1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/Kezdjük rögtön azzal, hogy minden összehasonlítás hülyeség. Ha akarom, egy véletlenszerűen kiválasztott ember és a római pápa között is lehet találni párhuzamot, és jó hideg olvasás-technikával el lehet adni az egészet úgy, mint az asztrológiát vagy a tenyérjóslást. <strong>Magyari Péter</strong> is „csak” a szatíra műfaján keresztül tudott hosszú bekezdéseken keresztül párhuzamot <a href="https://index.hu/sport/2012/london/cikkek/velemeny/gyurta_es_en/">vonni</a> közte és <strong>Gyurta Dani</strong> között. <strong>Olivier Giroud</strong> és <strong>Szalai Ádám</strong> pályafutásai – néhány klub- és válogatott meccsen kívül – olyanok mint két párhuzamos egyenes a síkban, sosem fonódtak egybe, sosem találkoztak egymással huzamosabb ideig és teljesen más körökben tanulták a futballt. Van viszont köztük több hasonlóság, ami miatt rokonlelkeknek számítanak. Az adottságaik hasonlóan formálták a személyiségüket, a történeteik pedig visszatükrözik azt, hogy hogyan viszonyulunk napjaink labdarúgásához. Sokáig sem Olivier Giroud-t, sem Szalai Ádámot nem szerette a nagyközönség. Giroud-t egy évtizeden keresztül csatár társához, Karim Benzemához hasonlították, ami céltalan méricskélésekhez és parttalan vitákhoz vezetett. Benzema az volt, ami Olivier Giroud nem: egy mozgékony csatár, egy labdaművész, aki lélekben irányítónak érezte magát, és aki az évek alatt még egy Aranylabda-díjig is felküzdötte magát. „A franciák nem szeretik a magas, nagy darab csatárokat, ezeket nem szoktuk kedvelni” – mondta <strong>Raymond Domenech</strong>, akinek a szemében Giroud nem volt több egy újjászületett nyugatnémet csatárnál a ’80-as évekből. Amikor pár éve legnagyobb francia napilap dokumentumfilmet készített Giroud-ról, a filmnek „Le mal-aimé” (A megvetett) <a href="https://www.lequipe.fr/Medias/Actualites/L-equipe-enquete-olivier-giroud-le-mal-aime/858587">címet</a> adta. Szalai Ádám esetében elég csak visszapörgetni a Trollfoci archívumát és megvan a teljes kortünet. <div class="payable-content-section"></div> Tény, Giroud és Szalai is 193 centiméter magasak, szemmel láthatóan „magas, nagy darab csatárok”, akiknek a könnyebb kiszúrni a hibáit, mint az erényeit. Nem passzoltak soha úgy, mint <strong>Dennis Bergkamp</strong>, nem bicikliztek úgy, mint a brazil <strong>Ronaldo</strong> és nem töltöttek annyi időt a leshatáron, mint <strong>Pippo Inzaghi</strong>. Giroud ennek ellenére „régi vágású csatárként” <a href="https://www.sofoot.com/olivier-giroud-record-de-chasse-489567.html">jellemezte</a> magát, amihez hozzátette: <blockquote>Kevésbé esnek tőlem ámulatba, mint Kylian Mbappétól: nem fogok megindulni a labdával, mint ahogy azt tette Argentína ellen a 2018-as vb-n. A testalkatommal nem tudom azt csinálni, amit Neymar; nem vagyok egy gép, mint Ronaldo. Nem csinálom a show-t. Én Giroud-t csinálom.</blockquote> Giroud és Szalai esetében az az elismerésre méltó, hogy mindketten felismerték, nem kell másnak lenniük, mint akik valójában. Megtanultak együtt élni a korlátaikkal és ott tették magukat hasznossá, ahol jobban kijöttek erényeik. Ha a csapat nem tudott kijönni a labdával, ők a kapunak háttal való játékukkal tudtak kitűnni. Amikor „verekedni” kellett a védőkkel (Dárdai Pál szóhasználata), akkor felvették a kesztyűt. Ha pedig kellett egy kis légi tüzérség, akkor mindkettejük fejjátékára lehetett építeni a pontrúgásoknál. Az igazán érdekes viszont nem az, hogy milyen korlátokkal rendelkeztek, hanem hogy a korlátaik miatt hogyan voltak kénytelenek csiszolni a játékukon. Szalai és Giroud kapcsán is él egy tévképzet, miszerint a lomhaságuk miatt nem elég jók az összjátékban. Ha jobban megfigyeljük őket, épp az ellenkezője igaz. A félreértés valószínűleg pont a külső jegyeikből adódik: <span class="highlight-block-small">mivel egyikük sem egy fordulékony és a labdával fickándozó csatár, következésképpen bizonyára nem jó csapatjátékosok. Csakhogy Szalai Ádám és Olivier Giroud is a csapataik lespontánabb játékosai.</span> Amikor megkapnak egy mélységből feljátszott labdát, pontosan tudják, hogy nem fognak cselekbe bonyolódni, helyette inkább megpróbálják előre kitalálni hogyan fogják visszatenni a labdát a szabadon elmozgó Antoine Griezmann-nak...vagy Kleinheisler Lászlónak. Szalai és Giroud is lelassult a labdával a lábán, viszont emiatt arra voltak késztetve, hogy egy lépéssel előbb gondolkodjanak, mint a védőik. Gondoljunk csak bele: hogyan lehetne rossz az összjátékban az a Giroud, aki az Arsenal egyik legszebb kollektív flipper-góljában két jó ütemű egyérintős passzal járult hozzá a támadás szövéséhez? https://www.youtube.com/watch?v=odxh_ZEUPlQ A rögtönzési képességük pedig a kapu előtt is kijött. Giroud korábbi edzője, René Girard így vélekedett játékosáról: „A mozgékonyság nem az erőssége. De van egy nehezen beárazható képessége: ha a tizenhatoson belül van, akkor ott belövi. És a testfelépítéshez képest nagyon kifinomult technikája van.” Érdemes ehhez megnézni <a href="https://www.youtube.com/watch?v=wGOhxt5Ksc0&ab_channel=FIFA">a 2017-es Puskás-díjas gólt</a>, amit ki más, mint Olivier Giroud rúgott még akkor, amikor az Arsenalban játszott. Az akció szinte kicsiben adja vissza az ember minden erényét és hibáját: <ul> <li>ott a mezőnymunka (sarkazva átpasszol egy feljátszott labdát),</li> <li>utána a nem túl esztétikus futás (megszakadva próbál nem lemaradni a kontráról),</li> <li>majd a végén a gyors döntéshozatal és a technika: a háta mögé érkező labdába csak egy skorpiórúgással tud belekapni.</li> </ul> Kitől is láttunk hasonló, az idő tört része alatt kitalált és kivitelezett gólokat? Igen, Szalai Ádámtól, <a href="https://youtu.be/-CYlcyK3nOA">Németország</a> ellen, meg Baselben. https://www.youtube.com/watch?v=jFwV3aFlHbQ&ab_channel=Bal%C3%A1zsTud%C3%B3s Valahol nem meglepő, hogy a kollektív emlékezetünkben még az <strong>Andrij Sevcsenkók</strong> és <strong>Gabriel Batistuták</strong> élnek. Ők voltak a gólvágók, a lesipuskások, a védőket reggelire megevő nagybetűs Csatárok, akiknek a találatai egybefonódtak a gólörömükkel. Ez az eszménykép él bennünk, és Giroud és Szalai is ez ellen a kép ellen küzdöttek hosszú évekig. A küzdelemben pedig mentálisan is pallérozódtak. A kritikák ellen a maguk eszközeivel vették fel a harcot. Szalai Ádám már a stuttgarti idejéről is úgy beszél, mint ahol „elsajátított valamit a német mentalitásból” és sosem volt rest kiállni az igazáért, ha épp a magyar edzők hiányosságairól <a href="https://www.youtube.com/watch?v=FzFkIsByp6c">volt szó</a>, vagy az öltözőben kellett átvennie a szót. A csatáit megválogatta és nem fordult a világ ellen, amiért igazságtalanul nem született <strong>Zsengellér Gyulának</strong>. Olivier Giroud egy csendesebb, nyugodtabb természet: tetovált szépfiú hírében áll, miközben mélyen hithű vallásos, mégsem dogmatikus. Keresztény értékeket képvisel, amelyek mégsem akadályozták meg abban, hogy egyszer egy meleg közösség magazinjának (Tétu) <a href="https://dailypost.ng/2012/06/24/new-arsenal-signing-giroud-poses-gay-magazine-says-i-taboos/">címlapján</a> vállaljon szerepet. Giroud-nál kevesen élik meg intenzívebben a „fordítsd oda a másik orcádat is” elvét. Amikor Karim Benzema még a válogatottól való száműzetése idején magát egy Forma-1-es autóhoz, Giroud-t pedig egy gokarthoz hasonlította, Giroud-nak minden oka meglett volna arra, hogy visszadobjon egy követ, ehelyett mégis inkább <a href="https://www.theguardian.com/football/2021/oct/12/a-sign-from-heaven-olivier-giroud-on-turning-down-everton-and-his-mbappe-feud">a kenyeret választotta</a>. „Nagyot nevettem. Egy ilyen beszélgetésben, amikor megkérdezik tőled, hogy ki a jobb, és a kérdező egy rajongód, nyilván valami ilyesmit kell mondanod. Szerintem vicces volt. Az emberek utána képeket küldöztek nekem Forma-1-es autókról meg gokartról, hogy itt valami irigység volt a háttérben. Én semmi ilyet nem mondtam. Csak egy jót mosolyogtam rajta.” Amikor Benzema több éves kihagyás után visszatért a francia válogatottba, Giroud azt az eset után <a href="https://www.lefigaro.fr/sports/giroud-lance-a-benzema-si-on-gagne-l-euro-on-fetera-ca-sur-un-circuit-dans-un-karting-20210604">mondta</a>, <blockquote>majd elmegyünk együtt ketten egy gokartra, aztán lövünk egy jó kis közös képet.</blockquote> Szalai Ádám néhány hónapja hatalmas összeborulások közepette, a Trollfoci kocsmájában sört csapolva búcsúzott el a magyar válogatottól, Olivier Giroud pedig egy Lengyelország elleni vb-nyolcaddöntőn lett a francia válogatott örökös gólkirálya. A két játékos legnagyobb vívmánya, hogy mindketten kiállták az idők próbáját. 25 éves korukban még ostorozták őket, 35 évesen viszont mintha egyre többen értették volna meg a jelentőségüket. Addig is, tették a dolgukat. <blockquote class="small-quote">Mostanában imádják</blockquote> – mondta Giroud-ról Didier Deschamps a lengyelek elleni meccs után. Csak rá értette, de nemcsak rá igaz.richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/12/001-150x150.jpg150150