1.0Sport24https://sport24.24.huPincési Lászlóhttps://sport24.24.hu/author/pincesil/Amikor 2022 decemberében a Lyont felvásárolta az amerikai befektetői csoport, tudni lehetett, hogy változások lesznek. A Lyon eredményei nem voltak ragyogóak (jelenleg is a 7. helyen áll), az új tulajdonos, John Textor pedig pedzegetni kezdte, hogy szeretné átstrukturálni a szervezetet, ami hétköznapi nyelven leépítéseket jelent. Arra viszont senki nem számított, hogy az évtizedek óta elnökösködő és a felvásárlás után további 3 évig megtartani kívánt Jean-Michel Aulast pár hónapra rá el fogják távolítani a helyéről. <blockquote class="twitter-tweet"> <p dir="ltr" lang="fr">Communiqué de presse : John Textor devient Président-Directeur général. Jean-Michel Aulas sera nommé Président d’honneur.</p> OL Groupe remercie très sincèrement Jean-Michel Aulas pour son engagement et son dévouement sans réserve envers l’Olympique Lyonnais<a href="https://t.co/nT8k5zve1j">https://t.co/nT8k5zve1j</a> — Olympique Lyonnais (@OL) <a href="https://twitter.com/OL/status/1655479304711553031?ref_src=twsrc%5Etfw">May 8, 2023</a></blockquote> <script async src="https://platform.twitter.com/widgets.js" charset="utf-8"></script> Aulas távozásával nem egy új fejezet kezdődik a Lyon életében, hanem maga a történelemkönyv csukódik be. A sportvezetőt 2021-ben minden idők legjobb francia klubelnökének <a href="https://www.lyonmag.com/article/114524/ol-jean-michel-aulas-elu-meilleur-president-de-l-histoire-du-foot-francais">választotta</a> az Aranylabdát is odaítélő France Football. Hosszabban elnökösködött, mint a város legtovább hivatalban maradt polgármestere, <strong>Edouard Herriot</strong> (1905-1940). 36 éves vezetése alatt felrakta Lyont a térképre, vagy ahogy egy volt játékosa, Gilles Rousset <a href="https://www.sofoot.com/articles/le-president-aulas-raconte-par-ceux-qui-lont-connu">mondta róla</a>: <blockquote>Aulasnak köszönhető, hogy a Lyon a sportélet szíve lett. Korábban Lyon csak egy pisiszünet volt azoknak, akik kocsival indultak délre nyaralni. Én touloniként akárhányszor átmentem rajta, mindig arra gondoltam: mi ez a szar város?</blockquote> Évekig magas szinten kézilabdázott, még a francia első osztályban is játszott. Szülei irodalom- és matematika tanárok voltak, ő maga informatikát tanult. Ha minden így marad, talán megelégedett volna a könyvelőszoftvereket áruló cége (Cegid) vezetésével, ám a nyolcvanas évek végén egy bizonyos <a href="https://sport24.24.hu/foci/2021/10/07/julien-sorel-es-monte-cristo-grofja-egy-szemelyben-o-volt-bernard-tapie/"><strong>Bernard Tapie</strong></a> meghívta a saját maga által vezetett Ambitions című televíziós műsorba, ahol úgy mutatta be, mint a következő vállalatvezérek generációjának legnagyobb tehetségét. Tapie a felvétel után megsúgta Aulasnak, hogy át kellene vennie a helyi csapatot, amely akkoriban a másodosztályban vergődött és mindössze három Francia-kupát nyert. Ő pedig fejest ugrott. A második évre a Lyon felmászott az élvonalba, 1991-re bejutott egy európai kupasorozatba, 2001-re Ligakupát nyert, 2010-ben és 2020-ban pedig elődöntőt játszott a Bajnokok Ligájában. A férfi csapat a 2000-es években hét bajnoki címet nyert, a női pedig még őket is túlszárnyalta: 15 bajnoki címe mellé 8 Bajnokok Ligáját szerzett. Hogy mennyire volt hálás a mentorának tartott Tapie-nak, jól mutatja, hogyan érzékenyült el, amikor a haldokló és rekedt hangú Tapie egy rövid dicséret után azzal zárja a mondandóját: „Szeretlek”. <blockquote class="twitter-tweet"> <p dir="ltr" lang="fr">Impossible d’oublier cet appel de Bernard Tapie à Jean Michel Aulas ! Magnifique ! 🥺❤️</p> (🎥 <a href="https://twitter.com/RMCsport?ref_src=twsrc%5Etfw">@RMCsport</a>) <a href="https://t.co/2EEe8PWaOe">pic.twitter.com/2EEe8PWaOe</a> — Footballogue (@Footballogue) <a href="https://twitter.com/Footballogue/status/1655492532128579586?ref_src=twsrc%5Etfw">May 8, 2023</a></blockquote> <script async src="https://platform.twitter.com/widgets.js" charset="utf-8"></script> Aulas a futball modernizációját testesítette meg Franciaországban. Megjelenése előtt leginkább a patronált kluboknak volt kultúrája: a hetvenes években <strong>Roger Rocher</strong> volt a Saint-Étienne egyszemélyes munkáltatója, a nyolcvanas évek zöme <strong>Claude Bez</strong> Bordeaux-járól szólt, az évtized fordulóját pedig Bernard Tapie és az Olympique Marseille határozta meg. A három elnökben az volt a közös, hogy távozásukhoz valamilyen korrupciós ügy vagy jogi perpatvar vezetett. <span class="highlight-block-small">Aulas viszont túlmutatott a családias, szűk körű, nepotista futballklub keretein. Az első elnök volt, aki úgy tekintett a klubjára, mint egy vállalatra, annak minden jó és rossz oldalával együtt.</span> Elődeihez hasonlóan nem szerette kiadni a kontrollt a kezéből. „Boldogan adok bármit, egészen addig, amíg nyersz” – volt az egyik nagy mondása. Emiatt sokáig úgy tűnt, hogy látni sem akart olyan szakembert a közelében, aki nála is nagyobbra nőhetett volna. Aulas ódzkodott a nem francia anyanyelvű szakemberektől és csak olyan embereket bízott meg, akiket közel tudott tartani magához <strong>(Jacques Santini, Alain Perrin, Rémi Garde, Gérard Houllier, Hubert Fournier, Bruno Génésio).</strong> Amikor kicsit erősebb személyiségekkel kellett dolgoznia <strong>(Claude Puel</strong> vagy <strong>Juninho),</strong> annak sosem lett jó vége. Mivel a nap végén csak neki lehetett igaza, a tévedések is általában rá hullottak vissza. <div class="payable-content-section"></div> Ez a gőg volt az egyik legfontosabb vonása. Bármi is történt a Lyonnal, Aulas mindig megtalálta azt a kategóriát, amiben a csapata volt a legjobb: amikor a helyi rivális Saint-Étienne ellen kikaptak hazai pályán, az ultrák elé állva <a href="https://twitter.com/StopTheseGones2/status/1655480216112840704">azt kiabálta</a>, hogy <blockquote>Mi a Bajnokok Ligájában indulunk. Ők olyat csak a Playstationön keresztül látnak!</blockquote> Ha a klubnál megcsappantak a sportsikerek, a gazdasági eredményeket domborította ki, ami miatt a csapat meg is kapta az EBIDTA FC gúnynevet. Aulas többet kommunikált, mint más elnökök. Saját Twitter-fiókja volt, ahol bármikor érkezhetett tőle egy ütős sor vagy egy cinkelés. Ha nyertek, az világraszóló siker volt, ha viszont vesztettek, akkor a beteljesülés útjába a bírók, a szurkolók, a bolsevista miniszter, a gyepszőnyeg, a média vagy a doppingoló ellenfél rondított bele. A folyamatos áldozati szerep egy ponton túl már a visszájára fordult. A Lyonnak emiatt máig vegyes a megítélése Franciaországban: a helyiek imádják, azon túl viszont kimondottan ellenszenvesnek találják, ami miatt a klub nem tudott a lokális szinten túlnőni. Aulas olyannyira aktív volt a Twitteren, hogy egy idő után nem lehetett szétválasztani, hol ér véget az ember és hol kezdődik a figura. „Az öltözőben külön helye volt, a játékosok és az edző között” – mondta róla egy volt lyon-i játékos, <strong>Francois Clerc.</strong> „Szinte mindegyik meccs előtti beszédnél ott ült. Akkor avatkozott közbe, ha nem ment jól a szekér. Amit a Twitteren látunk róla, az a gondolatai meghosszabbítása.” [caption id="attachment_8868" align="alignnone" width="1600"]<img class="size-full wp-image-8868" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/05/benzema.jpg" alt="" width="1600" height="1200" /> Karim Benzema csak Főnöknek nevezte egykori elnökét[/caption] Aulas szuperképessége abban rejlett, hogy úgy közelített mindenhez, mint egy befektető. Amikor a Lyon halomra nyerte a bajnokságokat, úgy tűnt, hogy nem tudott hibázni az átigazolási piacon. Ha elment egy <strong>Steve Marlet,</strong> jött egy <strong>John Carew.</strong> Ha távozott egy <strong>Mahamadou Diarra</strong> és egy <strong>Mickael Essien,</strong> akkor a bajnokságban körülnézve elhoztak egy <strong>Eric Abidalt, Jérémy Toulalant</strong> vagy egy <strong>Kim Kallströmöt.</strong> A csapat első nagy sztárja, <strong>Sonny Anderson</strong> kétszer is gólkirály lett, <strong>Juninho Pernambucano</strong> szinte ismeretlenül érkezve a klub történelmének legnagyobb játékosa lett, aki karrierje során szerzett 100 góljából 44-et szabadrúgásból lőtt. Aulas zsenialitása nem abban rejlett, hogy a transzferekből profitot termelt (az átigazolási mérlegek ritkán voltak pozitívak), hanem azért, mert végig versenyképesen tartotta a csapatot. Nem meglepő, hogy Aulas a liberális és deregulázott futballpiac fő védnöke lett. „El kell fogadni az elitizmus egyenlőtlenségét, mert az mindenkinek kifizetődő” – hangoztatta még akkor, amikor a francia labdarúgás élén járt, mondván, „meg kell jutalmazni azokat a klubokat, akik beruháznak.” Vezetésével a Lyon évekig a legbefolyásosabb klubokat tömörítő G14 majd G18 aktív tagja volt. Mire aztán a Lyon a 2010-es évek második felére vesztett a jelentőségéből, a Szuperliga kezdeményezésre (amelybe egyetlen francia klub se került be) már csak annyit mondott: „hidakat kell építeni, nem falakat.” A Lyon egyeduralkodásának három esemény vetett véget. <ul> <li>2010-ben rekordáron, hatalmas szerződéssel igazolták le az akkoriban sztárnak számító – és a <strong>Zinedine Zidane</strong> utáni időkben csak új messiásnak tartott – <strong>Yohann Gourcuff-öt,</strong> aki a sérülései és a hullámzó formája miatt mégsem tudta megvetni a lábát Lyonban. Aulas az igazolást később ipari katasztrófának és gazdasági balesetnek minősítette.</li> <li>2011-ben aztán a Paris Saint-Germaint <a href="https://sport24.24.hu/foci/2023/03/25/psg-sorozat-parisz-doha-nasszer-al-kelaifi-katari-emir/">felvásárolta</a> Katar, miközben a Monacót megvette egy orosz oligarcha. Érkezésükkel két merőben erősebb versenytárs lépett a piacra.</li> <li>2012-ben megkezdődött az új lyoni stadion, a Stade des Lumieres (szponzorált nevén: Groupama Stadium) építése, melynek alapkövét nem lesz nehéz kitalálni, <a href="https://www.leprogres.fr/multimedia/2013/11/12/la-premiere-pierre-du-grand-stade-a-ete-posee">ki rakta le</a>.</li> </ul> Az évtized elejére nem az volt a legrosszabb, hogy Lyonnak vissza kellett fognia a költéseit, hanem hogy egyre többen elhitték, hogy a francia Midász király mégsem változtat mindent arannyá. Egy ilyen szerencsétlen csillagállás még így sem tudta megreccsenteni a klubot, mert Aulas temérdek pénzt forgatott vissza a különböző szakosztályokba. Az akadémia az évek alatt olyan játékosokat adott, mint <strong>Florian Maurice, Sydney Govou, Karim Benzema, Gregory Coupet, Hatem Ben Arfa, Alexandre Lacazette, Nabil Fékir, Samuel Umtiti,</strong> vagy az utóbbi időkben <strong>Rayan Cherki, Amine Gouiri</strong> és <strong>Maxence Caqueret.</strong> A női csapat pedig olyan játékosokat tudott magához vonzani, mint <strong>Hope Solo, Megan Rapinoe, Marozsán Dzsenifer, Alex Morgan</strong> vagy <strong>Wendy Renard.</strong> Aulas az ellenfelekkel való önérzeten túl egy apafigura is volt. Több beszámoló szerint is számon tartotta az összes játékosa családtagjainak nevét. Ahogy <strong>Rémy Vercoutre</strong> fogalmazott: „A szülészeten előbb odaért a csokor, mint mielőtt megszületett a gyereked.” Amikor <strong>Claudio Cacapa</strong> egy meccsen lesérült, Aulas lejött hozzá az öltözőbe, hogy megnyugtassa arról, hogy a sérülése hossza nem befolyásolja a szerződéshosszabbítását. Az egyik bajnoki évben egy fontos győzelem után Aulas belépett az öltözőbe, mire a játékosok skandálva dupla bónuszt kezdtek el követelni. Aulas a következő válaszolta: <blockquote>Fogjátok be! Azt akarom, hogy mindenki fogja be, értettem? A bónuszt megtriplázom!</blockquote> Árulkodó, hogy a búcsúzó korábbi játékosok és játékosnők szinte egyöntetűen pozitívan emlékeztek meg róla. Egy valakinek nem sikerült: <a href="https://sport24.24.hu/foci/2022/02/27/hatem-ben-arfa-portre-palyafutas/">Hatem Ben Arfának</a>, aki szerint Aulas <a href="https://twitter.com/Footballogue/status/1655567666587791361">nem fog hiányozni</a> a futballnak. Karim Benzema vele ellentétben csak Jefének (főnöknek) <a href="https://twitter.com/eurofootcom/status/1655572750822432771">nevezte</a> korábbi elnökét. Aulas távozása, ha nem is tragikus, de nem úgy alakult, ahogy sokan elképzeltek volna egy ilyen életmű után. Útja valószínűleg a női labdarúgó bajnokság vezetéséghez, vagy a Francia Labdarúgó Szövetség elnökségéhez vezethet. A Lyon új tulajdonosa pedig professzionálisabb toborzásban és még modernebb játékoskiválasztásban látja a jövőt. <span class="highlight-block-small">A Lyon egy cirka évi 2 millió eurós bevételű cégből egy évi 310 millió eurós költségvetésű vállalat lett – új, saját tulajdonú stadionnal, világbajnok női kerettel és akadémiával, valamint egy több mint kompetens férfi szakosztállyal.</span> Aulas egyszerre volt mesteri, látnok, proaktív, melegszívű és elviselhetetlenül irritáló személyiség. Franciaországban lehet, hogy nem fog a legkedveltebb személyiségek közé tartozni, de helyi szinten örökre ott fog maradni az emlékezetekben és elmondhatja magáról, hogy egy futballjáról sosem jelentős várost felrakott Európa térképére. Ahogy egy volt játékosa fogalmazott: „Lyon, az két nevet jelent: <strong>Paul Bocuse-t</strong> és Jean-Michel Aulas-t.”richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/05/aulas-150x150.jpg150150