<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Sport24</provider_name><provider_url>https://sport24.24.hu</provider_url><author_name>Dajka Balázs</author_name><author_url>https://sport24.24.hu/author/dajkab/</author_url><title>Gyerekkorában csatárnak készült, most a világ egyik legjobb kapusa lett</title><html>Az embernek utólag beindul a fantáziája: mi lett volna, ha a 2006-os világbajnoki döntő tizenegyespárbajában nem a megkopott &lt;strong&gt;Fabien Barthez&lt;/strong&gt; véd, hanem a karrierje csúcsán szárnyaló &lt;strong&gt;Gregory Coupet&lt;/strong&gt;? Ugyanígy, mi lett volna, ha 2022-ben nem &lt;strong&gt;Hugo Lloris&lt;/strong&gt; áll szemben az argentin lövőkkel, hanem &lt;strong&gt;Mike Maignan&lt;/strong&gt;?

Utóbbi kérdés sokszor feljött mostanában. Mike Maignan &lt;a href=&quot;https://rangado.24.hu/nemzetkozi_foci/2023/03/28/eb-selejtezo-irorszag-franciaorszag-mike-maignan-vedes-bravur/&quot;&gt;Írország ellen egy fantasztikus nyújtózkodással ütötte ki &lt;strong&gt;Nathan Collins&lt;/strong&gt; fejesé&lt;/a&gt;t, Hollandia ellen pedig &lt;strong&gt;Memphis Depay&lt;/strong&gt; tizenegyesét hárította két ütemben.

https://twitter.com/SamPJWhite/status/1640469217249234945

A francia (közösségi) média egy része a kérdéssel rosszindulatúan arra utalt, hogy Maignan ezzel a két bravúrral csak azt igazolta, hogy már most jobb kapus, mint Lloris valaha volt. Egy objektívebb nézőpontból figyelve viszont feltűnik egy adat: Lloris karrierje során 128 tizenegyesből 17-et fogott (7 ment mellé), Maignan pedig 50-ből 12-t (6 ment mellé).

&lt;span class=&quot;highlight-block-small&quot;&gt;Llloris 18%-ban védte a büntetőit. Maignan ennél közel kétszer (35%) eredményesebben.&lt;/span&gt;

A felvetés ugyanakkor azért sem fair, mert Maignan a katari vébé alatt sérült volt, még a torna előtti hónapokban sérült le a vádlija. Lloris visszavonulása után erősen úgy fest, hogy Mike Maignan hosszú évekig lesz a francia válogatott első számú kapusa és világviszonylatban is előrébb juthat, mint Lloris bármikor a karrierje során.

Franciaországnak gyakorlatilag az elmúlt 40 évben folyamatosan volt stabilan teljesítő, nemzetközileg is magasan jegyzett kapusa. &lt;strong&gt;Joel Bats&lt;/strong&gt; a nyolcvanas évek második felét uralta, &lt;strong&gt;Fabien Barthez&lt;/strong&gt; pedig egy évtizeden (1996-2006) át volt a Kékek kopasz kabalája. Hugo Lloris még őt is megelőzte hosszútávfutásban: 2008 és 2022 között minden konkurenciát maga mögé utasított.

[caption id=&quot;attachment_8298&quot; align=&quot;alignnone&quot; width=&quot;1024&quot;]&lt;img class=&quot;wp-image-8298 size-large&quot; src=&quot;https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/03/blancbarth-1024x576.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;1024&quot; height=&quot;576&quot; /&gt; A megszokott jelenet a franciák meccsei előtt a 90-es évek második felében, a 2000-es évek elején: Blanc puszit nyom Barthez kopasz kobakjára[/caption]

Ami igazán megdöbbentő, hogy egy jobb világban a franciák másodvonala is felért volna elsővel. &lt;strong&gt;Bernard Lama&lt;/strong&gt; 1996-ig a leginkább mediatizált kapus volt, ám egy kannabisz-fogyasztási botrány miatt lejjebb került a rangsorban; Grégory Coupet 2006-ban úgy tűnt, Barthez elé kerülhet, ám &lt;strong&gt;Raymond Domenech&lt;/strong&gt; másképp döntött, ami miatt Coupet-t az edzőtábor parkolójában kellett visszakönyörgni a hotelbe; Lloris előtt pedig &lt;strong&gt;Steve Mandanda&lt;/strong&gt; volt a kiszemelt trónörökös, ám néhány baki miatt hátrébb szorult, de ez sem akadályozta meg abban, hogy 2018-ban világbajnok legyen.

És most érkezik az őrségváltás.&lt;strong&gt; Lucas Chevalier&lt;/strong&gt; szinte a semmiből robbant be a Lille-nél, &lt;strong&gt;Illan Mesliert&lt;/strong&gt; még a &lt;strong&gt;Bielsa-&lt;/strong&gt;féle Leedsből ismerhetjük, a még mindig csak 24 éves &lt;strong&gt;Alban Lafont&lt;/strong&gt; pedig még néhány évvel ezelőtt a Fiorentinánál vett be egy fura kanyart, most viszont a Nantes meghatározó tagja, nemrég Francia Kupát nyert velük.

Ha ez nem lenne elég, ott van a válogatott körül évek óta lófráló &lt;strong&gt;Alphonse Areola&lt;/strong&gt; vagy a Lens patologikusan magabiztos kapusa,&lt;strong&gt; Brice Samba&lt;/strong&gt;, Maignan erejéről viszont sokat elárul,

&lt;span class=&quot;highlight-block-small&quot;&gt;hogy még ilyen lista mellett sincs kihívója.&lt;/span&gt;

Pedig egy időben pedig úgy tűnt, elérte a plafonját. Maignan a Paris Saint-Germain akadémiáján nevelkedett olyan 1995-ben született társak mellett, mint &lt;strong&gt;Presnel Kimpembe, Adrien Rabiot&lt;/strong&gt;, Alphonse Areola vagy &lt;strong&gt;Jean-Kevin Augustin&lt;/strong&gt; (&lt;strong&gt;Kingsley Coman&lt;/strong&gt; egy évvel fiatalabb), és amikor felhozták a felnőttek közé, csak a negyedik számú lehetőségként számítottak rá &lt;strong&gt;Kevin Trapp&lt;/strong&gt;, &lt;strong&gt;Salvatore Sirigu&lt;/strong&gt; és &lt;strong&gt;Nicolas Douchez&lt;/strong&gt; mögött.

Edzői szerint sosem panaszkodott és kiegyensúlyozottsága és nyugalma miatt olykor őt használták összekötő kapocsként a kapusok közti viszályok kezeléséhez. Maignan viszont felismerte, hogy Párizsban, ha keresztbe áll sem lesz első számú kapus, ezért 2015-ben a Lille 1 millió euróért igazolta le, hogy aztán hat évvel később 15-szörös áron adják tovább az AC Milannak.
&lt;div class=&quot;payable-content-section&quot;&gt;&lt;/div&gt;
Maignan már az első szezonjában tökéletesen beilleszkedett, a szezon végére pedig az év kapusa lett Olaszországban. A sors iróniája, hogy a PSG épp azt a &lt;strong&gt;Gianluigi Donnarummát&lt;/strong&gt; vette meg, akinek a helyére Maginan érkezett, és aki a mai napig nehezen igazodik ki Párizsban, ha a labdakihozataloknál lábbal kell a játékba avatkozni.

[caption id=&quot;attachment_8299&quot; align=&quot;alignnone&quot; width=&quot;1024&quot;]&lt;img class=&quot;wp-image-8299 size-large&quot; src=&quot;https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/03/mmmilan-1024x576.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;1024&quot; height=&quot;576&quot; /&gt; Maignan remekül irányítja a védelmet, lábbal is nagyon jó, úgyhogy igazi főnyeremény volt a Milan számára[/caption]

Donnarummával ellentétben Maignan gyerekkorában csatárnak tanult, emiatt ügyesen bánik a labdával mindkét lábával. Amikor csapata hátulról építkezik, folyamatosan mutatja magát a védőinek, hogy ő is megjátszható legyen. Ennek két előnye is van: egyrészt ki tudják csalogatni az ellenfelet azzal, hogy a kapusig visszajár a labda, másrészt Maignannal magasabban húzhatják meg a védelmi vonalat, ha már az ellenfél térfelén járnak. Ahogy egy korábbi edzője fogalmazott:
&lt;blockquote&gt;Az ő alapvonala valójában az 5 és feles&lt;/blockquote&gt;
A leglátványosabb erényei ugyanakkor inkább védéseknél jönnek ki. Maignant a 191 centis magassága mellett a morfológiája (alaktana) és a dinamikája teszi igazán egyedivé. Mivel sokáig képes rogyásban maradni és késleltetni az elrugaszkodását, nem dobja el magát túl hamar. Amikor viszont ugrik, akkor robban. A testtartása olykor agresszív, ami tizenegyespárbajokban kimondottan jól jön: szinte belemászik az ellenfele fejébe, ahogy tette azt legutóbb is Depay ellen.

„Az edzésein bevezettünk olyan trükköket, hogy amikor egy tizenegyesrúgásnál az ellenfél nekifut a labdának, addig ő öklözzön a kesztyűjébe, vagy érintse meg a felső lécet” – mondta róla &lt;strong&gt;Alfred Doussou&lt;/strong&gt;, egy korábbi edzője, utalva arra, hogy Maignan tudatosan törekedett arra, hogy még több pszichológiai trükköt elsajátítson. Edzői szerint jó megfigyelő és szereti kiismerni ellenfeleit, hogy a lábfejük mely részével és milyen zónákból rúgják a labdát. Szerintük Maignan mindent megjegyez és az agya jókor köpi ki, milyen döntést hozzon.

&lt;span class=&quot;highlight-block-small&quot;&gt;Az egyetlen gyenge pontja, hogy sérülékeny.&lt;/span&gt;

2015-16-ban egy váll- és egy csuklósérülés hátráltatta hetekig, tavaly pedig 9 meccset kellett kihagynia. Legutóbb a vádlija akadályozta meg abban, hogy kimehessen Katarba megválaszolni az utóbbi idők leghangzatosabb költői kérdését.

Maignanban talán az a legsajátosabb, hogy a mentalitása acélból van. Egy Los Angeles-i edzőtáborában az egyik napja így nézett ki: hajnal 5-kor kelés, futóedzés, fizikai felkészítő foglalkozás 9-től, technikai gyakorlatok 13-tól, 17 órától pedig egy laza levezető boxedzés. Amikor &lt;strong&gt;Luis Campos&lt;/strong&gt; szakmai vezetőként megérkezett Lille-be, Maignan állítólag egy komplett listát adott le neki arról, miért nem elégedett a kitűzött edzéstervvel. Campos ezután új kapusedzőt hozott a klubhoz. A lista mögött állítólag semmiféle személyi kifogás nem volt, egyszerűen csak nem tetszett neki a metódus.
&lt;blockquote&gt;Bajnok mentalitása van. Hasonlít &lt;strong&gt;Zlatannal&lt;/strong&gt; abban, hogy minden nap a legjobb akar lenni&lt;/blockquote&gt;
– mondta róla korábbi nevelőedzője. Maignan kedvenc játékosa valamilyen megmagyarázhatatlan okból &lt;strong&gt;Steven Gerrard&lt;/strong&gt;. „Nem értjük mi sem, miért, de amikor szabadrúgásversenyeket rendezünk, ő mindig Gerrardnak gondolja magát” – mondták korábbi csapattársai. A párhuzamot talán meg lehet érteni. Game recognizes game, ahogy mondja az angol: egy profi, élelmes, munkamániás és szemfüles kapus felismeri, ha valakiben megtalálhatók ugyanezek az erények.

A nagy francia kapusokban van valami közös: ha olykor eltűntek a szürke hétköznapokban, a nagy tornákon képesek voltak felnőni az alkalomhoz. Mike Maignannal már a szürke hétköznapok is kicsit színesebbek lettek. Mi lesz így a tornákon?</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/03/043_kmsp_000932_0230-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>