1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/A Premier League sokáig csak az angol (brit) élvonalat jelentette – mára azonban olyan csomópont lett, ahova egyszerre konvergált a globális nagytőke, a szakmai szürkeállomány és a világ legjobb játékosai. [central_article_recommendation title="Kapcsolódó" url="https://sport24.24.hu/foci/2022/06/20/premier-league-sorozat-masodik-resz-eric-cantona/" image="1" lead="1"] Az átállás mégsem volt zökkenőmentes. Az angol válogatottal kapcsolatban sokáig lebegett az az elmélet, hogy a csapat azért szerepelt mindig rosszul a nagy tornákon, mert az egyre versenyképesebb Premier League-ből kiszorultak az angol játékosok.  Maga <strong>Steven Gerrard</strong> is azt <a href="https://www.reuters.com/article/idINIndia-30508320071115">nyilatkozta</a>, amikor a válogatott nem jutott ki a 2008-as Eb-re: <blockquote>Azt gondolom, hogy megvan a veszélye, ha túl sok külföldi játékost engedünk be, mert hatással lehet a válogatottra. Még akkor is, ha most épp nem volt.</blockquote> Érdemes ehhez megnézni a számokat. A legutóbbi 2021-2022-es szezonban így nézett ki a külföldi játékosok <a href="https://www.transfermarkt.com/premier-league/gastarbeiter/wettbewerb/GB1/saison_id/2021">aránya</a> a top európai bajnokságokban: <ul> <li>Anglia: 63,2 százalék,</li> <li>Olaszország: 62,3 százalék,</li> <li>Franciaország: 54,5 százalék,</li> <li>Németország: 54,4 százalék,</li> <li>Spanyolország: 43,4 százalék.</li> </ul> Angliában 1992-1993-ban ez a szám még 39 százalék volt. A kérdés csak az: ez a változás sok vagy kevés? Mint látható, a szomszédos országokban is 40 százalék feletti arányok figyelhetők meg, igaz, azok nem érnek fel az angol számokhoz. <span class="highlight-block-small">A probléma valójában nem az volt, hogy a külföldi játékosok kiszorították az angolokat, hanem az, hogy az angol akadémiai rendszer egyszerűen nem tudott kellő számú minőségi labdarúgót kitermelni. </span> <div class="payable-content-section"></div> Az első másfél évtizedben a bajnokság fejlődésének hozadéka az lett, hogy a klubok is elkezdték átvenni a legmodernebb jó gyakorlatokat, divatos szóval „best practice”-eket: a Premier League ifjúsági akadémiáinak nevelőedzőit tanulmányutakra fizették be, az ott gyűjtött tapasztalatokat aztán az otthoni képzésbe forgatták vissza. A szövetségi stábok egyre több külföldről jövő, szakavatott edzőt kezdtek alkalmazni. [caption id="attachment_5043" align="alignnone" width="1024"]<img class="size-full wp-image-5043" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/07/gerrard.jpg" alt="" width="1024" height="673" /> Steven Gerrard, miután Anglia elveszítette utolsó selejtezős meccsét és lemaradt a 2008-as Eb-ről.[/caption] Idő kellett, mire egyáltalán felismerték, hogy mélyebb változtatásra volt szükség. A töréspont valahol 2008 körül következett be, amikor az angol válogatott nem jutott ki az Európa-bajnokságra. A csapat a 2014-es világbajnokságon utolsó helyen végzett a csoportjában, ahol Costa Ricát sem sikerült megverni. Az angol tehetségek ugyan ott voltak, de veszni hagyták őket úton-útfélen. <div class="article_box_border"> <div class="article_solidheader"> <h2>Az utolsó 10 emlékezetes pillanat a 30 éves Premier League-ből</h2> </div> <strong>2008. január</strong> - Az első „tomahawk”-gól Cristiano Ronaldótól. Ritka, amikor egy mozdulat annyira egyedire sikerül, hogy külön terminust adtak neki. Tudjuk, mi az a „Panenka”, és eszünkbe sem jut más szavakkal elmondani. Tudjuk, mi az a „Cruyff-fordulás”, mert úgy csak Johan Cruyff tudott irányt váltani. Cristiano Ronaldo szabadrúgás-technikája megkopott ugyan 2022-re, de amikor először <a href="https://www.youtube.com/watch?v=t0dgGSFWhno">kipróbálta</a> a nyersen eltalált, kissé nyesett és kissé szitáló lövést, az pont olyan veszélyesen szállt, mint az észak-amerikai indiánok baltája.   <strong>1995. január</strong> - Eric Cantona kung-fu rúgása. Ahogy írtuk, Cantona nem úgy tekintett magára, mint egy focista, hanem úgy, mint egy előadóművész. <a href="https://www.youtube.com/watch?v=C7PSY7KYThk">Az elhíresült rúgás</a> előtt Cantona éppen piros lapot kapott, amiért egy indításkor buktatta a védőjét. A tumultusban az angol kommentátor – mit sem sejtve – csak annyit mondott, „íme, meg is van a holnapi címszalag”. Cantona ekkor vonult le a pályáról. A közvetítés, a játékosok és a nézők is arra készültek, hogy a meccs folytatódik, amikor is Cantona a lelátón álló Matthew Simmonst rúgta meg egy kung-fu mozdulattal. Az ügyből pereskedés lett: Simmons állítása szerint azt kiabálta neki, hogy „takarodj le a pályáról!”, Cantona viszont azt állította, hogy a Simmons a francia nemzetiségébe kötött bele. Simmonst egy hét börtönre és pénzbírságra büntették, valamint egy évig nem látogathatott ki meccsekre. Cantonát – pénzbüntetés mellett – börtönre, majd közmunkára ítélték és hosszú hónapokig nem léphetett pályára. Eltiltása idején a francia válogatott szövetségi kapitánya, Aimé Jacquet elkezdett olyan játékosokkal kísérletezni, mint Youri Djorkaeff és Zinedine Zidane, majd arra jutott, hogy a csapat jobban működik velük, mint Cantonával. Cantona soha többé nem lépett pályára a francia válogatottban.   <strong>2002. március</strong> - Dennis Bergkamp és a PL gólja. A BBC szavazása szerint ez lett a Premier League történetének legszebb gólja. <a href="https://www.youtube.com/watch?v=IicmCu47pMo">A találat</a> szembement mindennel, amit egy átlag labdarúgó az adott helyzetben tett volna. Az elején Robert Pires a kapunak háttal álló Bergkamp rosszabbik (bal) lábára passzolta fel a labdát. A legtöbben ilyenkor a támasztó lábukkal megállították volna a labdát és a kapuval szembe fordultak volna, hogy jobbal ellőhessék – Bergkamp viszont a bal lábával tökéletes erővel a másik irányba pöccintett. A legtöbben nem tudták volna átverekedni magukat a védőjükön – Bergkamp viszont annyira meglepte az emberét, hogy kis fizikai rásegítéssel tempóelőnybe került. A legtöbben ilyenkor ballal ellőtték volna – Bergkamp viszont már az elején úgy pöttyintett a labdát, hogy kis „effekt” is bekerült a labdába, amely addig csavarodott, amíg a jobb lábához került. A legtöbben azt sem tudták volna, hogy találják el a labdát. Bergkamp a hosszút nézte ki. Ezért volt más Bergkamp, mint a legtöbb játékos.   <strong>2008. február</strong> - Eduardo szörnyű lábtörése. Az esetről nem linkelünk videót. Ahogy szokták mondani: a horror nem maga a tett, hanem a reakció, amit kivált másokból. Az esetkor Cesc Fabregas kétségbeesett segítségkérése, a csapattársak döbbent tekintete legalább annyira megrázó volt, mint a horvát Eduardo szenvedése. Az Arsenal akkori játékosai közül többen is azt mondták, hogy az eset után elvesztették a biztonságérzetüket, ami a teljesítményükön is kijött: ötpontos előnyük végül négypontos hátrányra fogyott.   <strong>1997. március</strong> - Robbie Fowler szól a bírónak, hogy nincs tizenegyes. Fowler egy indítás után futott. David Seaman kijött a kapuból. A két játékos láthatóan nem ütközött, de a bíró tizenegyest ítélt. Fowler hiába <a href="https://www.youtube.com/watch?v=ZUrcX6kpkU0&ab_channel=chriskun86">mutatta</a>, hogy nem történt ütközés, a bíró ezt figyelmen kívül hagyta. Fowler később az UEFA-tól Fair Play-díjat kapott.   <strong>2005. február</strong> - Delia Smith buzdítja a szurkolókat. Delia Smith a britek „háziasszonya” (főzős tévéműsorokat vezetett), nem mellesleg vérbeli Norwich City-szurkoló, aki a klub tulajdonosai közé is bevásárolta magát. 2005-ben, amikor a Norwich a kiesés ellen küzdött és épp vesztésre állt a Manchester City ellen, Smith a félidőben kiállt a gyepre és <a href="https://www.youtube.com/watch?v=NiC679ASOyA">bekiabálta</a>: „Van egy üzenetem a világ legjobb szurkolóinak. Kell a tizenkettedik emberünk. Hol vagytok? Hol vagytok? Érkezzetek meg! Gyerünk!” A következő meccsre már az idézetével ellátott Norwich-mezeket árultak.   <strong>2005. október</strong> - Henry és Pires hamvába holt tizenegyese. A futballban nem nagyon létezik olyan, hogy „tizenegyes-variáció”. Az egyetlen sikeres összjáték, amit tizenegyesnél követtek el, még Johan Cruyff ajaxos idejéből származik. Ezt próbálta meg <a href="https://www.youtube.com/watch?v=LjX7okJH-lQ">reprodukálni</a> Thierry Henry és Robert Pires, csak hát, homokszem került a gépezetbe.   <strong>1998. szeptember</strong> - Di Canio dühében ellöki a bírót. Di Canio az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=hqEq7YSFz6Q">eset</a> után azt mondta, a bíró „három-négy lépést is megtett, mielőtt elesett, mintha tizenegyest akart volna kiharcolni.”   <strong>2005. november</strong> - Bowyer és Dyer meccs közbeni verekedése. Csapatok egymás közötti kakaskodásával Dunát lehetne rekeszteni, az viszont ritka, amikor csapattársak a világ szeme láttára, egy akció közben vesznek össze. Lee Bowyer és Kieron Dyer aznap <a href="https://www.youtube.com/watch?v=u7_ygd9k24w">nem értették meg egymást</a>.   <strong>1996. április</strong> - Kevin Keegan agya eldurran. 1996 áprilisában szoros küzdelem zajlott a Premier League bajnoki címéért: a Kevin Keegan által vezetett Newcastle az utolsó forduló előtt két pontra közelítette meg a Manchester Unitedet. A pszichológiai hadviselésben jártas Ferguson ekkor találta azt mondani, hogy a Manchester United ellen mérkőző csapatok sokkal összeszedettebben játszanak, mint a Newcastle ellen, ezért ellenfelének könnyített pálya a bajnokság. Keegan annyira magára vette a fricskát, hogy egy televíziónak nyilatkozva, fülhallgatóval a fején, egy furcsa gyerekszobából jelentkezve, vérben forgó szemekkel <a href="https://www.youtube.com/watch?v=mk87a7r0V60&ab_channel=SkySportsRetro">tirádába csapott</a>. „Mondják el nekik, hogy végig küzdeni fogunk, és tudom, hogy ők meg mennek Middlesborough-ba – és megmondom őszintén, imádni fogom, ha megverjük őket. Imádni fogom!” A Newcastle az utolsó meccsén csak döntetlent játszott. A Man United viszont nyert és ezzel bajnok lett. </div> Angliában a 2010-es évek küszöbén egyre több reform tudott utat törni magának a hagyományokhoz ragaszkodó szakma dzsungelén. A szövetség akkori futballfejlesztési felelőse, <strong>Gareth Southgate</strong> javaslatára csökkentették a korosztályos pályák és kapuk méretét és több alulról szerveződő grassroot-programot is meghirdetett. Külföldi tapasztalatok alapján létrehozták az Elit Játékosfejlesztési Tervet (Elite Player Performance Plan, EPPP) és felépítették az ország központi akadémiáját, a St George’s Park edzőkomplexumot, ami egyben az angol labdarúgás tudástáraként is működik. A tehetségeket nem 17-18 évesen karolták fel, hanem jóval korábbról – ráadásul aki felkarolta, már jártas, profi, a képzés fortélyait ismerő nevelőedző volt. Ahogy a The Athletic írja, „legyen szó Phil Fodenről Stockportban, vagy Jadon Sanchóról London déli részén, a játékosok az első pillanattól fogva egy sokkal pozitívabb, strukturáltabb, készségcentrikusabb képzési programba kerültek be.” <span class="highlight-block-small">Anglia már nem pocakos, brusztolós, a technikai deficitjüket küzdeni tudással kompenzáló játékosokat nevelt ki, hanem olyanokat, akik magukban hordozzák a kontinentális futball stílusjegyeit.</span> <strong>Phil Foden</strong>, <strong>Bukayo Saka</strong> vagy <strong>Mason Mount</strong> már fizikailag és technikailag is komplett játékosok, akik pontosan tudják, hogyan viselkedjenek a labdás és labda nélküli helyzetekben. Anglia 2005-ben még nem tudta, hogyan neveljen ki ilyen játékosokat. Ma már tudja. [central_article_recommendation title="Kapcsolódó" url="https://sport24.24.hu/foci/2022/06/14/premier-league-30-eves-sorozat/" image="1" lead="1"] Az angol válogatott teljesítménye pedig javul: <ul> <li>1968 és 1992 között 13 alkalomból csak négyszer érte el a negyeddöntőket,</li> <li>1998 és 2018 közötti 11 próbálkozásból pedig már ötször jutott el a negyeddöntőig (és ebben nincsen benne az 1996-os vagy a 2021-es Eb a hazai pálya előnye miatt).</li> </ul> [caption id="attachment_5044" align="alignnone" width="1024"]<img class="size-full wp-image-5044" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/07/southgate.jpg" alt="" width="1024" height="682" /> Gareth Southgate.[/caption] Igaz, hogy Gareth Southgate épp most szenvedett el történelmi vereséget a magyar válogatottól, mégis ő rendelkezik a második legmagasabb győzelmi mutatóval az angol szövetségi kapitányok rangsorában (leszámítva az egyetlen meccsen dolgozó Sam Allardyce-ot). Tavaly Európa-bajnoki döntőt játszott Anglia, ahol Olaszország szétlövésben tudta megverni. <span class="highlight-block-small">A Premier League körüli vita másik tárgya mindig is a pénz volt. Vagy inkább: az árak.</span> <strong>Tony Blair</strong> már 1995-ben, egy játékosoknak és edzőknek tartott díszvacsorán arról <a href="https://www.independent.co.uk/news/blair-condemns-football-greed-1568040.html">beszélt</a>, fél attól, hogy a bajnokságban „eluralkodik a mohóság” és a játékosok egyre növekvő átigazolási díjain is méltatlankodott. Ezek a félelmek most is körül lengik a bajnokságot, ahol játékosok 100 millió eurós cetlivel váltanak klubot, és az ismert szakíró, <strong>Jonathan Wilson</strong> is csak <a href="https://www.theguardian.com/football/blog/2022/apr/23/by-stealth-rather-than-in-one-swoop-the-european-super-league-has-arrived">arra</a> jutott: <blockquote>A futball már meghalt, csak az a kérdés, milyen drága szarkofágban temessük el.</blockquote> Angliában a legolcsóbb éves Arsenal-bérlet ára 891 fontba, vagyis több mint 400 ezer forintba került. Egy meccsjegy <a href="https://www.premierleague.com/news/1536734">átlagára</a> 32 font – nagyjából 15 ezer forint. A Premier League-nek még az alsóházi csapatai is nagyobb televíziós bevételhez jutnak, mint Európában bárki, kivéve a Real Madridot, az Atletico Madridot és a Barcelonát. Az indulás óta a bajnokság belföldi sugárzási díjai évi 192 millió fontról 5,1 milliárd fontra ugrottak. A kritikusok szerint az angol bajnokság elvesztette az identitását, sőt, talán még a lelkét is, ezért a közbeszédben mindig ott lebeg, hogy a Premier League-lufi bármikor kipukkanhat. Mindez mégsem vette el a szurkolók lelkesedését, akik Kuala Lumpurtól Edinburgh-ig hétről hétre követik az angol bajnokságot. A Premier League-nek mind a 20 csapata nagyobb nézőszámmal rendelkezik, mint 1992/1993-ban, sőt, ha a jogelődöt nézzük, az akkori 78 addigi élvonalbeli klub döntő többségének is nőtt helyszíni látogatottsága. A Premier League megjelenésével a többség nyert, és bár akadtak klubok, amelyek helyenként megbicsaklottak (mint például a Bury vagy a Macclesfield), a széles közönség is jobban járt. Angliában szinte minden olyan klub, amely 100 éve létezett, ma is létezik.richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/07/anglia-150x150.jpg150150