1.0Sport24https://sport24.24.huFutó Csabahttps://sport24.24.hu/author/futocs/2016-ban piszkosul nagy szerencsém volt: néhány barátommal együtt életemben először kijutottam egy londoni Arsenal-meccsre. De nem akármilyenre sikerült jegyet vennem, hanem egy Arsenal-Leicesterre. A vásárláskor úgy mérlegeltünk, hogy ha egy kis csapatot választunk ellenfélnek, akkor jó eséllyel az Arsenal is nyerni fog, gólokat is látunk és az angol jegyárakat nézve viszonylag olcsón megússzuk a túrát. Ekkor ütött be először a szerencse: <span class="highlight-block-small">a Leicester abban az évben vezette a bajnokságot. Mindezt úgy, hogy az azt megelőző évben a 14.-ek voltak.</span> Az Arsenal otthona, az Emirates Stadium 60 355 férőhelyes, aznap 60 009-en látogattunk ki. A stadion kívülről szürke volt, részleteiben egy irodaházra hasonlított (valahol joggal csúfolták „plázának”), a bejáratot mégis otthonossá tették Thierry Henry, Dennis Bergkamp és Tony Adams szobrai. Bent nem padok, nem műanyag Metro-székek, hanem szivacsos ülések fogadtak, és minél beljebb tévedt a szemem, annál jobban átjött a minőség: a pálya zöldjén, a reklámtáblákon, a high-tech közvetítő kamerákon és persze a játékosokon. Körülöttem indiai és pakisztáni származású emberek trécseltek angol akcentussal, lancashire-i padtársakkal együtt üvöltöttük a „There is only one Arsene Wenger”-t, és skót harcosként mutattuk az ujjunkat a bíró irányába egy vitatott ítéletnél. A meccs szinte a legvégéig 1-1-re állt, ám az utolsó utáni percben <strong>Danny Welbeck</strong> a kapuba csúsztatott egy szabadrúgást. A stadion felrobbant. Ez volt a második szerencsém. https://www.youtube.com/watch?v=gV6ob0Ycwrk&ab_channel=KevinRayhanes „There goes your fairy tale!” – kiabáltuk a túloldalnak, amikor úgy tűnt, a listavezető Leicester előnye el fog fogyni a végére. Addigra viszont már nekem is elfogytak a karma-pontjaim. Ami trendfordulónak tűnt, mégsem lett az: az Arsenal a következő meccsét elbukta, a Leicester pedig meg sem állt a célig, és ezzel történelmének első, egyben a Premier League legvalószínűtlenebb bajnoki címét hozta össze. <span class="highlight-block-small">1992-ben még nem így nézett ki egy Arsenal-meccs. Más stadion, más összetételű szurkolók, kevesebb kamera és gyengébb játék fogadott volna.</span> Néhány hete volt a 30. évfordulója annak, hogy az angol labdarúgó első osztály tagjai kiváltak a Football League-ből és megalapították a Premier League-et. A vállalkozás a globális futball egyik legnagyobb jelensége lett: egy olyan bajnokságot hoztak létre, amely az évek alatt nemcsak egyre több tőkét tudott magához szippantani, de versenyképességben is minden bajnokságot (többek között a spanyolt) beelőzött. A Premier League-ben ma a legjobb játékosok játszanak és a legjobb szakembereket vonzza magához. Kialakulásától kezdve a modernizálódó Anglia jelképe lett, mely azért tudott sikeres lenni, mert egyszerre vegyültek benne az üzleti szempontok és az angol viszonyokból fakadó sajátosságok. <div class="payable-content-section"></div> A hetvenes-nyolcvanas évek fociját az angol klubok dominálták. 1975 és 1985 között volt olyan hat év, amikor megszakítás nélkül az angol egyesületek nyerték meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját (BEK), ebben az időszakban a Liverpool négyszer, a Nottingham Forest kétszer győzött, az Aston Villa is megverte egyszer a rettegett Bayern Münchent és még a Leeds Unitednek is kijutott egy elveszített döntő, mint ahogy a Poolnak is. A csapatok merítése akkor még a szigeten belülre korlátozódott: zömében angol, skót, walesi és ír játékosokból álltak. [caption id="attachment_4911" align="alignnone" width="2000"]<img class="size-full wp-image-4911" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/06/gettyimages-863797516.jpg" alt="" width="2000" height="1333" /> A North Bank Stand falfestményének általános nézete az Arsenal és a Norwich City közötti FA Premier League mérkőzésen a Higbury stadionban 1992. augusztus 15-én, Londonban.[/caption] A kilencvenes évekre fordulva aztán három tömegkatasztrófa rázta meg az angol labdarúgást. <ul> <li>1985 májusában 56 néző halt meg, amikor a Bradford City meccsén a korrodálódott tetőszerkezet kigyulladt és a teljes lelátó leégett.</li> <li>Ugyanabban a hónapban 39, többségében olasz szurkolót tapostak agyon a Heysel-stadionban, amikor a Liverpool szurkolói elől menekülő Juventus-drukkerek alatt összeomlott egy támfal.</li> <li>Négy évvel később 97 ember halt meg Hillsborough-ban, amikor a rendőrség a gyorsabb bejutás érdekében marhakarám-méretű helyre terelte tömeget.</li> </ul> Az elvárások nem voltak túl magasak 1990 októberében, amikor <strong>Greg Dyke</strong>, az angol bajnokságot addig közvetítőt ITV Sports nevű kábelcsatorna egy vacsorát hívott össze, melyen az akkori „Big Five” csapatainak elnökeit látta vendégül. A nagyok terve egyértelmű volt: nagyobb tortához szerettek volna jutni, ezért ki akartak válni a Football League-ből, hogy ne kelljen a televíziós közvetítési díjakat a három alacsonyabb rendű bajnokság csapatai között szétosztani. Dyke eredetileg úgy tervezte, hogy az ITV közvetlenül megveszi az öt csapat televíziós jogát, ám a találkozó végére végül úgy állapodtak meg, hogy 20 szakadár csapat kiválásával megalakítják a Premier League-et. <span class="highlight-block-small">Nem sokan gondolták volna még ekkor, hogy az angol bajnokság néhány évvel később a globális nagytőke és a külföldi tulajdonosok homokozója lesz.</span> A sikerhez a brit vezetés is hozzájárult a maga módján. 1990 tavaszán <strong>Margaret Tatcher</strong> a 11 éves kormányzásának utolsó hónapjait taposta. Halványuló befolyása ellenére még közkedvelt gazdaságpolitikai iránynak tartották, hogy állami beavatkozás helyett több szabad piacra van szükség, ami éppenséggel a Premier League gazdasági sikerének egyik első számú oka lett: amíg Németországban a politika még az ingyenes közszolgálati csatornákra terelte a Bundesligát, addig a Premier League-nél a verseny határozta meg, hogy milyen közvetítőhöz kerül a bajnokság. Ironikus módon Európa történelmi labdarúgónemzete gyakorlatilag nem finanszírozta a saját bajnokságát. A tragédiák után ráadásul a kormányzat arra kötelezte a klubokat, hogy korszerűsítsék az omladozó stadionjaik infrastruktúráját: a lelátókat csak és kizárólag ülőhelyekkel kellett ellátni. Az ösztönzésnek üzletileg is volt értelme, ám a klubok egy darabig ellenálltak a javaslatnak. Onnantól viszont, hogy központilag rá voltak kényszerítve, hogy az egész létesítményt (beleértve a bejáratot, vizesblokkokat) fel kellett újítani, a helyek komfortérzete megnőtt, több nő és család is ki tudott így látogatni. A huliganizmus elleni kemény fellépést követően a stadionok biztonságosabbak lettek és igazi találkozóhellyé váltak. Ahogy <strong>Simon Inglis</strong>, az angol stadionok egyik szakírója írta <a href="https://books.google.hu/books?id=pvz-sbWtMrIC&pg=RA1-PT288&lpg=RA1-PT288&dq=simon+inglis+%22form+follows+whatever+the+club%22&source=bl&ots=Rq9kbzVTEN&sig=ACfU3U1EBKy4yalZBtpuMta8TxThBv2MQA&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwiosfSTlqP4AhXvMuwKHYOJAqMQ6AF6BAgCEAM#v=onepage&q=simon%20inglis%20%22form%20follows%20whatever%20the%20club%22&f=false">könyvében</a>, <blockquote>a stadionokat régen aszerint hozták létre, hogy az elnökök milyen haverokat bíztak meg az építéssel és hogy a Rotary Club (humanitárius szervezet) milyen olcsó ajánlatot nyújtott be a kivitelezésre.</blockquote> Az angol stadionok mindig is egyediek voltak. Mivel sűrűn beépített nagyvárosokban spórolni kellett a hellyel, a karéjok nem nyújtózhattak túl messzire, ezért keskenyebb és meredekebb lelátókat építettek. Az atlétika sosem volt üzletileg sikeres sportág, ezért a futópályákat egyszerűen kihagyták a stadionokból, így a nézők szinte karnyújtásnyira találták magukat a pályától. Az alacsony, fedett tetők jobb akusztikát teremtettek a szurkolásnak, a zaj és a hangulat pedig bevállalósabb játékra ösztönözte a játékosokat, ami aztán a Premier League és maga az angol labdarúgás egyik védjegye lett. <div class="article_box_border"> <div class="article_solidheader"> <h2>30/10 emlékezetes pillanat a Premier League-ből</h2> </div> <strong>2012. május</strong> – “Agüerooooooo”. A 2011/2012-es szezon végén a Manchester City és a Manchester United között pontegyenlőség volt, de a jobb gólkülönbség a Citynek kedvezett, így mindössze „csak” nyernie kellett az utolsó fordulóban. Csakhogy 1-2-es hátrányba került a Queen’s Park Rangers ellen. <a href="https://www.youtube.com/watch?v=xOt9dmkydwM">Még 91:13-nál is ez volt az állás…</a>   <strong>2002. október</strong> – Wayne Ronney berobbanása. Először levette. Aztán megfordult. Megtolta, majd ellőtte. A léc alá, csapódva. Wayne Rooney ekkor még nem volt 17 éves és az Evertonban futballozott. Azt <a href="https://www.youtube.com/watch?v=w8RIS871No0">skandálták</a> utána, „Rember the name, Wayne Rooney.”   <strong>1996. április</strong> – Liverpool-Newcastle az Anfielden. Egyesek szerint a Premier League legbolondabb meccse, ahol mindkét csapat kamikaze <a href="https://www.youtube.com/watch?v=Us9tcKJUG7U&ab_channel=LiverpoolFC">focira</a> adta a fejét. David Dinola vs. Robbie Fowler.   <strong>2013. május</strong> – Fergie-time. Egyesek úgy mondják, Ssoha ne add fel”. Mások csak simán „Fergie-time”. A rendes játékidő letelte körüli percek a United identitásának részei lettek: vereségeket mentettek döntetlenre, de legtöbbször döntetleneket fordítottak győzelemre. 1999-ben a vereségből is sikerült győzelmet <a href="https://www.youtube.com/watch?v=cmtmojTSRR8&ab_channel=Alegole">faragni</a>.   <strong>2014. április</strong> – Steven Gerrard elcsúszása. Három fordulóval a szezon vége előtt úgy tűnt, Brendan Rodgers Liverpoolja végre újra bajnok lehet. A felforgatott Chelsea ellen azonban <a href="https://www.youtube.com/watch?t=83&v=vJEr-rSmB4E&feature=youtu.be">homokszem</a> került a gépezetbe. „Azóta is kísért” – mondta évekkel később is az esetről Steven Gerrard.   <strong>2016. május</strong> – a Leicester bajnoki címe. 5000/1-hez volt az esélyük a Premier League megnyerésére. Jamie Vardy was having a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=4hLo1hfvyCM">party</a>.   <strong>2009. október</strong> – Strandlabda-gate. Kérdés: szabályos-e az a gól, ahol a meccsen használt labda <a href="https://www.youtube.com/watch?v=rPKPZchZitg">megpattan</a> egy kisfiú által a pályára dobott strandlabdán? A történelem szerint: igen.   <strong>2001. április</strong> – Roy Keane őrült becsúszása Alf Inge Haaland lábára. Igen, Roy Keane erről maga beszélt, hogy <a href="https://www.youtube.com/watch?v=p_st29mlQwU">szándékosan tartott rá ellenfele térdére</a>, mert meg akarta bosszulni, hogy Erling Haaland édesapja korábban tiszteletlenül bánt egy csapattársával. A közhiedelemmel ellentétben viszont Keane nem törte derékba Haaland karrierjét: Haaland a másik térde folyamatos sérülése miatt kényszerült abbahagyni a focit.   <strong>1999. január</strong> – Ron Atkinson, a Nottingham Forest edzője véletlenül rossz kispadra ül le. A legjobbakkal is megesik: a Nottinghamhez visszahívott szakember a pályára való bevonulásakor túl sokat <a href="https://www.youtube.com/watch?v=1F74CwBJdCE">foglalkozott</a> a közönséggel. Néhány másodpercbe telt, mire leesett neki.   <strong>1995. május</strong> – Bajnok a Blackburn Rovers. 1995-ben szintén az utolsó fordulóban dőlt el az angol bajnoki cím is Alex Ferguson Manchester Unitedje és Kenny Dalglish Blackburn Roverse <a href="https://www.youtube.com/watch?v=2L0uuTzTuxg">között</a>. A célegyenest kőkemény pszichológiai hadviselés határozta meg, Ferguson ekkor dobta be, hogy a bajnokságot vezető Blackburn úgy bukhatja el a címet, mint az egyik leghíresebb angol versenyló, „Devon Loch”. Blackburnből mégsem lett Devon Loch. </div> Ahogy <strong>Jacques Herzog</strong>, a pekingi olimpiai stadion (Madárfészek) és a müncheni Allianz Arena tervezője <a href="https://books.google.hu/books?id=pvz-sbWtMrIC&pg=RA1-PT288&lpg=RA1-PT288&dq=simon+inglis+%22form+follows+whatever+the+club%22&source=bl&ots=Rq9kbzVTEN&sig=ACfU3U1EBKy4yalZBtpuMta8TxThBv2MQA&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwiosfSTlqP4AhXvMuwKHYOJAqMQ6AF6BAgCEAM#v=onepage&q=simon%20inglis%20%22form%20follows%20whatever%20the%20club%22&f=false">mondja</a>, „az abszolút modell a klasszikus angol stadion. Az épületek kívülről kimondottan rondák, mint mondjuk az Old Trafford vagy a Liverpool stadionja. Részleteiben viszont bámulatosak és egyedülállóak, mint például a kapuik vagy a folyosóik, mint mondjuk a Liverpoolnál a This is Anfield-felirat, ahol a játékosok tudják, hogy egy különös helyre fognak belépni.” <blockquote class="twitter-tweet"> <p dir="ltr" lang="en">After winning the Champions League last season, Jürgen Klopp finally allowed his players to touch the famous 'This is Anfield' sign tonight. 🔴 <a href="https://t.co/6diFpHXIHU">pic.twitter.com/6diFpHXIHU</a></p> — 433 (@433) <a href="https://twitter.com/433/status/1159952514734841858?ref_src=twsrc%5Etfw">August 9, 2019</a></blockquote> <script async src="https://platform.twitter.com/widgets.js" charset="utf-8"></script> Herzog mindig is imádta, hogy az angol stadionok milyen intim hangulatot képesek teremteni. <blockquote>Van áthallás az angol stadionok és a shakespeare-i színházak között. Valószínűleg az utóbbiról mintázták az angol stadionokat.</blockquote> A hasonlat annyira nem elrugaszkodott: az angol szurkolók a színházi hangulathoz hasonlóan úgy érezhették, hogy ők is aktív résztvevői az előadásnak és énekeikkel, rigmusaikkal maguk is alakíthatták az eseményeket. A figyelem ezért nem kizárólag a győzelemre hárult, és a csapatok sem féltek nyíltabb játékot felvállalni. Ahogy <strong>Johan Cruyff</strong> is <a href="https://www.theguardian.com/observer/osm/story/0,,244284,00.html">fogalmazott</a>: „Ha összehasonlítunk egyes országokat, a hangsúlyok máshol vannak. Máshol a győzelem a legfontosabb. Angliában viszont maga a sport a legfontosabb.” Az angol liga ezen kívül még két, egymásnak viszonylag ellentmondó pillérre építhette a sikerét: a tradícióra és a fiatalokra. Az idős, családias, már-már archaikus berendezkedésű klubokban olyan fiatal labdarúgók bukkantak fel, akik merőben más életvitelt folytattak és más öltözéket hordtak. 1996 augusztusában <strong>David Beckham</strong> egy félpályás góllal ugyan tokostul betörte a Premier League ajtaját, ám a Spice Girlsből ismert <strong>Victoria Adamsszel</strong> kötött házassága egyszerre ötvözte a focit, a divatot és a popkultúrát. Beckham átjárást biztosított a területek között, átalakította a Premier League márkáját és új nézők figyeltek fel az angol bajnokság eseményeire. https://www.youtube.com/watch?v=Dl0L5awMY7E Aminek híján volt az angol labdarúgás az 1990-es évek közepén, azok a minőségi labdarúgók és szakavatott edzők. Ahogy <strong>Philippe Auclair</strong>, az angol labdarúgással foglalkozó szakíró fogalmaz, az angol focit akkoriban a „keményen becsúszó, box-to-box típusú, egylábas középpályások és rossz labdakezelésű, ám óriásira nőtt hátvédek és erőcsatárok” jellemezték. A ligának minőséget kellett importálnia. 1992-től kezdve ugyan lassan elkezdtek szállingózni az első fecskék, az 1995 végén elfogadott Bosman-szabály miatt pedig egyre nagyobb dömpingben érkezhettek külföldi játékosok. <span class="highlight-block-small">De három külföldi ember szerepe megkerülhetetlen abban, hogy mitől alakult át gyökeresen a Premier League: ők <strong>Eric Cantona</strong>, <strong>Arsene Wenger</strong> és <strong>Roman Abramovics</strong>.</span>richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2022/06/cantona-150x150.jpg150150