1.0Sport24https://sport24.24.huDajka Balázshttps://sport24.24.hu/author/dajkab/Az embernek utólag beindul a fantáziája: mi lett volna, ha a 2006-os világbajnoki döntő tizenegyespárbajában nem a megkopott <strong>Fabien Barthez</strong> véd, hanem a karrierje csúcsán szárnyaló <strong>Gregory Coupet</strong>? Ugyanígy, mi lett volna, ha 2022-ben nem <strong>Hugo Lloris</strong> áll szemben az argentin lövőkkel, hanem <strong>Mike Maignan</strong>? Utóbbi kérdés sokszor feljött mostanában. Mike Maignan <a href="https://rangado.24.hu/nemzetkozi_foci/2023/03/28/eb-selejtezo-irorszag-franciaorszag-mike-maignan-vedes-bravur/">Írország ellen egy fantasztikus nyújtózkodással ütötte ki <strong>Nathan Collins</strong> fejesé</a>t, Hollandia ellen pedig <strong>Memphis Depay</strong> tizenegyesét hárította két ütemben. https://twitter.com/SamPJWhite/status/1640469217249234945 A francia (közösségi) média egy része a kérdéssel rosszindulatúan arra utalt, hogy Maignan ezzel a két bravúrral csak azt igazolta, hogy már most jobb kapus, mint Lloris valaha volt. Egy objektívebb nézőpontból figyelve viszont feltűnik egy adat: Lloris karrierje során 128 tizenegyesből 17-et fogott (7 ment mellé), Maignan pedig 50-ből 12-t (6 ment mellé). <span class="highlight-block-small">Llloris 18%-ban védte a büntetőit. Maignan ennél közel kétszer (35%) eredményesebben.</span> A felvetés ugyanakkor azért sem fair, mert Maignan a katari vébé alatt sérült volt, még a torna előtti hónapokban sérült le a vádlija. Lloris visszavonulása után erősen úgy fest, hogy Mike Maignan hosszú évekig lesz a francia válogatott első számú kapusa és világviszonylatban is előrébb juthat, mint Lloris bármikor a karrierje során. Franciaországnak gyakorlatilag az elmúlt 40 évben folyamatosan volt stabilan teljesítő, nemzetközileg is magasan jegyzett kapusa. <strong>Joel Bats</strong> a nyolcvanas évek második felét uralta, <strong>Fabien Barthez</strong> pedig egy évtizeden (1996-2006) át volt a Kékek kopasz kabalája. Hugo Lloris még őt is megelőzte hosszútávfutásban: 2008 és 2022 között minden konkurenciát maga mögé utasított. [caption id="attachment_8298" align="alignnone" width="1024"]<img class="wp-image-8298 size-large" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/03/blancbarth-1024x576.jpg" alt="" width="1024" height="576" /> A megszokott jelenet a franciák meccsei előtt a 90-es évek második felében, a 2000-es évek elején: Blanc puszit nyom Barthez kopasz kobakjára[/caption] Ami igazán megdöbbentő, hogy egy jobb világban a franciák másodvonala is felért volna elsővel. <strong>Bernard Lama</strong> 1996-ig a leginkább mediatizált kapus volt, ám egy kannabisz-fogyasztási botrány miatt lejjebb került a rangsorban; Grégory Coupet 2006-ban úgy tűnt, Barthez elé kerülhet, ám <strong>Raymond Domenech</strong> másképp döntött, ami miatt Coupet-t az edzőtábor parkolójában kellett visszakönyörgni a hotelbe; Lloris előtt pedig <strong>Steve Mandanda</strong> volt a kiszemelt trónörökös, ám néhány baki miatt hátrébb szorult, de ez sem akadályozta meg abban, hogy 2018-ban világbajnok legyen. És most érkezik az őrségváltás.<strong> Lucas Chevalier</strong> szinte a semmiből robbant be a Lille-nél, <strong>Illan Mesliert</strong> még a <strong>Bielsa-</strong>féle Leedsből ismerhetjük, a még mindig csak 24 éves <strong>Alban Lafont</strong> pedig még néhány évvel ezelőtt a Fiorentinánál vett be egy fura kanyart, most viszont a Nantes meghatározó tagja, nemrég Francia Kupát nyert velük. Ha ez nem lenne elég, ott van a válogatott körül évek óta lófráló <strong>Alphonse Areola</strong> vagy a Lens patologikusan magabiztos kapusa,<strong> Brice Samba</strong>, Maignan erejéről viszont sokat elárul, <span class="highlight-block-small">hogy még ilyen lista mellett sincs kihívója.</span> Pedig egy időben pedig úgy tűnt, elérte a plafonját. Maignan a Paris Saint-Germain akadémiáján nevelkedett olyan 1995-ben született társak mellett, mint <strong>Presnel Kimpembe, Adrien Rabiot</strong>, Alphonse Areola vagy <strong>Jean-Kevin Augustin</strong> (<strong>Kingsley Coman</strong> egy évvel fiatalabb), és amikor felhozták a felnőttek közé, csak a negyedik számú lehetőségként számítottak rá <strong>Kevin Trapp</strong>, <strong>Salvatore Sirigu</strong> és <strong>Nicolas Douchez</strong> mögött. Edzői szerint sosem panaszkodott és kiegyensúlyozottsága és nyugalma miatt olykor őt használták összekötő kapocsként a kapusok közti viszályok kezeléséhez. Maignan viszont felismerte, hogy Párizsban, ha keresztbe áll sem lesz első számú kapus, ezért 2015-ben a Lille 1 millió euróért igazolta le, hogy aztán hat évvel később 15-szörös áron adják tovább az AC Milannak. <div class="payable-content-section"></div> Maignan már az első szezonjában tökéletesen beilleszkedett, a szezon végére pedig az év kapusa lett Olaszországban. A sors iróniája, hogy a PSG épp azt a <strong>Gianluigi Donnarummát</strong> vette meg, akinek a helyére Maginan érkezett, és aki a mai napig nehezen igazodik ki Párizsban, ha a labdakihozataloknál lábbal kell a játékba avatkozni. [caption id="attachment_8299" align="alignnone" width="1024"]<img class="wp-image-8299 size-large" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/03/mmmilan-1024x576.jpg" alt="" width="1024" height="576" /> Maignan remekül irányítja a védelmet, lábbal is nagyon jó, úgyhogy igazi főnyeremény volt a Milan számára[/caption] Donnarummával ellentétben Maignan gyerekkorában csatárnak tanult, emiatt ügyesen bánik a labdával mindkét lábával. Amikor csapata hátulról építkezik, folyamatosan mutatja magát a védőinek, hogy ő is megjátszható legyen. Ennek két előnye is van: egyrészt ki tudják csalogatni az ellenfelet azzal, hogy a kapusig visszajár a labda, másrészt Maignannal magasabban húzhatják meg a védelmi vonalat, ha már az ellenfél térfelén járnak. Ahogy egy korábbi edzője fogalmazott: <blockquote>Az ő alapvonala valójában az 5 és feles</blockquote> A leglátványosabb erényei ugyanakkor inkább védéseknél jönnek ki. Maignant a 191 centis magassága mellett a morfológiája (alaktana) és a dinamikája teszi igazán egyedivé. Mivel sokáig képes rogyásban maradni és késleltetni az elrugaszkodását, nem dobja el magát túl hamar. Amikor viszont ugrik, akkor robban. A testtartása olykor agresszív, ami tizenegyespárbajokban kimondottan jól jön: szinte belemászik az ellenfele fejébe, ahogy tette azt legutóbb is Depay ellen. „Az edzésein bevezettünk olyan trükköket, hogy amikor egy tizenegyesrúgásnál az ellenfél nekifut a labdának, addig ő öklözzön a kesztyűjébe, vagy érintse meg a felső lécet” – mondta róla <strong>Alfred Doussou</strong>, egy korábbi edzője, utalva arra, hogy Maignan tudatosan törekedett arra, hogy még több pszichológiai trükköt elsajátítson. Edzői szerint jó megfigyelő és szereti kiismerni ellenfeleit, hogy a lábfejük mely részével és milyen zónákból rúgják a labdát. Szerintük Maignan mindent megjegyez és az agya jókor köpi ki, milyen döntést hozzon. <span class="highlight-block-small">Az egyetlen gyenge pontja, hogy sérülékeny.</span> 2015-16-ban egy váll- és egy csuklósérülés hátráltatta hetekig, tavaly pedig 9 meccset kellett kihagynia. Legutóbb a vádlija akadályozta meg abban, hogy kimehessen Katarba megválaszolni az utóbbi idők leghangzatosabb költői kérdését. Maignanban talán az a legsajátosabb, hogy a mentalitása acélból van. Egy Los Angeles-i edzőtáborában az egyik napja így nézett ki: hajnal 5-kor kelés, futóedzés, fizikai felkészítő foglalkozás 9-től, technikai gyakorlatok 13-tól, 17 órától pedig egy laza levezető boxedzés. Amikor <strong>Luis Campos</strong> szakmai vezetőként megérkezett Lille-be, Maignan állítólag egy komplett listát adott le neki arról, miért nem elégedett a kitűzött edzéstervvel. Campos ezután új kapusedzőt hozott a klubhoz. A lista mögött állítólag semmiféle személyi kifogás nem volt, egyszerűen csak nem tetszett neki a metódus. <blockquote>Bajnok mentalitása van. Hasonlít <strong>Zlatannal</strong> abban, hogy minden nap a legjobb akar lenni</blockquote> – mondta róla korábbi nevelőedzője. Maignan kedvenc játékosa valamilyen megmagyarázhatatlan okból <strong>Steven Gerrard</strong>. „Nem értjük mi sem, miért, de amikor szabadrúgásversenyeket rendezünk, ő mindig Gerrardnak gondolja magát” – mondták korábbi csapattársai. A párhuzamot talán meg lehet érteni. Game recognizes game, ahogy mondja az angol: egy profi, élelmes, munkamániás és szemfüles kapus felismeri, ha valakiben megtalálhatók ugyanezek az erények. A nagy francia kapusokban van valami közös: ha olykor eltűntek a szürke hétköznapokban, a nagy tornákon képesek voltak felnőni az alkalomhoz. Mike Maignannal már a szürke hétköznapok is kicsit színesebbek lettek. Mi lesz így a tornákon?richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/03/043_kmsp_000932_0230-150x150.jpg150150