<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Sport24</provider_name><provider_url>https://sport24.24.hu</provider_url><author_name>Bruckner Gábor</author_name><author_url>https://sport24.24.hu/author/brucknerg/</author_url><title>A kommentátor, akinek dalba foglalták a nevét: Anglia a futball, a világ a FIFA-játékok hangját búcsúztatta</title><html>Egy jellegzetes, barna báránybőr kabát. Egy műsorfüzet. Egy, a műsorfüzetre fektetett mikrofon, rámatricázva a Motty felirat. Elöl a pálya zöldje, a lelátók piros székei fölött a Wembley ikonikus íve. A szék hátra tolva, mintha várná „gazdáját” a meccsre, ám az nem jön, és már nem is fog.
&lt;blockquote class=&quot;twitter-tweet&quot;&gt;
&lt;p dir=&quot;ltr&quot; lang=&quot;en&quot;&gt;A seat in the commentary box in memory of a defining and legendary voice of English football.

Rest in peace John Motson. &lt;a href=&quot;https://t.co/XKWY9vY9Qm&quot;&gt;pic.twitter.com/XKWY9vY9Qm&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
— EFL (@EFL) &lt;a href=&quot;https://twitter.com/EFL/status/1629814907070828544?ref_src=twsrc%5Etfw&quot;&gt;February 26, 2023&lt;/a&gt;&lt;/blockquote&gt;
&lt;script async src=&quot;https://platform.twitter.com/widgets.js&quot; charset=&quot;utf-8&quot;&gt;&lt;/script&gt;

Az asztalon egy gyászkeretes kép, rajta &lt;strong&gt;John Motson&lt;/strong&gt;, Anglia és talán a világ legismertebb labdarúgókommentátora, a „futball hangja”. Egy olyan kommentátor, akinek a kabátja kiállítási tárgy az angol nemzeti futballmúzeumban.

Ez – és az, hogy az előző hétvégi Ligakupa-döntőn, illetve az összes többi angliai mérkőzésen nyilvánosan elbúcsúztatták – talán jól jelzi, mekkora hatása volt a futballkultúrára. Gyászszünet. Egyperces vastaps.

&lt;span class=&quot;highlight-block&quot;&gt;A Craven Cottage-en a szurkolók dalolni kezdtek. „There’s only one John Motson” – csak egy John Motson van.&lt;/span&gt;

Több nincs, nem is lesz. Ahogy a világsztár futballistából kollégává vált &lt;strong&gt;Gary Lineker&lt;/strong&gt; mondta: „Többé nem látjuk. De mindig hallani fogjuk.”

https://twitter.com/donhutch4/status/1630656117398183939

Minden országnak megvannak a legendás rádió- vagy tévés kommentátorai. A szurkolók gyakran „belemarnak” a szpíkerekbe – aligha létezik olyan, akinek ne hánytorgatták volna fel baklövéseit vagy „nyilvánvaló elfogultságát” –, de a legjobbakat szeretik és tisztelik. Osztoznak hőségben, hidegben, hóban, esőben, örömben és bánatban; világgá kiáltják a gólokat, a csodálatos fordításokat, a váratlan összeomlásokat, legjobb mondataikat évtizedekig idézik. Örökbérlet jutott nekik (látszólag) a világ összes stadionjába.

John Motson rendkívüli népszerűségét szakmai kiválósága mellett hosszú karrierje is indokolta.

&lt;span class=&quot;highlight-block&quot;&gt;Van olyan család, amelynek öt generációja hallott Motson-közvetítést. &lt;/span&gt;

Ha valaki 1968 és 2018 között a BBC rádiós vagy tévés futballközvetítéseit követte, akkor egészen biztosan hallotta a „báránybőr kabátos embert”, aki könyvesbolti asszisztensből lett újságíró-riporter, rádiós, majd tévés, és saját bevallása szerint nem nyitott valami jól a kommentátorállásban.

„A BBC-nél rádiósként kezdtem 1968-ban, három évig mindenféle munkát végeztem, aztán kaptam a Match of the Daytől egy próbaidős, egyéves szerződést. 1971 októberében egy teljesen felejthető Liverpool–Chelsea volt az első mérkőzésem, és az én teljesítményem még annál is felejthetőbb volt” – emlékezett vissza.
&lt;div class=&quot;payable-content-section&quot;&gt;&lt;/div&gt;
Az áttörést egy évvel később, váratlanul a Hereford–Newcastle United FA Kupa-mérkőzés hozta meg. Az 1972 februárjában lejátszott meccs legendává nemesült és minden idők egyik legnagyobb meglepetéseként könyvelték el az angolok: az ötödosztályú, tehát „non-league” Hereford egy élvonalbeli nehézsúlyút ejtett ki 2-1-es győzelmével. A kezdőnek számító Motson a lefutottnak tűnő találkozót kapta a beosztásnál, de másnapra az egész országban megismerték a nevét a szurkolók. A mérkőzés felvétele a mai napig magával ragadó: szurkolók a fákon és a világítókandelábereken, feneketlen sár, göröngyös talaj, a favorit vezetést szerez (a Newcastle sztárja, a barkós &lt;strong&gt;Malcolm Macdonald&lt;/strong&gt; egy jóízű „Fuck off”-fal ünnepel néhány perccel azután, hogy kiröhögte a közönség, mivel üres kapura kihagyott egy helyzetet), majd jön a pillanat, amely megváltoztatta John Motson életét.
&lt;blockquote&gt;Radford megint… Ó, MICSODA GÓL!!! MICSODA GÓL!!! Radford a gólszerző! Ronnie Radford – és a közönség beözönlik a pályára, kell majd hozzá egy kis idő, hogy leküldjék őket onnan. Micsoda fantasztikus lövés!&lt;/blockquote&gt;
https://www.youtube.com/watch?v=fOoXsZBwSUg

A Hereford a hosszabbításban &lt;strong&gt;Ricky George&lt;/strong&gt; góljával megfordította a mérkőzést, a 14 ezres közönség eszelős ünneplésbe kezdett. Az FA Kupa történetének egyik legnagyobb óriásölése ötperces „lábjegyzet” helyett a Match of the Day főmérkőzése lett, Motson kommentárját a mai napig fejből idézi az angol rajongók jó része. A találkozó a futballfolklór részévé vált, ahogyan a krónikás – azaz a kommentátor – is. A mai meccsözönbe szinte belefulladunk, de a hetvenes évek eleji Nagy-Britanniában az élő közvetítés még ritkaság volt, az este összefoglalókat mutató Match of the Dayre szegeződött minden szem.

„Igazából nem teljesítettem olyan jól, de aztán jött a Hereford–Newcastle. A meccs a fő műsorszám lett az összefoglalóban. Ha Ronnie Radford bombája a keresztlécről jött volna ki, akkor nem ülnék itt, és beszélnék a kommentátori karrieremről” – vallotta Motson. Később mindig szívesen látták a Hereford stadionjában, sőt az őt „sztárstátuszba repítő” &lt;strong&gt;Ronnie Radford&lt;/strong&gt; temetésén Motson mondta az egyik búcsúztatót. Az áttörés után Motson karrierje meredeken felfelé ívelt – végül majdnem 2500 mérkőzést kommentált a BBC-nek, tíz labdarúgó-világbajnokságról, tíz Európa-bajnokságról, két olimpiáról és 29 FA Kupa-döntőről tudósított, mielőtt 2018-ban visszavonult volna.

&lt;span class=&quot;highlight-block-small&quot;&gt;Ettől még „csak” országos legenda lett volna, ám 1995-ben felkérte az EA Sports kanadai divíziója, hogy adja a hangját a FIFA 96 számítógépes játékhoz. &lt;/span&gt;

Motson igent mondott, stúdióba vonult, és elkezdte felmondani a meccskommentárt. A munkafolyamatról &lt;a href=&quot;https://www.zdnet.com/article/gamespot-fifa-week-john-motson-talks-about-fifa-2000/&quot; target=&quot;_blank&quot; rel=&quot;noopener&quot;&gt;a ZDNet-nek beszélt részletesen&lt;/a&gt; néhány évvel később, a FIFA 2000 kiadásakor.

„Bemegyek a sohói, Aquarium nevű stúdióba, aztán három és fél napon keresztül, napi öt-hat órán át a mikrofon előtt ülök, hogy felvegyük a játékosok neveit. Sok már megvan korábbi évekből, de a játék mindig bővül. Minden nevet kétféleképpen mondok fel: egyszer semleges hangszínnel, egyszer emelt hangon. Ezen kívül ilyenkor veszünk fel még egy csomó szövegrészletet, olyanokat, mint amikor átveszem a szót az engem bemutató Gary Linekertől. Mentálisan ugyanolyan koncentrációt igényel a felvétel, mintha egy stadionban lennék. Megkísérlem ugyanazt a tempót tartani, mint amikor a BBC-nek kommentálok. Elképzelem, hogy egy stadionban vagyok, és ugyanazzal a lelkesedéssel próbálok pörögni. Van, hogy négy-öt óra elteltével rám szól a producer: fáradtnak tűnök. Ilyenkor leállunk. Ha eltűnik a hangomból a lelkesedés, akkor nem lesz jó a felvétel. Nem készítek előre elmondandó sorokat, beülök, és megpróbálok úgy kommentálni, mintha élőben látnám a meccset. A spontaneitás a lényeg”.

Akárcsak a Hereford–Newcastle mérkőzéssel, Motson a FIFA-val is „beletenyerelt”. A prezentációt és a kommentárt egységesen dicsérték a kritikák, az EA Sports pedig egyre erősebb játékokat készített. A nagy dobásnak számító, 1997-ben kiadott FIFA Road to World Cup 98 – a Blur Song 2-jára összerakott szenzációs intróval, a 172 válogatottal, a 11 bajnoksággal, a teremfocival, a hangulatával, a szerkeszthetőségével, a módosíthatóságával – kultjáték lett. Azóta (ha másban nem, látványban) a „végtelenségig” fejlődött a FIFA-sorozat, ám az RTWC 98 a mai napig kiemelkedik a légkörével és a színességével az összes focis játék közül, nem véletlen, hogy több „minden idők legjobb FIFA-ja” listán az első helyen végzett; sőt volt szakíró, aki amellett érvelt, hogy &lt;a href=&quot;https://kotaku.com/the-best-sports-video-game-of-all-time-1796797217&quot; target=&quot;_blank&quot; rel=&quot;noopener&quot;&gt;minden idők legjobb számítógépes sportjátéka&lt;/a&gt;. Ma játszani vele éppen akkora élmény – és egyébként is, melyik játékban nyerhetjük meg ezen kívül a Cook-szigetekkel a világbajnokságot egy mesés selejtezőbeli menetelés után?

https://www.youtube.com/watch?v=sOmYZAZcv_k

John Motson (akit a fenti játékban &lt;strong&gt;Des Lynam&lt;/strong&gt; és a szakkommentátor &lt;strong&gt;Andy Gray&lt;/strong&gt; támogatott) az angol futball után a FIFA-franchise hangja lett, és az is maradt a FIFA 2005-ig, különböző projektekben összesen 22 különböző videójátékon dolgozott. Világszerte játékosok millióinak ő adta az első angol nyelvű kommentátorélményt, és az is valószínű, hogy ma sok olyan kommentátor van, aki fifázó gyerekként először Motson kimunkált „BBC-angolján” hallotta a szakkifejezéseket, tipikus fordulatokat.
&lt;blockquote class=&quot;small-quote&quot;&gt;Azért lettem kommentátor, mert hallottam John Motsont a FIFA 99-ben&lt;/blockquote&gt;
– mondta 2017-ben a BBC egyik fiatal munkatársa, &lt;strong&gt;Jamie Davis&lt;/strong&gt;.

A FIFA-sorozattal Motson nemcsak Nagy-Britanniában, a videójátékosok körében is a „futball hangja” lett. Nem véletlen, hogy Anglián kívül sok helyen nem csupánk a BBC, hanem a BBC és a FIFA-játékok kommentátoraként búcsúztatták. Egyik fifás utódja, &lt;strong&gt;Clive Tyldesley&lt;/strong&gt; a halálhír hallatán annyit írt Twitterre:

„Tinédzserként egyszerűen John Motson akartam lenni. Senki más”.

https://twitter.com/CliveTyldesley/status/1628697350444032002

„Az első tévés mérkőzésem előtt táviratot küldött nekem, amiben az állt: beszélj keveset, de mondj vele sokat. Azt hiszem, ez meg is ragadta John lényegét (…) A felkészültségben, a statisztikai adatok összekészítésében ő állította fel a mércét. Kiváló volt abban, hogyan szője bele az adatokat a közvetítésbe. Nem jó, ha csak statisztikákkal bombázzuk a nézőt, ám egy releváns statisztika előrántása a megfelelő pillanatban igenis kulcsfontosságú. És ő a mestere volt ennek. Mindannyian felnéztünk rá, az elkötelezettségére, a tudására, a szorgalmára. Nagyon komoly ember volt a kommentátorállásban, és nagyon vidám fickó azon kívül, kiváló humorérzékkel” – így &lt;strong&gt;Martin Tyler&lt;/strong&gt;, aki meg Tylesdeytől vette át a FIFA-stafétát.

„Motson saját bevallása szerint nem volt igazán a szavak embere. Ha BBC-s kollégája, &lt;strong&gt;Barry Davies&lt;/strong&gt; a szövegíró volt, akkor Motson az énekes: minden a hangszínéről szólt, a tenorjáról, a mélyről feltörő ordításról, a kis elcsuklásokról, a statisztikák becsempészésétől a ritka, fejhangú kiabálásig. Motson valahogy képes volt annak a gyereknek a lelkesedését belevinni a közvetítésbe, aki életében először néz meccset egy futballstadionban. És erre még akkor is képes volt, amikor már a nyugdíjhoz és a 2500. mérkőzéséhez közelített” – búcsúztatta Jonathan Liew &lt;a href=&quot;https://www.newstatesman.com/comment/2023/02/john-motson-channelled-exhilaration-football-commentary-has-moved-on&quot; target=&quot;_blank&quot; rel=&quot;noopener&quot;&gt;a New Statesmanben&lt;/a&gt;.

John Motson bizonyos értelemben egy letűnt kor kommentátora volt. Akkor kezdett dolgozni, amikor a BBC szpíkereinek még ismétlések-lassítások sem segítettek (mert az egyetlen, erre alkalmas apparátot rendre lefoglalták a lóversenyek), és a sportág pénzzel rogyásig kitömött, ötcsillagos infrastruktúrával megtámogatott, agyonszabályozott korszakában hagyta abba.

&lt;span class=&quot;highlight-block-small&quot;&gt;Neki még úgy kellett verítékes munkával összegereblyéznie az információkat jellegzetes statisztikai lapjaihoz, de amikor visszavonult, akkor már az információk nyomasztó bősége jelentette az egyik fő kihívást.&lt;/span&gt;

Egyvalami ugyanaz maradt: a futball drámája, amit imádott. Nem véletlen, hogy kedvenc meccsei mind drámaiak voltak: a karrierjét belökő Hereford–Newcastle, az 1982-es olasz–brazil 3–2, a Wimbledon 1988-as meglepetésgyőzelme a Liverpool ellen az FA Kupa döntőjében, az 1990-es német–angol vb-elődöntő, no meg az a pillanat, amit elsőként említett, amikor személyes favoritjairól kérdezték – David Beckham utolsó percben elért szabadrúgásgólja az angol–görög vb-selejtezőn, amellyel a háromoroszlánosok kijutottak a világbajnokságra.

https://www.youtube.com/watch?v=7q-YWhkso2M

A nagy stadionok drámájához képest Motson utolsó napja olyan csendes és békés volt, amilyen csak lehetett. A buckinghamshire-i Little Brickhillben élt, egy 407 lelkes kis falucskában, és a helyi pub törzsvendégeként megnézte az RB Leipzig–Manchester City BL-meccset. Megitta a sörét, elköszönt, hazament, lefeküdt aludni, és másnap már nem ébredt fel.

„Egész jól alakult az életem” – írta fiatalkori önmagának célzott levelében.

És valóban. Ha egy kommentátort Anglia-szerte vastapssal búcsúztatnak, a szurkolók dalba foglalják a nevét, a halálhíre világszerte minden futballportálra felkerül, sőt még videojáték-specialista oldalakon is megjelenik, akkor tényleg egészen jól alakult az élete.

[prefabricated_shortcode in_app=&quot;0&quot; code=&quot;%3Cdiv%20class%3D%22article_box_border%22%20style%3D%22background%3A%20url%28%27https%3A%2F%2F24.p3k.hu%2Fapp%2Fuploads%2Fsites%2F24%2F2021%2F05%2Fsport24-pattern.png%27%29%20no-repeat%20left%20-16px%20%23f3f3f4%3B%20border%3A%20none%3B%22%3E%0D%0A%3Cdiv%20class%3D%22article_solidheader%22%3E%0D%0A%3Ch2%20style%3D%22color%3A%20%23111115%21important%3B%20font-size%3A%2036px%3B%20font-weight%3A%20bold%3B%20margin-bottom%3A%2030px%3B%20margin-top%3A%2020px%3B%20text-align%3A%20center%3B%20line-height%3A%2036px%3B%22%3E%3Cimg%20class%3D%22aligncenter%20size-full%20wp-image-141%22%20src%3D%22https%3A%2F%2F24.p3k.hu%2Fapp%2Fuploads%2Fsites%2F24%2F2021%2F05%2Fs24-logo-dt.png%22%20alt%3D%22%22%20width%3D%22408%22%20height%3D%2290%22%20%2F%3E%3C%2Fh2%3E%0D%0A%3Ch2%20style%3D%22color%3A%20%23111115%21important%3B%20font-size%3A%2036px%3B%20font-weight%3A%20bold%3B%20margin-bottom%3A%2030px%3B%20margin-top%3A%2020px%3B%20text-align%3A%20center%3B%20line-height%3A%2040px%3B%22%3ECsatlakozz%20a%20Sport24%20k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9ghez%2C%20mondd%20el%20v%C3%A9lem%C3%A9nyedet%20z%C3%A1rt%20Facebook-csoportunkban%2C%20%C3%A9s%20vegy%C3%A9l%20r%C3%A9szt%20csak%20el%C5%91fizet%C5%91knek%20el%C3%A9rhet%C5%91%20exkluz%C3%ADv%20esem%C3%A9nyeinken.%3C%2Fh2%3E%0D%0A%3C%2Fdiv%3E%0D%0A%3Cp%20style%3D%22background%3A%20%2357A600%3B%20margin-top%3A%2020px%3B%20padding%3A%2020px%3B%20text-align%3A%20center%3B%22%3E%3Ca%20style%3D%22color%3A%20%23ffffff%3B%20font-size%3A%2026px%3B%20font-weight%3A%20600%3B%22%20href%3D%22https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fgroups%2F212344460412327%22%3ECSATLAKOZOM%3C%2Fa%3E%3C%2Fp%3E%0D%0A%0D%0A%3C%2Fdiv%3E&quot;]</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2023/03/john-motson-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>