1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/<blockquote>Angliát nem egyszerűen megverték, hanem sokkolták, összezavarták és lenullázták. Olybá tűnt, mintha alacsonyabb rendű lenne a futballjuk, s erről ellenfelük tehetett, mely minden képzeletet felülmúlóan szépen és kulturáltan játszott.</blockquote> Nem, nem a keddi angol–magyar Nemzetek Ligája-mérkőzésről esik szó, hanem egy olyan találkozóról, amelyen az angolok éppily kiütéses vereséget szenvedtek hazai pályán. A Wembley Stadiont még Birodalmi Stadionnak hívták, s a nyolcvanezer néző többsége azt várta, hogy Anglia simán legyőzi a Home Championship keretében megrendezett mérkőzésen Skóciát. Csakhogy a skótoknak más elképzeléseik voltak: apró termetű csatáraik a felázott talajon az őrületbe kergették az angolokat, a végeredmény 5:1-es vendégsiker. A dátum: 1928. március 31. A magyar válogatott 1928 és Skócia óta az első nemzeti csapat, mely négy góllal tudott győzni a házigazda ellen Angliában. <ul> <li>Az első csapat 1953 óta, mely legalább négy gólt szerzett az angolok otthonában (természetesen az Aranycsapat 6:3-as sikerét jelöli az 1953-as adat).</li> <li>Az első csapat 1964 óta, mely bármilyen mérkőzésen négy góllal le tudta győzni Angliát. <strong>Marco Rossi</strong>, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya még nem élt akkor, amikor Anglia legutóbb négy góllal kikapott (szeptemberben született, az angolok májusban szenvedtek 5:1-es vereséget Brazíliától).</li> </ul> A diadalmas skótokat 94 éve elnevezték a Wembley Varázslóinak – ez alapján Rossi csapatát is lehetne a Molineux Mágusainak hívni –, szurkolóik körében futballmítosszá vált a „régi ellenség” otthonában aratott kiütéses siker. A nyitó idézet szerzője sem akárki: <strong>Ivan Sharpe</strong> olimpiai bajnok angol futballista, az Athletic News szakírója, az első élőben közvetített labdarúgó-mérkőzés egyik kommentátora írta le a fenti sorokat. Az már csak különös adalék, hogy a skótok okos passzjátékra építő korabeli stílusa – az angol <strong>Jimmy Hogan</strong> közvetítésével – a magyar futballra is jelentős hatást gyakorolt. A skótoktól kapott gigantikus pofon pedig legalább olyan fájó volt az angoloknak, mint 1953-ban az Aranycsapat 6:3-as győzelme a Wembleyben. Ennyit a múltról, vissza a jelenbe! A magyar válogatott 4 mérkőzés után minden képzeletet felülmúlóan áll a Nemzetek Ligája legfelső divíziójában: 2–1–1-es mérleggel, 7 ponttal vezeti csoportját Németország, Olaszország és Anglia előtt. <span class="highlight-block-small">Erre még a 2021-es Eb-bravúrok után sem lehetett számítani, pláne nem a tavaly őszi megpróbáltatások után.</span> Hogy mi változott közben? Igyekszünk megvilágítani a magyar válogatott elképesztő bravúrjának néhány aspektusát! [caption id="attachment_4927" align="aligncenter" width="2000"]<img class="size-full wp-image-4927" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/06/d_kos20220614015.jpg" alt="" width="2000" height="1333" /> Sallai Roland gólja, háttal Aaron Ramsdale kapus.[/caption] <h2>Fordulat a nagyok ellen</h2> A magyar válogatottnak finoman fogalmazva sem erőssége a világelitbe tartozó csapatok elleni játék. Nem jó. Fogalmazzunk másként! A magyar válogatottnak Marco Rossi kinevezése előtt finoman fogalmazva sem volt erőssége a világelitbe tartozó csapatok elleni játék. Bár felkészülési mérkőzéseken voltak feltűnést keltő sikerek (Spanyolország 4–2-es, Németország 2–0-s vagy Olaszország 3–1-es legyőzését mindenképp meg kell említeni), de az elit válogatottak ellen tétmérkőzésen hervasztó volt a magyar csapat eredményessége. Vagy inkább: eredménytelensége. Lapozzunk vissza 35 évet, s indítsunk 1987-től! 1987 és 2017 között a magyar A-válogatott tétmérkőzésen 19-szer csapott össze olyan nemzeti együttessel, mely 2022. májusában az Élő-rangsor első tíz helyezettje között volt (a tízes: Brazília, Argentína, Franciaország, Belgium, Anglia, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Németország, Hollandia, tehát a legtöbb hagyományos futballhatalom szerepel a listán). Egyet sem nyert meg. A mérleg lehangolóan rossz, 0–4–15, a magyar csapat csupán 7 százalékát szerezte meg a begyűjthető pontoknak. <span class="highlight-block-small">Amióta Marco Rossi a szövetségi kapitány, a válogatott 9 találkozót vívott top tízes csapattal. Mérlege 2–4–3, a megszerezhető pontok 37 százalékát szerezte meg (a vb-ezüstérmes horvátok elleni hazai siker és idegenbeli vereség nem is szerepel ebben a sorban).</span> A javulás egészen elképesztő, a válogatott egyik leggyengébb pontjából az egyik erőssége lett a nagyok elleni játék. <iframe class="flourish-embed-iframe" style="width: 100%;height: 600px" title="Interactive or visual content" src="https://flo.uri.sh/visualisation/10348701/embed" frameborder="0" scrolling="no"></iframe> <div style="width: 100%!;margin-top: 4px!important;text-align: right!important"><a class="flourish-credit" style="text-decoration: none!important" href="https://public.flourish.studio/visualisation/10348701/?utm_source=embed&utm_campaign=visualisation/10348701" target="_top" rel="noopener"><img style="width: 105px!important;height: 16px!important;border: none!important;margin: 0!important" src="https://public.flourish.studio/resources/made_with_flourish.svg" alt="Made with Flourish" /> </a></div> Már többször foglalkoztunk vele, hogy ezek a meccsek nagyon fekszenek Rossinak és csapatának: bénultság helyett immár extra motiváció és magabiztosság dolgozik a válogatottban, kevés a veszítenivaló, az ellenfelek domináns stílusa jól „illik” a magyar együttes döntően reaktív játékához, az eredményeket pedig látjuk. Ahogy láttuk azt is, hogy az elithez képest sokkal kisebb játékerejű Albánia ellen mennyire szenvedett és hogyan kapott ki kétszer is a Rossi-csapat. Egy éve a válogatott bizonyította: foggal-körömmel küzdve, remek felkészítéssel és csapategységgel iszonyatosan kellemetlen ellenfele tud lenni a nagyoknak. Idén azt is: potenciális óriásölővé vált. Ehhez pedig kellett egy nagy – minőségbeli – ugrás. <h2>Mi változott 2021-hez képest?</h2> A magyar válogatott 2021 nyarán és kora őszén olyan négyes meccsszériát játszott – s kizárólag tétmérkőzésekről van szó –, amilyet emberemlékezet óta nem. Egymás után négy tétmérkőzést kellett megvívni a világelitbe tartozó ellenfelekkel – az Európa-bajnokságon a címvédő Portugália, a világbajnok Franciaország, valamint a 2014-es világbajnok Németország, ezt követően pedig világbajnoki selejtezőn az Eb-ezüstérmes Anglia – szemben. Rossi együttese bravúrdöntetlent harcolt ki hazai pályán Franciaország (1–1) és idegenben Németország (2–2) ellen, a portugálok ellen (0–3) a hajrában, az angolok ellen (0–4) a második félidőben adta meg magát. A feltűnést keltő döntetlenek ellenére jókora különbséget láthatunk a tavalyi és az idei „nagyok elleni menetelés” között, ha a mérkőzések statisztikáit nézzük. De ehhez nem is feltétlenül kell a statisztika: nézőként is teljesen más volt a percepció. Míg azokon a mérkőzéseken általában egy iszonyatos erőfeszítéssel kibrusztolt döntetlen tűnt a reális maximumnak, most a válogatott mindkétszer megérdemelten győzte le Angliát, a játék képe alapján Németország ellen is győzhetett volna, s csak Olaszország múlta felül. <span class="highlight-block-small">A legnagyobb változás? A magyar válogatott támadójátékának veszélyessége. Ahogy az M4 Sport stúdiójában ülő szakértő, <strong>Korsós György</strong> fogalmazott: sokkal tudatosabbak és jobban végigvittek a támadásaink, s (szinte) minden akciónak van befejezése.</span> A válogatott Rossi alatt nem dolgoz ki sok magas minőségű helyzetet. Ha a helyzetek minőségét mérő xG-mutatót nézzük hosszú távon (és az xG-vel így érdemes számolni): a nemzeti csapat nagyjából 1 gólra elegendő minőségű helyzetet dolgoz ki átlagban meccsenként (xG-átlag a Rossi-éra összes meccsére 1.2) és ezt enyhén „túlrúgja” (gólátlaga 1.38). Alacsony (4.67, a futballtörpék elleni meccseket leszámítva csak 4.15) a kaput eltaláló kísérletek átlaga, alacsony a tizenhatoson belüli labdaérintések és a tizenhatosra betörések száma is – mindez igen jól körvonalazta, hogy miben kellett fejlődnie a csapatnak. Nyilvánvalóan sokat dolgozott is ezen a válogatott és stábja, hiszen aligha „pottyant az égből” a látványosan veszélyesebb támadójáték a júniusi meccseken. [caption id="attachment_4931" align="aligncenter" width="2000"]<img class="size-full wp-image-4931" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/06/central-0698955893.jpg" alt="" width="2000" height="1331" /> Marco Rossi[/caption] Ha a legutóbbi 4 találkozót összevetjük a nagyok ellen megvívott tavalyi 5 mérkőzéssel, akkor szűkebb fókusszal még jobban kirajzolódik a kép: támadásvezetésben, labdás játékban jelentősen feljavult egy év alatt a magyar együttes, és ez magával hozott két dolgot is: jobb minőségű helyzeteket dolgoz ki és sokkal veszélyesebb a bemutatott futball. A nemzeti együttes az utóbbi négy találkozón nemcsak „tavalyi önmagát”, hanem a Rossi-éra átlagmutatóit is felülmúlja támadásban, ez pedig nagyon jó jel a közeljövőre nézve. Hiszen míg egy éve hősies küzdelemben kicsikart döntetlenekről beszéltünk, most ezt sikerült két (és egy kiütéses!) győzelemre és egy olyan ikszre változtatni, amely után a mieink lehettek elégedetlenebbek. Ez minőségi változás, vagy – hogy szerepjátékokból vett terminológiát vegyünk – szintlépés. Nagyon úgy tűnik, Marco Rossi válogatottja szintet lépett, és játékával súlyos problémákat tud okozni sokkal értékesebb keretű, klasszisokkal telezsúfolt csapatoknak. <div class="payable-content-section"></div> Érdekes módon pont az angolok ellen négy góllal megnyert mérkőzés lóg ki kicsit a sorból: bár a lövések, büntetőterületen belüli labdaérintések és kísérletek száma visszaesett, az xG is csak 0.6 volt a WyScout modellje szerint, a válogatott egészen ritkán látható módon értékesítette lehetőségeit. Ugyanakkor ezen a mérkőzésen is vannak kiugróan jó statisztikák: <ul> <li>az átlaghoz képest kimondottan magas a helyzetet kialakító kulcspasszok száma, és</li> <li>a támadóharmadba eljuttatott passzok sikerességi aránya (75 százalék) is.</li> </ul> Az angolok elleni adatsor egyben rávilágít az xG csalókaságára: a mutató 0–0-s vagy 1–1-es döntetlent sugallt, de a magyar csapat a Rossi-érában még egyszer sem látott módon rúgta fölül az xG-jét (+3.4), minden bejött (és minden bement). Pont ezért érdemes az xG-t hosszabb távon használni. <span class="highlight-block-small">Bár a sokkal veszélyesebbé vált támadójátékot dicsérjük, említsünk meg egy érdekes statisztikát védekezésből is.</span> Tavaly az öt elit ellenfél összesen 62 lövést (átlag 12.4-et) küldött a magyar csapat kapujára. Idén a négy elit ellenfél átlaga 10.25 volt, és jelentős a visszaesés a kaput eltaláló kísérletek átlagában (5.8–3.25). Az ellenfelek xG-átlaga (magyar szempontból ez az xGA-mutató) 2.218-ról 1.173-ra esett vissza, ami óriási különbség! A 2021-es, topkategóriás csapatok ellen vívott meccseken erősen negatív volt az xG–xGA szám (tehát hogy a magyar válogatottnak ellenfeléhez viszonyítva milyen minőségű helyzetei voltak), öt meccsen –8.55. Az idei találkozókon ez már pozitív, +0.33, azaz az angolok, olaszok és németek elleni mérkőzésen összességében válogatottunknak jobb minőségű helyzetei voltak, mint az ellenfeleknek! <iframe class="flourish-embed-iframe" style="width: 100%;height: 600px" title="Interactive or visual content" src="https://flo.uri.sh/visualisation/10331949/embed" frameborder="0" scrolling="no"></iframe> <div style="width: 100%!;margin-top: 4px!important;text-align: right!important"><a class="flourish-credit" style="text-decoration: none!important" href="https://public.flourish.studio/visualisation/10331949/?utm_source=embed&utm_campaign=visualisation/10331949" target="_top" rel="noopener"><img style="width: 105px!important;height: 16px!important;border: none!important;margin: 0!important" src="https://public.flourish.studio/resources/made_with_flourish.svg" alt="Made with Flourish" /> </a></div> <h2>Ajtóstól a házba</h2> A négy meccsen megszerzett hét ponttal a válogatott „ajtóstól” jött a Nemzetek Ligája elitkategóriájába. És ugyan mondhatjuk azt, hogy itt nem akkora a tét, mint a vb- és Eb-meccseken, illetve selejtezőkön, ezért nem pörögnek annyira az egyébként is hullafáradt ellenfelek, de botorság lenne ennek tulajdonítani az eredményeket. Az biztos, hogy a magyar válogatott rendkívül motiváltan játszott és valamivel fontosabb is neki az NL-szereplés, mint csoportellenfeleinek, amelyek többet kísérleteztek és túlterhelt topligás játékosaiknak nem feltétlenül hiányzott még négy válogatott meccs. <span class="highlight-block-small">De ez semmit sem változtat azon, hogy sokkal mélyebb keretű és nagyobb játékerejű csapatok, sokkal értékesebb játékosok ellen sikerült kiváló eredményeket elérni sorozatterhelés mellett.</span> Ez nem azon múlott elsősorban, hogy – mondjuk – az angoloknál nem <strong>Jordan Pickford</strong>, hanem <strong>Aaron Ramsdale</strong> védett, és nem azon, hogy <strong>Gareth Southgate</strong>, <strong>Hansi Flick</strong>, valamint <strong>Roberto Mancini</strong> miként kevergette a kártyákat. Az angoloknak és a németeknek a vb-re kell csúcsformába lendülniük, de már a nyári mérkőzések már befolyásolhatják a szakvezetőket a keret kialakításánál – s nem csak be, hanem ki is játszhatja magát egy-egy ember. Az olaszok a vb-selejtezők kudarca után teljes csapatátalakításban vannak, mindenki bizonyítani akar Mancininek, hogy helye van a jövő squadra azzurrájában. Nem lehet azt állítani, hogy az ellenfeleknek egyáltalán ne lett volna motivációja… Ha megnézzük az eddigi három NL-kiírást, akkor az elitben csupán Izland (kétszer), Bosznia-Hercegovina (egyszer), Magyarország (egyszer) és Wales (egyszer) szerepelt olyan kerettel, amelyben – a Transfermarkt becslései alapján – a játékosok átlagértéke alulmúlta az ötmillió eurót. Ebben a kategóriában ezek az együttesek kicsinek számítanak, még a felső középkategóriába tartozó ukránokhoz, lengyelekhez, svájciakhoz vagy csehekhez képest is. Izland két kiírásban mind a tíz mérkőzését elveszítette, 4–30-as gólkülönbséggel. Bosznia-Hercegovina hat meccsen nyeretlenül és 3–17-es gólkülönbséggel zárt. Wales most nyeretlen, 1 ponttal sereghajtó csoportjában és már nem juthat tovább. Magyarország ellenben csoportelső, négy meccsen szerzett 7 pontot, szinte biztosan elkerüli a kiesést az utolsó két fordulóban (ez a következő körben már matematikailag biztos lehet, ha Anglia nem nyer Olaszországban). Ez rendkívüli bravúr ilyen keretérték és ennyire kevés topligás játékos mellett. [caption id="attachment_4929" align="aligncenter" width="2000"]<img class="size-full wp-image-4929" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/06/central-0698956118.jpg" alt="" width="2000" height="1331" /> Magyarország-Németország mérkőzés a Puskás Arénában a Nemzetek Ligája harmadik fordulójában.[/caption] <h2>Csillog a kirakat</h2> Végezetül: a kiváló szerepléssel nagyon megnőttek a magyar válogatott esélyei arra, hogy első kiemelt legyen a 2024-es Európa-bajnokság selejtezőin. Az UEFA a Nemzetek Ligája végeredménye alapján készíti el a kalapokat, s tíz csoportra osztja a résztvevőket. Ebből kifolyólag az NL első tíz helyezettje biztosan első kalapos lesz, de mivel valószínűleg közöttük lesz a házigazda (rendező jogán automatikus résztvevő) Németország, az első tizenegyben kell benne lenni. Ez a csoportok állása alapján nagyon valószínű, és így „érik” a válogatott első kalapos kiemelése, ami szintén jókora fejlődést sugall. Az más kérdés – és erre a kérdésre 2022-ben nem kapunk választ –, hogy ez mennyire jó a válogatottnak. Sokkal nagyobb a valószínűsége egy könnyebbnek tűnő csoportnak, ám a legutóbbi vb-selejtezők nem az angolok (1 megszerzett pont) vagy a lengyelek (4) ellen úsztak el, hanem az albánok elleni kettős vereséggel. Marco Rossi csapata a hozzá hasonló erősségű ellenfelekkel szenvedett meg eddig nagyon, de az NL lebonyolítási rendszere miatt tétmeccsen idén kizárólag a nagyok ellen láthatjuk a mieinket, ezek a mérkőzések pedig más megközelítést, más taktikát igényelnek. <span class="highlight-block-small">No de őszintén: emiatt kellene panaszkodni? A játékban, támadásszervezésben- és befejezésben megmutatkozó előrelépés az eddig „problémásnak” bizonyuló csapatok ellen is segítheti a mieinket. Ebben a javulásban, szintlépésben pont az a jó, hogy a megcsillantott erények bárki ellen jelentősen javíthatják a válogatott esélyeit.</span> Az elmúlt két hétben lejátszott négy mérkőzés szurkolók tömegének jelentett felejthetetlen élményt. A magyar válogatott már nem csak a végtelenségig küzd, csúszik-mászik a pályán nagyobb nevű riválisai ellen, hanem játszik is – és bebizonyította, győzni is tud. Ez nem oldja meg önmagában a hazai futball (letagadhatatlanul létező, és a válogatottat középtávon befolyásoló) problémáit, de a válogatott mindig kirakat, az ország labdarúgásának egyik csúcsterméke. És ez a csúcstermék most valóban csúcs volt. A kirakat most fényesen csillog.richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/06/gettyimages-1241317057-150x150.jpg150150