másodszor: olyan társak játszottak mellette <strong>Giorgio Chiellini</strong> és <strong>Andrea Barzagli</strong> személyében, akik a Bonucciból hiányzó készségek felkent nagykövetei voltak: gyorsak, erőszakosak, kemények, egy az egyben verhetetlenek, fejpárbajokat csak sátoros ünnepeken veszítő, igazi olasz védők. <div class="payable-content-section"></div> <h2>Nem az edző kedvence</h2> Igazságtalan vagyok, ha nem írom Bonucci javára, hogy vénségére (vagyis 30 környékén) egészen jól ráérzett a négyvédős rendszerre is, a legutóbbi Európa-bajnokságon, vagy a korábbi BL-szezonban is kimondottan jól játszott Chiellini mellett, de ilyenkor azért gyakrabban jelentkeztek a hiányosságai, főleg a párharcokban. Allegri pontosan látta ezt már akkor is, amikor Bonucci még a legjobb korban volt. <span class="highlight-block-small">Ahogy a 2015-ben elbukott BL-döntőt <strong>Arturo Vidalon</strong>, úgy a 2017-es vesztes finálét Bonuccin verte el – jegyezzük meg: egyik döntése sem volt alaptalan –, és a chilei középpályás után az olasz védő is hirtelen a kapun kívül találta magát.</span> A Milanhoz való szerződése torinói szempontból valami fergeteges volt: a csetlő-botló, bénázó hátvéd rettenetes szezont futott Milánóban, amit a Juve elleni Olasz Kupa-döntővel tetőzött be. Bonucci pályafutásának egyik legkellemetlenebb meccsén a Juventus a földbe döngölte ellenfelét. https://www.youtube.com/watch?v=qd3RlX1u2m4&t=29s Annál érthetetlenebb volt, hogy a 42 millió euróért eladott védőt egy évvel később 35-ért visszavásárolta a Juve (valószínűleg szerepet játszott a transzferben, hogy a torinóiak kétségbeesetten próbáltak megszabadulni <strong>Gonzalo Higuaíntól,</strong> akit a Milan vett kölcsön), különös tekintettel arra, hogy Allegri kifejezetten haragtartó típus. Bonucci meg össze-vissza beszélt a nyilatkozataiban, amikor a Milanhoz igazolt, és a szurkolóknál sem csapódott le jól, hogy a piros-feketéknél is csapatkapitány lett. <h2>Furcsa időzítés – de nem oktalan</h2> Felmerülhet a kérdés, hogy ha már Max Allegri irányítása alatt a catenaccio legsötétebb napjait idéző, kizárólag a védekezésre fókuszáló, ráadásul háromvédős felállásban játszik a Juventus, akkor miért kell kiadni a védő útját. Nem lehet, hogy pont azért nem működtek tavaly a labdakihozatalok, mert nem volt egy jól passzoló védő a csapatban? Mi lesz a története során kizárólag olasz csapatkapitányokkal operáló klub hierarchiájával? Ki lesz az öltöző vezére a nagyhangú, a vezérattitűdöt abszolút magáénak valló Bonucci nélkül? A fenti kérdésekre adható válaszok mind azt mutatják, hogy a játékos elküldése nagyon is megalapozott. Először is: a Juve tavaly 50 millió eurót fizetett a Torinónak Gleison <strong>Bremerért</strong>, aki szintén a védelem közepén érzi jól magát, cserébe egy szörnyeteg a 16-oson belül, lehetetlen lefutni, lebirkózni, lefejelni, így ésszerű kompromisszumnak tűnik, hogy cserébe sír a labda a lábán. Bonucci egyébként is rettenetes volt azon a tíz meccsen, amin pályára lépett, egy pillanatra sem kérdés, hogy a csapat jobb Bremerrel a védelem közepén. <span class="highlight-block-small">Másrészt – bár cseppet sem másodlagos módon, hiszen ez most a legfontosabb szempont Torinóban – a védő irgalmatlan sokat keres: a csapat harmadik legjobban fizetett játékosaként évi hatmillió eurót tesz zsebre.</span> Ez jelen pillanatban nem megengedhető, hiszen az olasz szövetség és az UEFA által is sanyargatott klub a BL-pénzek nélkül egyébként is elég nagy bajban van, és az idei átigazolási piacon ennek megfelelően úgy mozog, mintha az lenne az egyetlen célja, hogy a kiadásait csökkentse. A három évvel ezelőtt a fizetésekre még évi 230 millió eurót költő Juve tavaly már csak 150-et volt kénytelen kiutalni, ám ha igazak a hírek a piacképes játékosok értékesítéséről, ez az összeg még lejjebb mehet. És amikor a klub a legnagyobb értékeit, <strong>Dusan Vlahovicot</strong>, <strong>Federico Chiesát</strong> vagy Bremert ajánlgatja a Premier League-be, már nem is olyan meglepő, hogy a 36 éves, sérülékeny középhátvédjére nem tart igényt a klub.richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/07/075_cinquetti-atalanta230507_npzkn-150x150.jpg150150