1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/Huszonöt éve történt, ám mintha ma lenne. Egy óra volt hátra a francia–brazil vb-döntőig, és a hoszteszek kihozták az újságíróknak az összeállításokat. Ügyet sem vetett a lapokra senki, mindenki fejből tudta a két tizenegyet. Azazhogy... Egyszer csak azt vettem észre, hogy brazil kollégák rohangálnak fejveszetten, ahogyan minálunk mondják: mint a mérgezett egerek. Na most, brazil újságírók eléggé sokan vannak a vb-n, az O Globót 1998-ban többen tudósították, mint ahány magyar hírlapírót akkreditált a FIFA, és a mértékre jellemző, hogy arról a világbajnoki döntőről a Folha do Sao Paulo című lap tizenhat teljes oldalon számolt be. <span class="highlight-block-small">És hatvan perccel a kezdés előtt senki nem tudta, mi van <strong>Ronaldóval</strong>. Merthogy a Fenomén neve hiányzott a papírról, Edmundóé szerepelt helyette. Fél óra múlva a kisasszonyok összeszedték az összes papírt, és újakat osztottak, azokon már Ronaldóval.</span> De addigra már elterjedt, hogy a világ akkori legjobb labdarúgójával valami baj van. Képzeljék el a brazil kollégákat, akiknek beszámolóit tízmilliók várják odahaza, és fogalmuk sincs, mi a helyzet Brazília és a földkerekség első számú sztárjával... Aztán minden kiderült. Számomra csak másnap; hogy a brazilok számára mikor, azt nem tudom. A história ma sem teljesen tiszta – sőt –, de annyi bizonyos: Ronaldo a meccs délutánján rosszul lett a brazilok szállodájában, a teste görcsbe rándult, és a <strong>Roberto Carlos</strong> segélykiáltására a többiekkel együtt a briliáns center szobájába érkező <strong>Cesar Sampaio</strong> húzta ki a nyelvét, nehogy lenyelje. Előzőleg a csapatorvos, <strong>Lidio Toledo</strong>, aki látott már egyet s mást, elsőre sírva hagyta el a helyiséget. <strong>Edmundo</strong> pedig így jellemezte Ronaldo állapotát: „Lila volt és hörgött. Miután Cesar Sampaio visszatette a nyelvét, megfürdették, majd elaltatták. Amikor felébredt, nem tudott semmiről. <blockquote>Leonardo azt mondta róla: borzalmasan néz ki, és őrültség lenne játszania, mert meghal a pályán.</blockquote> <div class="payable-content-section"></div> A roham ebéd után kezdődött, Ronaldót délután ötkor vitték be – egy másik brazil orvos, <strong>dr. Joaquim da Mata</strong> javaslatára – a párizsi Lilas klinikára. <strong>Dida</strong> kapus helyzetjelentése szerint „már a stadionba mentünk, és ő még mindig a kórházban volt.” Ott másfél órával később visszanyerte teljes tudatát, majd este nyolc után tíz perccel megérkezett a Stade de France-ba, és közölte <strong>Mario Zagallo</strong> szövetségi kapitánnyal, hogy játszani akar a kilenckor kezdődő döntőn. Utóbb így beszélt a nehéz nap délutánjáról: „Nem emlékszem kellőképpen, mert elaludtam, de az orvosok azt mondták, harminc–negyven másodpercig rohamom volt. Amikor felébredtem, az egész testem fájt. Idővel a fájdalom csökkent, és kicsit megnyugodtam. Aztán vagy három órát töltöttem kórházban. Kardiológiai és neurológiai teszteken estem át, ezek nem mutattak ki semmit. Mintha a görcsök meg sem történtek volna.” Ettől még a hotelben „halálos veszélyben” volt <strong>Paul Chevalier</strong> szállodaigazgató szerint (is). A direktor persze megkönnyebbült, hogy Ronaldo túljutott a krízisen, és nem maradtak kétségei a döntő kimenetelével kapcsolatban. „Amikor a brazilok elindultak a meccseikre, bulihangulatban utaztak, énekeltek, zenéltek. Ezúttal azonban teljes csend volt a buszon, és mi, akik személyesen ismertük őket, tudtuk, hogy számukra a kupa már elveszett.” Erre <a href="http://news.bbc.co.uk/sport3/worldcup2002/hi/history/newsid_1749000/1749324.stm">mondta</a> Ronaldo: <blockquote>A világbajnoki döntőt valóban elvesztettük, de nyertem egy életet.</blockquote> Ez kétségkívül a lehetséges legjobb változat, mert tényleg kizárt dolog volt, hogy a brazilok ilyen körülmények között nyerjenek. Képzeljék el azt a csapatot, amely legjobbja – vagy akármelyik játékosa – életéért aggódik órákon át a döntő előtt. Nincs olyan együttes, amely ilyen lelkiállapotban világbajnokságot tudna nyerni. <img class="aligncenter size-full wp-image-9533" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/07/000_sapa980713673750.jpg" alt="" width="1564" height="1067" /> Még akkor sem, ha a csúcstalálkozó napjáig kétségkívül a glóbusz legnagyszerűbb csapata volt a selecao. Olyan remek, hogy szerintem a <strong>Pelé</strong> utáni évtizedek legkiválóbb brazil válogatottja alakult ki 1996-tól. Ez még az 1982-es középdöntőben kieső, ám az egész világ csodálatát kivívó, <strong>Junior</strong>-, <strong>Falcao</strong>-, <strong>Socrates</strong>-, <strong>Zico</strong>-, <strong>Eder</strong>-féle művészegyüttest is felülmúlta (nem csupán a finalista szereplés, hanem a kvalitások tekintetében is). Igaz, <strong>Romario</strong> a vb előtt megsérült, és a másodedző Zico tanácsára Zagallo eltekintett a szereplésétől, jóllehet az előrejelzések szerint az egyenes kieséses szakaszban már játszhatott volna. De nélküle is telis-tele volt extraklasszisokkal a garnitúra, <strong>Zé Roberto</strong> például 2, azaz két játékpercet kapott a vb-n. Mert ott volt még... Az egyenkénti felsorolás helyett nézzük a döntőn felvonuló csapatot: Taffarel – Cafu, Aldair, Junior Baiano, Roberto Carlos – Cesar Sampaio (Edmundo), Dunga, Rivaldo, Leonardo (Denilson) – Bebeto, Ronaldo. A készlet olyan gazdag volt, hogy a kimaradtak is esélyesek lehettek volna a vb-aranyéremre, mondjuk, a Dida – Ze Maria, Cleber, André Cruz, Ze Roberto – Flavio Conceicao, Emerson, Juninho Paulista, Djalminha – Romario, Sonny Anderson összetételben. Az első sor a világbajnokságot megelőző két és fél évben 32 győzelmet, 5 döntetlent és mindössze 3 vereséget számlált, 1997-ben százszázalékos teljesítménnyel nyerte el a Copa Americát (az elődöntőben Perut 7-0-ra verte), valamint egyetlen pontvesztéssel a Konföderációs Kupát (a döntőben 6-0 Ausztrália ellen). Ezek után a döntő előtt kihagyta a bemelegítést a csapat, amelyen olyannyira érződött a sokkhatás, hogy ha a Barthez – Thuram, Leboeuf, Desailly, Lizarazu – Djorkaeff (Vieira), Karembeu (Boghossian), Deschamps, Zidane, Petit – Guivarc'h (Dugarry) összeállításban futballozó franciáknak csak kicsivel jobb centerük van <strong>Stephane Guivarc'h-nál</strong>, akkor 3-0 helyett hat-hét góllal is győzhettek volna. <span class="highlight-block-small">Ronaldónak a játékra gyakorolt hatása nulla volt, de a többiek is inkább csak kóvályogtak.</span> <img class="aligncenter size-full wp-image-9534" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/07/000_sapa980713669880.jpg" alt="" width="1700" height="1339" /> Az először vb-aranyérmes franciákból legendák lettek, ám a trikolórosok az egyenes kieséses szakaszban rendre vért izzadtak a továbbjutásért. Paraguay ellen a 114. percben elért góllal nyertek nagy nehezen 1-0-ra, aztán az olaszokkal szemben (0-0) Fortuna segített rajtuk a tizenegyespárbajban, majd az elődöntőben<strong> Lilian Thuram</strong> válogatott-pályafutása mindkét góljával fordított a horvátokkal szemben (2-1). Thuram egyébként ugyanúgy 142 alkalommal szerepelt a francia válogatottban, mint a másik jobbhátvéd, Cafu a brazilban. De ez csak érdekesség, történetünk szempontjából fontosabb, hogy azt a döntőt nem lett volna szabad aznap lejátszani. Hogy mi történt a háttérben, hogyan fordulhatott elő, hogy a brazilok – tudomásunk szerint – nem is kérelmezték a halasztást, az hasonló rejtély, mint Ronaldo halálközeli állapota és hirtelen felgyógyulása 1998. július 12-én. Egyet kell érteni a The Guardian című brit lappal, amely évtizedekkel később leszögezte: <blockquote>Az 1998-as vb-döntő körülményeit soha nem sikerült kielégítően megmagyarázni.</blockquote> [central_article_recommendation title="Kapcsolódó" url="https://sport24.24.hu/foci/2023/07/10/1998-franciaorszag-foci-vb-25-eves/" image="1" lead="1"]richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/07/000_sapa970612567710-masolat-150x150.jpg150150