1.0Sport24https://sport24.24.huBruckner Gáborhttps://sport24.24.hu/author/brucknerg/Fél évszázada azt írta a szatirikus Ludas Matyi: „Meg kell szerezni a következő vb rendezési jogát. A rendezőnek ugyanis sosem kell selejtezőt játszania, automatikusan bekerül a tizenhatos döntőbe.” A helyzet korántsem volt vicces. Magyarország válogatottja az 1970-es után az 1974-es világbajnokságról is lemaradt, miután 1973. június 13-án csak döntetlent ért el idehaza a svédekkel szemben. <span class="highlight-block">Az a 3-3 a magyar futballtörténelem öt legfájdalmasabb epizódja közé tartozik</span> – időrendben – az 1924-es „egyiptomi csapással”, az 1954-es vb-döntő elvesztésével, az 1969-es marseille-i pótselejtezővel és az 1986-os, irapuatói 0-6-tal együtt, pedig a válogatott nem is kapott ki. Sőt az egész selejtezősorozaton veretlen maradt. Viszont csak a máltaiakat győzte le (kétszer), az osztrákok és a svédek ellen négy döntetlent számlált. Pedig már elsőre nyerni kellett volna Bécsben. A Práterban rendezett kvalifikációs találkozón honfitársaink ragyogó játékkal 2-0-ra vezettek – <strong>Kocsis Lajos</strong> briliáns szólógólját érdemes lenne ezerszer megnézni, de a hatvanas-hetvenes évek bajnoki és válogatott mérkőzéseit nem őrizte meg a televíziós archívum –, <strong>Juhász Pétert</strong> azonban felbosszantotta <strong>Rudi Glöckner</strong> játékvezető néhány ítélete, ezért az újpesti balhátvéd duruzsolni kezdett az 1970-es brazil–olasz vb-döntő (4-1) keletnémet bírájának. Addig nyomta a szöveget, amíg a sporttárs tizenegyest adott az osztrákok javára a semmiért, s miután <strong>Franz Hasil</strong> értékesítette a bosszú büntetőjét, 67 392 bécsi „szomszéd” örömére <strong>Kurt Jara</strong> egyenlített (2-2). <span class="highlight-block-small">Mielőtt a svédek ötven évvel ezelőtt Pestre érkeztek, az osztrákokkal a Népstadionban megismételtük a 2-2-t, azaz nyilvánvalóvá vált: a nyugat-németországi vb csakis a skandinávok legyőzésével érhető el. </span> <strong>Illovszky Rudolf</strong> szövetségi kapitány már hetekkel korábban kijelölte 22-es keretét, amelyben húsz fővárosi és két vidéki labdarúgó kapott helyet. A névsor így festett: <strong>Géczi, Páncsics, Bálint, Vépi, Juhász István, Szőke, Branikovits</strong> (mind FTC), <strong>Horváth, Tóth András, Bene, Dunai II, Zámbó</strong> (mind Újpest), <strong>Bicskei, Szűcs Lajos</strong>, Kocsis Lajos, <strong>Kozma</strong> (mind Honvéd), <strong>Török Péter, Fábián, Vidáts, Várady</strong> (mind Vasas), <strong>Rapp</strong> (Pécs), <strong>Kovács József</strong> (Videoton). <img class="alignnone size-full wp-image-9193" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/06/nepszavasajtofotok_1973_06-1657653781__pages13-13.jpg" alt="" width="1668" height="1112" /> A baj ezzel a listával az volt, hogy két újonc kapus – Bicskei Bertalan és Rapp Imre – szerepelt benne. Az addigi selejtezők mindegyikén Géczi István védett, de ő az északiak vendégjátéka előtt megsérült. Ráadásul Juhász Péter az edzőtáborban, kártyázás közben durván visszaszólt Illovszkynak – fel sem nézett, nem tudta, hogy a szakvezetőhöz beszél –, aki kivitte még Karl-Marx-Stadtba, az NDK elleni barátságos mérkőzésre (1-2), majd be sem nevezte a „svéd” mérkőzésre. Vépi Péterben, a tartalék balhátvédben viszont nem bízott eléggé, ezért a középső védőként és középpályásként a világválogatottságig jutó Szűcs Lajost tette meg balbekknek. Vele és Bicskei kapussal együtt hat védőjátékost küldött a pályára – a söprögető Kovácsot, valamint Török Pétert, Bálint Lászlót, Vidáts Csabát is bevetette –, de nem mondható, hogy a sok elhárító miatt maradt el a siker, mert a magyar válogatott három gólt szerzett, és 3-2-es vezetésnél Szőke István a felső lécre lőtte a szabadrúgást. <div class="payable-content-section"></div> A Bicskei – Kovács – Török, Bálint, Vidáts, Szűcs – Juhász, Tóth (Kocsis), Zámbó – Bene, Kozma (Szőke) összetételű együttes a második félidőben ugyanolyan sziporkázóan futballozott, mint a bécsi találkozó első órájában, de a gyenge pontok végzetesekké váltak. Szűcs oldalán <strong>Benno Magnusson</strong> sorra vezette a kontrákat, míg <span class="highlight-block">3-2-nél Bicskei benézte Ralf Edström harmatgyenge fejesét.</span> A hosszú hajú csatár volt a svédek talizmánja, olyasmi, mint a modern korban <strong>Zlatan Ibrahimovic</strong>.  Ám sérüléssel bajlódott, nem is játszott május 31-én a svéd kupadöntőn, amelyen klubcsapata, az 1971 és 1973 között szériában háromszor bajnok Atvidaberg megsemmisítő vereséget szenvedett a Malmőtől (7-0). <strong>Georg Ericsson</strong> svéd szövetségi kapitányt nem rendítette meg az eredmény, a 73 070 fizető nézővel zsúfolt Népstadionban is az Atvidaberg csatártrióját, a Magnusson, Edström, <strong>Roland Sandber</strong>g hármast vezényelte a pályára. A center felépülésére a Hétfői Hírek így reagált: „Nem félünk az Edströmtől!” Pedig kellett volna... [caption id="attachment_9196" align="aligncenter" width="752"]<img class="wp-image-9196 size-full" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/06/kepessport_1973_1__pages7-7.jpg" alt="" width="752" height="502" /> Ralf Edström[/caption] A 40-szeres svéd válogatott csatárral, akit a bécsi Arbeiter Zeitung annak idején „aranyfejűnek” nevezett, volt szerencsém találkozni több mint két évtizeddel a 3-3 után. Az 1994-es vb brazil–svéd csoportmeccse (1-1) előtt pillantottam meg őt a káprázatos fedett pálya, a Pontiac Silverdome közelében, és amikor elé álltam, hogy magyar újságíró vagyok, felderült, majd egy órát beszélgetett velem. Részlet az interjúból: – Emlékszik-e még... – Mi az, hogy emlékszem? Pályafutásom legfontosabb gólját szereztem. Magamban már letettem a továbbjutásról, hiszen a magyarok 3-2-re vezettek, és nagy fölényben futballoztak, ám egyszer csak <strong>Grahn</strong> labdája ott volt előttem... A 3-3-mal ugyan még nem kerültünk ki a vb-re, mert az osztrákokkal pótselejtezőt kellett játszanunk semleges pályán, Gelsenkirchenben, de az én legkedvesebb sporttelepem immár huszonegy éve a Népstadion. – Hányszor járt Budapesten? – Egyszer, 1973-ban. – Őszintén szólva, kihagyhatta volna azt az egyetlen látogatást... – Majdnem ki is hagytam. – Tudja-e még, ki volt az őrzője? – Hogyne, Vidáts. Remekül játszott, gólt is rúgott. Ám ilyen a futball: <blockquote class="small-quote">ha Grahn nem adja azt a labdát, akkor Vidáts a meccs hőse, így viszont...</blockquote> Amikor az olasz<strong> Concetto Lo Bello l</strong>efújta a meccset, néma csend ült a Népstadionra. A közönség nem tudott mit kezdeni azzal, hogy egyfelől megint kiestünk, másfelől a válogatott – a védelmi megingások ellenére – kitűnően futballozott. A Sportélet című tekintélyes havilap le is szögezte: „A svédek ellen játékosaink zöme tudása legjavát adta, ilyen jól régen játszott a válogatott, és ez a teljesítmény is csak a döntetlenre volt elég.” Hozzátette: „Négy éve egy csúfos kudarc – Marseille – fosztotta meg csapatunkat a vb-től, a tavalyi és az idei selejtezőket viszont veretlenül küzdötte végig válogatottunk, és semmiképpen sem lehet olyan jellegű szemrehányásokat tenni játékosainknak, mint amilyeneket tettünk a csehszlovákok elleni kínos 1-4 után.” A pengeélen táncolásra jellemző, amit Ove Grahn, a svédek középpályása mondott: „Harminc esztendős vagyok, másfél évtizede futballozom. Pályafutásom legnehezebb, legizgalmasabb mérkőzését vívtam most a magyarok ellen.” Ericsson szakvezető tovább ment: „A magyaroknak sokkal nagyobb lehetőségeik voltak a győzelem megszerzésére. Lényegesen jobban is játszottak, mint mi. A selejtezőcsoport legjobb csapata Magyarországé. S azt hiszem, azért lesznek végül csak harmadikok, mert játékosaikból hiányzik az akarás. A nehéz helyzetekben nem tudnak újítani, képtelenek a lélektani előnyt győzelemre váltani. <blockquote class="small-quote">Az az érzésem, a magyar labdarúgók nem ismerik a győzelem titkát.</blockquote> Erre rímel az az elemzés, amely a már idézett Sportéletben látott napvilágot: „Olyan képességű futballista, mint <strong>Fazekas László</strong> vagy Kocsis Lajos, nem minden bokorban akad. Az NSZK-ban, Olaszországban, Angliában sem. Mégis: kettejük közül csak Kocsis fért be a svédek elleni válogatottba, ő is csupán csereként. Pedig Illovszkynak is az a véleménye, hogy tudásuk alapján biztos helyük lehetne a legjobbak között. De Fazekasnak nem megfelelő az erőnléte, akarása sem a régi, Kocsist pedig éveken keresztül sem lehetett rávenni vagy rákényszeríteni arra, hogy ne herdálja el a tehetségét. Sem életmódja, sem játékfelfogása nem alkalmas arra, hogy nemzetközi klasszissá fejlődjék. Pedig csak rajta múlt, hogy nem a világ legjobbjai között tartják számon. Ha éppen jó napja volt, magával ragadta a teljes Honvédot. De hányszor volt jó napja?” [caption id="attachment_9198" align="alignnone" width="1803"]<img class="size-full wp-image-9198" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/06/nepszavasajtofotok_1973_06-1657653781__pages17-17.jpg" alt="" width="1803" height="1202" /> Tóth András a svédek elleni mérkőzésen[/caption] A Népszabadság nem bizonyult megértőnek. Azt írta: <blockquote class="small-quote">A magyar futball már évekkel ezelőtt hosszú, sötét alagútba jutott, és úgy látszik, még sokáig tart, amíg a végére ér.</blockquote> Az Esti Hírlap így vont mérleget: „Vagy az ellenfél vagy a saját kapunk előtt okozta a remények kihunyását a pillanatnyi rövidzárlat.” Bicskei, Juhász, Vidáts és Rapp sosem felejtette el azt a napot. Vidátsra „rávarrták” Edström gólját, amiért az angyalföldi védő nem volt a svéd veszedelem mellett, Rapp pedig még évtizedekkel később is fájdalmasan említette: „Úgy gondoltam, én védek. Aztán mégis Bicskeit állította be a kapitány.” <strong>Spiró György</strong> ugyancsak örökké emlékszik a 3-3-ra. Apámmal a meccsen című novellája ekképpen kezdődik: „Június tizenhárom. Ma megyek apámmal utoljára meccsre. – Mi volt ma? – kérdezem. – Reggel voltam besugárzáson. – És? – Holnap megyek utoljára. A doktornő szerint szépen javul. Közel járunk a Szabolcs utcai kórházhoz, ott fog meghalni, már meg van beszélve.” A meccs végéről így ír: „Kész – mondja apám. A közönség csendben van, nem is fütyülnek. Apám kedvetlenül nézelődik. Szepesi siránkozik. Vége. A világbajnokságot már nem fogja nézni a tévén. Lelkiismeret-furdalásom van a döntetlen miatt. Csak ennyit tudtam nyújtani neki.” https://www.youtube.com/watch?v=jljITRpJfe8&ab_channel=MLSZTVArch%C3%ADv [prefabricated_shortcode in_app="0" code="%3Cdiv%20class%3D%22article_box_border%22%20style%3D%22background%3A%20url%28%27https%3A%2F%2F24.p3k.hu%2Fapp%2Fuploads%2Fsites%2F24%2F2021%2F05%2Fsport24-pattern.png%27%29%20no-repeat%20left%20-16px%20%23f3f3f4%3B%20border%3A%20none%3B%22%3E%0D%0A%3Cdiv%20class%3D%22article_solidheader%22%3E%0D%0A%3Ch2%20style%3D%22color%3A%20%23111115%21important%3B%20font-size%3A%2036px%3B%20font-weight%3A%20bold%3B%20margin-bottom%3A%2030px%3B%20margin-top%3A%2020px%3B%20text-align%3A%20center%3B%20line-height%3A%2036px%3B%22%3E%3Cimg%20class%3D%22aligncenter%20size-full%20wp-image-141%22%20src%3D%22https%3A%2F%2F24.p3k.hu%2Fapp%2Fuploads%2Fsites%2F24%2F2021%2F05%2Fs24-logo-dt.png%22%20alt%3D%22%22%20width%3D%22408%22%20height%3D%2290%22%20%2F%3E%3C%2Fh2%3E%0D%0A%3Ch2%20style%3D%22color%3A%20%23111115%21important%3B%20font-size%3A%2036px%3B%20font-weight%3A%20bold%3B%20margin-bottom%3A%2030px%3B%20margin-top%3A%2020px%3B%20text-align%3A%20center%3B%20line-height%3A%2040px%3B%22%3ECsatlakozz%20a%20Sport24%20k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9ghez%2C%20mondd%20el%20v%C3%A9lem%C3%A9nyedet%20z%C3%A1rt%20Facebook-csoportunkban%2C%20%C3%A9s%20vegy%C3%A9l%20r%C3%A9szt%20csak%20el%C5%91fizet%C5%91knek%20el%C3%A9rhet%C5%91%20exkluz%C3%ADv%20esem%C3%A9nyeinken.%3C%2Fh2%3E%0D%0A%3C%2Fdiv%3E%0D%0A%3Cp%20style%3D%22background%3A%20%2357A600%3B%20margin-top%3A%2020px%3B%20padding%3A%2020px%3B%20text-align%3A%20center%3B%22%3E%3Ca%20style%3D%22color%3A%20%23ffffff%3B%20font-size%3A%2026px%3B%20font-weight%3A%20600%3B%22%20href%3D%22https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fgroups%2F212344460412327%22%3ECSATLAKOZOM%3C%2Fa%3E%3C%2Fp%3E%0D%0A%0D%0A%3C%2Fdiv%3E"]richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/06/nepszavasajtofotok_1973_06-1657653781__pages3-3-150x150.jpg150150