<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Sport24</provider_name><provider_url>https://sport24.24.hu</provider_url><author_name>Futó Csaba</author_name><author_url>https://sport24.24.hu/author/futocs/</author_url><title>A labdarúgás úttörő csapata, amely sosem fárad bele a túlteljesítésbe</title><html>A nyári átigazolási piac egyik nagy bejelentése volt, hogy a Liverpool leigazolta &lt;strong&gt;Darwin Núnezt&lt;/strong&gt;, ezzel is válaszolva a Manchester City húzására, minthogy a rivális &lt;strong&gt;Erling Haalanddal&lt;/strong&gt; erősített korábban. A Pool 75 millió eurót biztosan kifizet az uruguayi csatárért a portugál Benficának, de a végösszeg a különböző opciók teljesülésével akár a 100 milliót is elérheti, márpedig annál több pénzt eddig csak kilenc labdarúgóért fizettek ki a történelem során.

[central_article_recommendation title=&quot;Kapcsolódó&quot; url=&quot;https://sport24.24.hu/foci/2022/06/16/darwin-nunez-liverpool-uruguay-elemzes/&quot; image=&quot;1&quot; lead=&quot;1&quot;]

A transzfer hivatalossá válása után ellepték a közösségi oldalakat a különböző montázsok a közelmúlt uruguayi csatárairól. &lt;strong&gt;Diego Forlán&lt;/strong&gt;, &lt;strong&gt;Luis Suárez&lt;/strong&gt;, &lt;strong&gt;Edinson Cavani&lt;/strong&gt; – egytől-egyig sztárcsapatokban játszottak az elmúlt években, ipari mennyiségben termelték a gólokat, egyéni kitüntetéseik mellett pedig csapataikkal is sikeresek tudtak lenni.

&lt;img class=&quot;alignnone size-full wp-image-5094&quot; src=&quot;https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/07/uruguay1.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;1024&quot; height=&quot;682&quot; /&gt;

Núnez még csak 23 éves, az idő neki dolgozik. A portugál ligában már megmutatta, hogy miként kerül kiváló lövőhelyzetekbe, valamint azt is, hogy könyörtelen befejező ember. Most minden lehetősége megvan arra, hogy a világ legismertebb bajnokságában is bebizonyítsa: igazi sztármatéria és képes az elődök nyomdokaiba lépni.

&lt;span class=&quot;highlight-block-small&quot;&gt;Addig is, amíg ez bekövetkezik, mi nyugodtan elgondolkodhatunk azon: hogy a fenébe képes Uruguay ennyi kimagaslóan jó labdarúgóval ellátni a nemzetközi focit? &lt;/span&gt;

A kérdést könnyen el lehetne ütni azzal, hogy egy dél-amerikai országról van szó, az uruguayiak élnek-halnak a fociért, természetes, hogy tele vannak tehetségekkel, miközben a csapatuk szinte állandó résztvevője a világbajnokságoknak, melyet a torna korai korszakában kétszer is megnyert, de még 2010-ben is bronzmeccsig jutott. Csakhogy közben érdemes idevenni, hogy Uruguay jelenlegi lakossága 3,5 millió fő – emlékezhetünk rá, mekkora szenzáció volt 2018-ban, amikor a négymilliós Horvátország vb-döntőbe jutott –, amivel Dél-Amerikában az összes rivális focinemzetnél kisebb. Innen nézve viszont már tulajdonképpen folyamatos felülteljesítés Uruguaytól a nemzetközi futballban elfoglalt helye.

Az ország focisikereinek megértéséhez a kezdetekhez kell nyúlni, mert ahogyan az épületek, úgy az uruguayi futball esetében is a biztos alapok a legfontosabbak.
&lt;div class=&quot;payable-content-section&quot;&gt;&lt;/div&gt;
Uruguayba is a britek vitték el magukkal a labdarúgást, eleinte a krikettel próbálkoztak (az egyik legnagyobb klub, a Penarol is a krikett és a rögbi miatt alakult), de a focira jobban rákaptak az emberek. Az a korabeli összeállításokból egyértelműen látszik, hogy eleinte britek, vagy brit családból származó, de már az országban született játékosok alkották a csapatokat, csakhogy idővel Uruguay és Argentína is kezdett leválni a brit iskoláról. Ahogy &lt;strong&gt;Jonathan Wilson&lt;/strong&gt; is idézte a &lt;em&gt;Futballforradalmak&lt;/em&gt; című könyvében &lt;strong&gt;Eduardo Galeano&lt;/strong&gt; uruguayi költőt, újságírót:
&lt;blockquote&gt;Ahogyan a tangó, úgy a futball is virágzásnak indult a nagyvárosi szegénynegyedekben.&lt;/blockquote&gt;
Az argentin és az uruguayi labdarúgás ugyan eleinte megtartotta az angolok által preferált 2-3-5-ös rendszert, de a futball folyamatosságának, a támadásvezetésnek és a helyzetkihasználásnak a területén már jelentős volt a változás. A különböző életkörülmények különböző játékstílusokat szülnek.

A már említett Penarol után 1899-ben alapították meg a Nacionalt, 1900-ban pedig elindult az uruguayi bajnokság is. Mindezek után két időszakban is (1903-1907 és 1911-1915) &lt;strong&gt;José Batlle Ordónez&lt;/strong&gt; volt Uruguay elnöke, ez idő alatt szociálisan és gazdaságilag is rengeteget fejlődött az ország. Egyre többen kapaszkodtak fel a középosztályba, nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra, mellette pedig a sportra is, ennek következtében pedig rengeteg focipálya épült a városokban.

Mindezek hatására Uruguayban pezsgett a labdarúgóélet, élre ugrott a dél-amerikai csapatok között, a sportág úttörőjévé vált a latin országokban. Az első válogatottként alkalmazott például színes bőrű játékosokat, &lt;strong&gt;Isabelíno Gradín&lt;/strong&gt; és &lt;strong&gt;Juan Delgado&lt;/strong&gt; ráadásul tevékeny részesei voltak az első dél-amerikai kontinenstorna megnyerésének 1916-ban. A ma már Copa Américaként ismert esemény első nyolc kiírásából ötször Uruguay volt az aranyérmes.

[caption id=&quot;attachment_5096&quot; align=&quot;alignnone&quot; width=&quot;1329&quot;]&lt;img class=&quot;wp-image-5096 size-full&quot; src=&quot;https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/07/jose-leandro-andrade.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;1329&quot; height=&quot;1403&quot; /&gt; José Leandro Andrade[/caption]

Uruguay a dél-amerikai sikerek után 1924-ben az első válogatott volt a kontinensről, amely európai turnéra indult, kilenc mérkőzést játszott és nyert meg, mielőtt egyáltalán megérkezett volna Párizsba, az olimpiára. A csapat amatőrökből állt, volt köztük húsfeldolgozó üzemből érkezett munkás, kőfaragó és zöldséges is, a turnét is azért vállalták be, hogy az olimpiai költségeiket fedezni tudják. Az első mérkőzésükre még csak kétezren voltak kíváncsiak, de miután híre ment annak, hogy 7-0-ra ütötték ki Jugoszláviát, fokozatosan nőtt meg az érdeklődés. Uruguay végül mind az öt mérkőzését megnyerte, 20-2-es gólkülönbséggel lett olimpiai bajnok, a címét pedig 1928-ban megvédte – a döntőben Argentínát legyőzve.

Mindezek után 1930-ban az első hivatalos világbajnokság rendezési jogát is Uruguay kapta, amely hazai környezetben nem is hibázott, ismét a legnagyobb rivális Argentínát verve a döntőben. A torna legjobb játékosa egy karneváli zenész, a Fekete Csodaként emlegetett &lt;strong&gt;José Leandro Andrade&lt;/strong&gt; volt.

A következő két vébén nem vett részt a csapat, de az 1950-es visszatérése elég nagyot szólt, mert Brazíliában ismét a csúcsra ért, a sorsdöntő meccsen ráadásul a házigazdát legyőzve a Maracana közel 174 ezer nézője előtt.

&lt;span class=&quot;highlight-block-small&quot;&gt;Az uruguayi aranykorszak az 1954-es vébén lejátszott magyarok elleni mérkőzésen ért véget: a későbbi ezüstérmes Aranycsapat &lt;strong&gt;Kocsis Sándor&lt;/strong&gt; két, valamint &lt;strong&gt;Hidegkuti Nándor&lt;/strong&gt; és &lt;strong&gt;Lantos Mihály&lt;/strong&gt; egy-egy góljával állította meg Dél-Amerika királyát. Vannak, akik ezt a találkozót tartják minden idők legjobb vb-meccsének.&lt;/span&gt;

https://www.youtube.com/watch?v=W0HXcAUZsuA&amp;ab_channel=MLSZTVArch%C3%ADv

Uruguay azon a világbajnokságon a negyedik helyen zárt, ezt az eredményt azóta kétszer tudta szállítani, túlszárnyalnia egyszer sem sikerült. Mindenesetre két olimpiai bajnoki címével, két vb-aranyával és társrekordot jelentő tizenöt Copa América-győzelmével Uruguay minden idők egyik legsikeresebb válogatottja mind a mai napig.

Míg évtizedekkel ezelőtt a világ csodájára járt a látványos uruguayi labdarúgásnak, addig manapság már inkább a szervezettség és a kőkemény védekezés jellemző a csapatra, amelynek játékát sokszor brutalitás is jellemezte. Ahogyan Jonathan Wilson fogalmazott, a legenda szerint az őslakos charrúa indiánok bátorságának köszönhette a kis ország a korai sikereit, majd azt is, hogy a csapat már nem annyira a szépségre, hanem a küzdőszellemre törekedett a későbbiekben.

Akárhogy is, Uruguay ugyan méretéből is fakadóan az idő előrehaladtával már saját felségterületén, Dél-Amerikában sem tarthatta a lépést az olyan óriásokkal, mint Argentína és Brazília, úttörő szerepe után továbbra is ott van a kontinens legmeghatározóbb válogatottjai között. A minőségi játékosokat pedig továbbra is ontja magából az ország, elég csak végigfutni az európai topligákon, melyek többségében az előző szezonban is számos uruguayi futballistával találkozhattunk: a La Ligában (18), a Seria A-ban (11), a Ligue 1-ben (4) és a Premier League-ben (2) is szerepelt uruguayi légiós.

[central_article_recommendation title=&quot;Kapcsolódó&quot; url=&quot;https://sport24.24.hu/foci/2022/03/31/uruguay-vb-selejtezo-oscar-tabarez-diego-alonso/&quot; image=&quot;1&quot; lead=&quot;1&quot;]

Az idén ráadásul egy sokra hivatott szövetségi kapitánnyal, &lt;strong&gt;Diego Alonsóval&lt;/strong&gt;, és egy kifejezetten izgalmas kerettel vág majd neki a válogatott a katari világbajnokságnak. Az együttesben az olyan rutinos játékosok, mint Suárez, &lt;strong&gt;Diego Godín&lt;/strong&gt; és Cavani mellett ott toporognak és már helyet követelnek maguknak a fiatal, rendkívül ígéretes játékosok. Hogy mást ne mondjunk, a Real Madriddal frissen bajnokságot és Bajnokok Ligáját nyert &lt;strong&gt;Fede Valverde &lt;/strong&gt;vagy épp Darwin Núnez is a kapitány rendelkezésére áll, de a 25 éves &lt;strong&gt;Rodrigo Bentancur&lt;/strong&gt; vagy a 27 éves &lt;strong&gt;José María Gímenez&lt;/strong&gt; sem tartozik az öregek közé.

Az uruguayi labdarúgásnak nemcsak a múltja, a jelene is figyelemre méltó.</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/07/uruguay-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>