1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/<strong>José Mourinho</strong> modern catenacciójára még a korszak sztárcsapatának, a Barcelonának sem volt válasza (pedig <strong>Sergio Busquets</strong> az ujjai közül kipislogva kereste), az Inter a mezőnyben ösvényt vágva menetelt végig a sorozaton, és bombafavoritként érkezett meg a fináléba, amit aztán meg is nyert a Bayern München ellen. <strong>Simone Inzaghi</strong> más erőforrásokból, más készlettel dolgozik, és szemben a 2010-es Interrel, ezzel a csapattal kifejezett bravúr, hogy odaért a döntőre. Sokan a szerencsét emlegetik az Inter BL-döntőbe jutása kapcsán, és van is némi igazuk, hiszen az egyenes kieséses szakaszban a milánóiak az összes esélyest elkerülték. A Bayern, a Real, a PSG és a City mind a másik ágon szerepelt, és nehéz vitatkozni azzal az állítással, hogy az alsó ág egy klasszissal gyengébb a felsőnél. Ugyanakkor az Inter-szurkolók erre teljes joggal válaszolhatják azt, hogy egyrészt azt kell megverniük, aki szembe jön, másrészt a nehézségekből azért kijutott így is a csapatuknak, hiszen a halálcsoportból – a Barcát kiejtve – jutottak a legjobb tizenhat közé. <span class="highlight-block-small">Azt pedig már csak mi tesszük hozzá, hogy az Intert nem a szél segítette a döntőbe, hanem saját ága vitán felül legjobb csapataként jutott el Isztambulba.</span> [caption id="attachment_8890" align="alignnone" width="4096"]<img class="size-full wp-image-8890" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/05/075_ballabio-interfci230516_np2z9.jpg" alt="" width="4096" height="2731" /> Simone Inzaghi, az Inter edzője az UEFA Bajnokok Ligája elődöntőjének visszavágóján az Inter FC Internazionale és az AC Milan között, 2023. május 16-án.[/caption] A szerencse kérdése egyébként is dágványos dolog. Arra például vélhetően már kevesen emlékeznek, hogy a 2010-es, saját játékát tekintve valóban a világ legjobb csapatának mondható Internek is bőven szüksége volt a szerencse segítségére. A Barca elleni elődöntőben (3-1) a milánóiak lesgólja maradt a partjelző radarja alatt, a visszavágón pedig hiába fújt pofátlanul a bíró a katalánok javára, a lefújás előtt egy vélhetően szabályos – és továbbjutást érő – góltól fosztotta meg a hazaiakat. Sőt a döntő sem volt éppen sétagalopp, a <strong>Cristian Chivut</strong> folytatólagosan porba alázó <strong>Arjen Robben</strong> simán megnyerhette volna a finálét a Bayernnek, végül mégis az Interé lett a trófea. Ha már a szerencse-pech együttható szóba kerül, Simone Inzaghi csapata másként élvezte a sors támogatását: a Murphy-törvény a bajnokságban abszolúte érvényesült, hiszen ami elromolhatott, az el is romlott, ellenben a kupasorozatokban egészen más arcát mutatta a csapat. <h2>Mentális Sacchismo a házban!</h2> Ha kimondom <strong>Arrigo Sacchi</strong> nevét, a Milan-szurkolók térdre hullva áldják a kopasz mester emlékét, aki négy éven át trófeák egész kis halmát pakolta be <strong>Silvio Berlusconi</strong> vitrinjébe. Igen ám, csakhogy a Sacchival megnyert nyolc trófea között csak egyetlen scudettót találunk, a többit kupasorozatokban szerezte, és bár ennek meglehetősen prózai oka volt, az arányok így is döbbenetesek. Sacchi azért tudott sokkal eredményesebb lenni a hazai és nemzetközi kupasorozatokban, mert az általa megkövetelt rendkívül magas intenzitású játékot könnyebb volt a nemzetközi meccsnapokra időzíteni, mint hétről hétre előhúzni a bajnokságban. Simone Inzaghi esetében azonban kicsit más tényezők alakították úgy a szezont, hogy a bajnokságban már tizenegy vereséget (!) számláló Inter az Olasz Kupában és a Bajnokok Ligájában is bejutott a döntőbe. <div class="payable-content-section"></div> A bajnokságban elszenvedett rengeteg peches vereség közepette sokan talán már nem is hittek az Interben rejlő potenciálban. Hát mit akar a BL-ben az a csapat, amely tavasszal kikap a Monzától, a Speziától, az Empolitól, a Bolognától, és csak hosszabbításban, vért izzadva ejti ki a kupából a másodosztályú Parmát? Ezeken a meccseken általában megvoltak az Inter lehetőségei, de besültek a csatárok, és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, egy kóbor kontrából az ellenfél szinte minden meccsen betalált. Hogy ez a koncentráció hiánya miatt volt, esetleg az Inter keretében fellelhető problémák manifesztálódtak csúnya pofonokban, az most mindegy. A lényeg, hogy közben a kupasorozatokban egészen máshogy alakultak a dolgok. Az Inter rommá verte a Milant az Olasz Szuperkupáért (3-0), a Coppa Italiából pedig az Atalantát, majd a Juventust is kiejtette, méghozzá elsősorban azzal a tulajdonságával, hogy koncentrált volt, kompakt és szervezett, és valahogy a kupasorozatokban mindig akadt legalább egy klasszisteljesítmény a csapatban. <span class="highlight-block">Így volt ez a Bajnokok Ligájában is.</span> <h2>35 éves cserehátvéd a BL-döntőben</h2> A Porto elleni nyolcaddöntőben <strong>Calhanoglu</strong> (a töröktől ez azért kevésbé meglepő, mert egész évben kiemelkedően jól teljesít) és <strong>Bastoni</strong> játszott elképesztően nagy meccset, a visszavágón pedig csatlakozott hozzájuk <strong>Mhitarjan</strong> és <strong>Acerbi</strong>. Utóbbinál álljunk is meg egy pillanatra! Acerbi, aki után szinte még köptek is egyet a Lazio szurkolói a nyáron, egyértelműen kiegészítő embernek, vagyis inkább <strong>Stefan De Vrij</strong> cseréjének érkezett, de mire kettőt pislogtunk, a holland a kispadon találta magát, mert Acerbi úgy kapkodta le a pályáról az ellenfelek centereit, mintha világ életében ezt tette volna. A 35 éves középhátvédnek kulcsszerepe volt az összes nagy tavaszi győzelemben, hiszen olyan figurákat tett zsebre, mint <strong>Osimhen</strong>, <strong>Vlahovic</strong>, <strong>Giroud</strong> vagy a BL-ben <strong>Taremi</strong> (Porto) és <strong>Ramos</strong> (Benfica). [caption id="attachment_8892" align="aligncenter" width="4500"]<img class="size-full wp-image-8892" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/05/075_morgese-fcintern230516_npnfi.jpg" alt="" width="4500" height="3000" /> Sandro Tonali és Francesco Acerbi az FC Internazionale-ban az AC Milan ellen, az UEFA Bajnokok Ligája elődöntőjében, a Giuseppe Meazza Stadionban, 2023. május 16-án.[/caption] A Porto kiejtése egyébként elsősorban azért volt komoly fegyvertény, mert a nyolcaddöntők környékén az Inter a bajnokságban kikapott a Speziától, majd egymás után kente el Inzaghiék száját a Juve és a Fiorentina – ráadásul mindkettő Milánóban. De a kieséses sorozatokban minden ment a maga útján: az Olasz Kupa elődöntőjében a csapat elhozott egy döntetlent Torinóból, és máris jöhetett a Benfica elleni BL-negyeddöntő. A Benficával szemben még a Porto elleni teljesítményére is rá tudott tenni az Inter, a negyeddöntőben egymás sarkára taposva jelentkeztek be a játékosai a meccs embere címre. A káprázatos gólt szerző Barella, a szintén óriásit játszó Bastoni és Onana mellett a kényszerből belső védőt játszó Darmian is sokat tett hozzá a már Lisszabonban eldöntött párharchoz. És hogyan ünnepelte meg a továbbjutást az Inter? Úgy, hogy a bajnokságban otthon kapott ki a Monzától. <h2>Jókor jött a csúcsforma</h2> A Milan elleni elődöntőnek nemcsak azért futott neki bombafavoritként az Inter, mert tavasszal kétszer is legyőzte városi riválisát, amelynek egyébként is igen súlyos szerkezeti gondjai voltak. Hanem azért is, mert – szemben a bajnoki vetélytársakkal – a hajrára újra erőre kapott, és ezúttal nemcsak a kupasorozatokban, hanem a bajnokságban is összeálltak a dolgok. Mintha csak egy minden hájjal megkent, dörzsölt veterán irányítaná a csapatot: az Inter a legjobbkor lendült csúcsformába. A két római együttes, valamint a Milan és a Juve már a térdén jár, amikor Inzaghi újra formába hozta <strong>Lukakut</strong>, ismét hasznos tagja a csapatnak <strong>Brozovic</strong>, és az Inter már az edző cseréi után sem hozza a frászt a szurkolóira. De a legjobbat még nem is mondtam. A 35 éves Acerbiről már szóba került, hogy kiegészítő embernek jött, mégis nemhogy alapember, de kulcsfigura lett belőle. Hasonló a helyzet <strong>Edin Dzekóval</strong>, akit az idén már Lukaku cseréjének szántak, mégis állandó kezdő, és kottára ugyanez történik Henrih Mhitarjannal, aki Calhanoglu cseréjének érkezett a nyáron, de szinte minden meccsen pályára lép. <span class="highlight-block-small">Vicces elképzelni, hogy ezek a játékosok BL-döntőben fognak játszani, pedig mindannyian szinte levezetni érkeztek az Interbe.</span> Az meg még viccesebb, hogy Inzaghinak sokan a fejét követelték a csapat bajnoki bénázását látva, erre most minden esély ellenére nemcsak két trófeától van egyetlen lépésre a csapat, hanem már a bajnokságban is biztosan a legjobb négy között végez.richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/05/inzaghi-150x150.jpg150150