Az előmeccsen duplázó Nyilasi mentette meg a magyar drukkerek napját

1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/Az előmeccsen duplázó Nyilasi mentette meg a magyar drukkerek napjátNem érdekelte az osztrák szurkolókat 1973-ban, hogy a második világháború befejezése óta eltelt huszonnyolc évben a magyar válogatott 88,2 százalékos mérleget produkált, tizenhét mérkőzés közül tizennégyet megnyert és csak egyet veszített el a szomszédok legjobbjaival szemben. Igaz, az egyetlen győzelmet Budapesten érték el Ausztria labdarúgói, mégpedig 1961. június 11-én a Grosics – Mátrai, Sipos, Kotász, Dalnoki – Solymosi, Göröcs – Sándor, Albert (Machos), Tichy (Kuharszki), Fenyvesi összetételű gálacsapat ellenében. A hetvenhármas vb-selejtezőre 30 ezer jegyigénylés futott be Bécsben, az Arbeiter Zeitung szerint az osztrák fővárosban hússzoros árat fizettek a belépőkért. Csak az IBUSZ-on keresztül több mint hétezer Schlachtenbummler érkezett Magyarországra, minek következtében a százéves jubileumát ünneplő Budapest 150 kilométeres körzetében valamennyi szállóra ki lehetett tenni a „megtelt” táblát. A sógorok jó része a Balatonnál lakott, de voltak osztrák csoportok, amelyeket a salgótarjáni Karancs Szállóban vagy a szekszárdi Hotel Gemencben helyeztek el (szobánként 150 forintért). Az Osztrák Labdarúgó Szövetség archívuma szerint „a határon tapasztalható nyomorúságosan hosszú várakozási idő ellenére több mint 25 ezer osztrák zarándokolt el a telt házas Népstadionba”. A Képes Sport pedig megemlítette: <blockquote>Az 50 ezres magyar közönségnek korántsem volt akkora hangja, mint a 30 ezer osztráknak.</blockquote> <div class="payable-content-section"></div> Ausztriában azt hitték – vagy akarták hinni –, hogy újabb Wundermannschaft alakult ki a Pozsony melletti Nádasfőn született Leopold Stastny szövetségi kapitány irányításával. A mester – aki az után került a szakvezetői posztra, hogy 1967 őszén az először kapitány Illovszky Rudolfot itthon „megfúrták” – 1968-tól állt a válogatott élén. (S hét éven át hivatalában maradt.) Mennyivel jobban járt volna a magyar futball, ha Illovszkyt nem marják el, és nem kell ráparancsolni 1971-ben, hogy – érvényes zaragozai szerződése ellenére – vegye át újra a címeres mezes együttes dirigálását! A Wundermannschafton meg azért is el kellett gondolkodni, mert Illovszkyval a magyar válogatott az Európa-bajnokság négyes döntőjébe jutott 1972-ben, míg az osztrák csapat Stastnyval még az Eb-selejtezőket sem vészelte át. A hetvenhármas kvalifikációs mérkőzésre hivatalosan 72 068 belépőt adtak el, és a hazai nézők elcsodálkoztak, hogy a Fáy utcai stadion későbbi névadója egyetlen angyalföldi labdarúgót sem állított a kezdő tizenegybe, jóllehet huszonhárom forduló után így festett az NB I élmezőnye: 1. Újpest 36 pont, 2. Vasas 33, 3. FTC 31, 4. Honvéd 27. Hasonlóan nagy meglepetést keltett, hogy a szakvezető Páncsics Miklóst játszatta a védelem jobb oldalán, mert helyet akart szorítani a kivételes technikájú fehérvári Kovács Józsefnek, aki a két vidéki jelölt egyike volt a Pécsről delegált tartalék kapus, Rapp Imre mellett. Az összes többi labdarúgó – Juhász Péter, Tóth András, Zámbó, Fazekas, Bene, Dunai II (mind Újpest), Géczi, Páncsics, Bálint (mind FTC), Kocsis Lajos, Szűcs, Kozma (mind Honvéd), Fábián, Várady (mindkettő Vasas) – a fővárosból került ki. Az osztrákok három „német” – Johann Schmidradner, Josef Hickersberger, Thomas Parits – és két „holland” légióssal – Franz Hasil, Willy Kreuz – érkeztek, és Illovszky éppen a Feyenoordban futballozó Hasil őrzésére vezényelte a középpályára Bálint Lászlót. A védő aztán nemhogy megfékezte a rotterdami dirigenst, hanem játszani is tudott róla, kapufát és bomba gólt is lőtt. https://www.youtube.com/watch?v=YQZjpO9HB-E&ab_channel=DiFilm De nem volt minden fenékig tejfel. Kurt Jara sokszor megkeverte a jobb-bekk posztján idegenül mozgó Páncsicsot, sőt Zámbó Sándor vezető gólja és a Linzer ASK-ban az Angyalföldről dobbantó Liebhaber-Lázár Barnával együtt játszó August Starek egyenlítése után előnyhöz juttatta a vendégeket (1-2). Illovszky a szünetben lehívta Páncsicsot, és beküldte Fábián Tibort, az első félidő vége felé megsérült Zámbó helyett pedig Várady Bélát tette a balszélre. A Népsport nem kényeztette az újpesti gólszerzőt: „A gólján kívül nagyon keveset csinált – írta. – Alig vállalkozott valamire, s ami súlyos hibájaként róható fel, nem zavarta meg előretöréseiben Robert Sarát.” Utóbb Illovszkytól megkérdezték: miért hagyták szabadon az osztrák jobbhátvédet? „Nem keltett zavart” – válaszolta. Zámbónak mondtam, húzódjon beljebb, Sara hadd jöjjön a tizenhatosunkig, de ott aztán Juhász Peti ütközzön vele.” – És? „Nincs és... Szerintem Sara játéka nem volt döntő az eredmény alakulásában.” A kapitány tehát felmentette Zámbót, ám a sportnapilapban további bírálatok is záporoztak: <ul> <li>„Géczi az első gólnál a vonalon ragadt”;</li> <li>„Páncsics nem találta a helyét”;</li> <li>„Kovács többször megingott”;</li> <li>„Juhász Péter csalódást okozott”;</li> <li>„Kocsis szokott játékát nyújtotta, szép indítások után hosszú percekre eltűnt a mezőnyben”;</li> <li>„Bene nem bírt Eigenstillerrel”;</li> <li>„Dunai II nem mozgott annyit, amennyit kellett volna”.</li> </ul> Dicséretet csak 3+2 játékos kapott: Bálint, Szűcs Lajos, Fazekas László és a két csere. „Szűcs volt a magyar csapat legjobb embere”; „Bálint volt a magyar csapat másik kiemelkedő játékosa”; „Fazekas kellemes meglepetést keltett”; „Fábián hamar játékba lendült, jól játszott, neki már sikerült semlegesítenie Jarát”; „Várady kevés labdát kapott, de lendületesen mozgott, játéka hasznosabb volt, mint Zámbóé”. A sajtó azután mutatkozott ennyire szigorúnak, hogy Bálinton kívül Fazekas és Bene is a kapufát találta el. Dr. Terpitkó András MLSZ-elnök szintén nem cukrozta a mézet, nem is akartak emlékművet állítani neki a Nemzeti Múzeumban: „Az osztrákok valamennyi megingásunkat kihasználták – mondta. – Ezért vezettünk mindössze száztíz másodpercig, ezért kaptuk a második gólt, s majdnem egy harmadikat is, annak ellenére, hogy legalább hetven percen át mi irányítottuk a játékot.” A bécsi Kurier így értékelt: „A mérkőzés első részében valcer, a másodikban csárdás. Illovszky sakkhúzása Fábián és Várady bevetésével bevált.” Feleki László viszont nem csekély iróniával elevenítette fel a Képes Sportban: „Gyönyörű magyar győzelemnek lehettek tanúi a Népstadionban azok, akik egy kicsit korábban mentek ki a pályára. Az ifik 3-0-ra verték meg az osztrák fiatalokat, s nem vitás, hogy a délután legszebb gólja Nyilasié volt a mérkőzés utolsó másodperceiben.” Azt a bólintó Tibi fejelte, a másodikat meg lőtte. Szöglet után. A sarokrúgást bizonyos Törőcsik András emelte középre.richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/04/001-150x150.jpg150150