1.0Sport24https://sport24.24.huBruckner Gáborhttps://sport24.24.hu/author/brucknerg/Az elődöntőkhöz érve is el lehet mondani, hogy minden előjel ellenére kellemes meglepetés ez az Európa-bajnokság: hiába a maratoni hosszúságú szezon, a rendhagyó lebonyolítás és a pandémia összes zavaró mellékhatása, a kontinenstorna eddig maximálisan szórakoztató és színvonalas meccsekkel szolgált. A negyeddöntők sem okoztak csalódást, még ha az összesen tizennégy gólt hozó június 28-i őrületet nem is sikerült megismételni. Az elődöntő mezőnyén végigtekintve azonban feltűnhet, hogy a legismertebb nevek, a legnagyobb sztároknak tartott futballisták már nincsenek velünk: <span class="highlight-block">elbúcsúzott Cristiano Ronaldo, Kylian Mbappé, Robert Lewandowski, csakúgy, mint Kevin De Bruyne vagy Karim Benzema. </span> Bár tavaly az Aranylabdát a járvány miatt nem osztották ki, érdemes megnézni az egyéb nemzetközi listákat: a FIFA 2020-as szavazásán az első tizenegy helyezettből egyedül <strong>Thiago Alcantara</strong> áll még (pedig nem is kezdőember a spanyoloknál). <a href="https://www.theguardian.com/football/ng-interactive/2020/dec/21/the-100-best-male-footballers-in-the-world-2020" target="_blank" rel="noopener noreferrer">A Guardian tavaly év végi hasonló szavazásán</a> az első tizenöt helyezettből nincs itt senki, sőt az első húszból is csak ketten, a már említett Thiago és <strong>Harry Kane</strong>. A spanyol <a href="https://www.marca.com/en/football/international-football/2020/12/31/5feda523268e3e943f8b45fc.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Marca év végi listájából</a> is az első jelenlévő a tizennegyedik, <strong>Ciro Immobile</strong>, míg a <a href="https://www.goal.com/en/lists/goal-50-2020-the-best-50-players-in-the-world/1drx0x11z7i8a17j14njsth0ew#1546yk2k8wqtg1hzgsjt2b4ief" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Goal.com listáján</a> a tizenkettedik Thiago az első, aki még talpon maradt. Rosszabb lett ettől a torna? Naná, hogy nem! Most tekintsünk el attól, hogy így is fantasztikus játékosok vannak a még érdekelt csapatokban (ráadásul az idei Bajnokok Ligája-döntőben látott futballisták közül is velünk maradt még tíz), mert a labdarúgásnak is megvannak a valódi húzónevei, és <strong>Andreas Christensen</strong> vagy <strong>Phil Foden</strong> – egyelőre – nem tartozik közéjük. Ez az Eb viszont elsősorban a csapategység és a szövetségi kapitányok tornája eddig, ami nem jelenti azt, hogy ne lettek volna parádés egyéni teljesítmények. De összehasonlítva például a legutóbbi világbajnoksággal, az sokkal inkább a sztárokról szólt: <strong>Modricról</strong>, De Bruynéről, <strong>Hazard-ról</strong>, meg persze Mbappéról, <strong>Griezmannról</strong> és a majdnem minden poszton világklasszisokból álló francia csapatról. Az idén viszont változott a helyzet, de a sztárok hiánya egyelőre nem ment a minőség rovására. <div class="payable-content-section"></div> [caption id="attachment_1239" align="alignnone" width="1024"]<img class="size-large wp-image-1239" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2021/07/gettyimages-1324731576-1024x770.jpg" alt="" width="1024" height="770" /> Phil Foden[/caption] Pedig ez utóbbi egyáltalán nem magától értetődő, hiszen reggelig tudnánk sorolni a biztonsági játékos, halálosan unalmas nulla-nullákat vagy egy-nullákat az elmúlt jó harminc év nagy tornáiról – ha nem mentek volna ki a fejünkből már a lefújás pillanatában. A válogatott futball ugyanis nagy vesztese volt a klubfoci fejlődésének: míg egészen a nyolcvanas évekig a vb-k és Eb-k voltak a futball valódi ünnepei, amelyeken különféle játékstílusok és -felfogások feszültek egymásnak, sőt a nagy taktikai újítások is gyakran a nemzeti csapatokhoz kapcsolódtak, a válogatott foci szerepe átalakult. Az 1990-es olaszországi vb volt az első, amelyen már hasonlóan pragmatikus futballt játszott a braziloktól az olaszokig mindenki, és a helyzet később csak fokozódott: a legjobb edzők inkább a klubcsapatokat választották, a szövetségi kapitányoknak pedig egyre kevesebb idő áll a rendelkezésükre, hogy valami csapatszerűséget formáljanak a játékosaikból. Ahogyan azt <a href="https://sport24.24.hu/foci/2021/07/01/aranybol-sar-legorjitobb-sztarvalogatottak-vb-eb/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ebben a cikkében</a> <strong>Marosi Gergely</strong> is megfogalmazta korunk tornafocijáról: <blockquote>Minden arra ösztökél, hogy a válogatottak minél egyszerűbben, minél pragmatikusabban játsszanak. Lehet, hogy ez nem szép, de ha hasznos, az már épp elég jó.</blockquote> Mindebből annak kellett volna következnie, hogy az ez az Európa-bajnokság holtfáradt, kizsigerelt játékosok kötelességszerű, kockázatkerülő poroszkálása legyen, pláne mostanra már ugye a nagy sztárok villanásaiban se bízhatunk. Ehhez képest egy dán–cseh meccs semmivel sem volt rosszabb élmény, mint bármelyik BL-párbaj az utóbbi évekből, és nagyjából a teljes kieséses szakaszra igaz lehet ez. Ami különösen azért érdekes, mert az európai Szuperliga mellett is az az egyik visszatérő érv, hogy hétről hétre láthatnánk a legjobb játékosokat egymás ellen, miközben most újra bebizonyosodott, hogy a legjobb focit nem feltétlenül a legnagyobb nevek játsszák. Kellenek ők is hozzá, de már a BL-ben is ritkaság, hogy <strong>Seferovicokból</strong> és <strong>Zuberekből</strong> álló csapatok búcsúztassanak egy PSG-t vagy egy Barcelonát. Miközben az egyre elkerülhetetlenebbnek tűnő Szuperligában nem is találkozhatnának egymással. A válogatott fociban viszont ezek a különbségek sokkal inkább eltüntethetők. [central_article_recommendation title="Kapcsolódó" url="https://sport24.24.hu/sport/2021/06/30/talalkozzon-szemelyesen-a-sport24-csapataval/" image="1" lead="1"] Nyilván a sorsolás nagymértékben befolyásolja egy-egy torna alakulását, de kevés vita lehet arról, hogy az elődöntőbe jutók végső soron megérdemelten kerültek a legjobb négy közé. Mind a négy szövetségi kapitányról elmondható, hogy markáns elképzelése van a futballról, és ennek sikerült alárendelni mindent, míg a kiesett csapatok között több is inkább a sztárok egójához igazította a játékát. Ez utóbbira az egyik legjobb példa Portugália. Ez az együttes nem úgy viselkedett, mint egy futballcsapat, amelyben tizenegy játékos küzd a győzelemért, hanem mintha a legfontosabb célja Cristiano Ronaldo gólkirályi címe és egyén dicsősége lenne, minden más csak az után következett. A portugál keret az egyik legerősebb volt ezen az Eb-n, mégis olyan játékosok kerültek a kispadra, akik bombaformában játszották végig az idényt, és láthatóan senki nem mert szólni Ronaldónak, hogy tisztelünk, becsülünk, de nem te vagy a legjobb szabadrúgáslövő a csapatban. Ha pedig egy csapat ennyire egy ember egójának rendel alá mindent, abból hosszú távon nem sok jó származik. Főleg, hogy a többiek sem akárkik ebben a társaságban, amely ma már – és ezt csak halkan jegyezzük meg – <span class="highlight-block">nem biztos, hogy Ronaldo nélkül annyival gyengébb lenne...</span> Vagy vegyük a világbajnoki címvédő franciákat, akiket előzetesen a torna toronymagas esélyesének tartottak a szakértők. <strong>Didier Deschamps</strong> együttese már a magyarok elleni mérkőzésen sem keltette egységes válogatott benyomását, de így is megnyerte a csoportot, hogy aztán kiessen a jóval szerényebb játékerőt képviselő svájciak ellen. A francia táborból már korábban is széthúzásról jöttek hírek, a kiesés után pedig fél Európa Mbappé egójáról és <strong>Rabiot</strong> édesanyjáról beszélt. Kevesebb szó esett viszont arról, hogy Deschamps sutba dobott egy addig jól működő játékrendszert Karim Benzema kedvéért, akinek minimum necces ügyei voltak korábban, és közismerten rossz a viszonya <strong>Olivier Giroud-val</strong>. Benzema visszahívása persze első ránézésre jó húzásnak tűnhet, hiszen lőtt négy gólt, de ebben az esetben is felvetődhet a kérdés, hogy lehet: többre ment volna a csapat a jelenlétéből eredő mérgező légkör nélkül. Deschamps ráadásul a vb-vel ellentétben képtelen volt megbirkózni az egókkal: mintha nem is csapatot akart volna csinálni, hanem minél több sztárt a pályára küldeni, akik leginkább csak saját magukért küzdöttek, és semmi esetre sem egymásért. [caption id="attachment_1240" align="alignnone" width="1024"]<img class="size-large wp-image-1240" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2021/07/gettyimages-1325971793-1024x683.jpg" alt="" width="1024" height="683" /> Karim Benzema és Olivier Giroud[/caption] Deschamps meg portugál kollégája, <strong>Fernando Santos</strong> azonban a korábbi eredményeinek köszönhetően maradhat a helyén, és a jelek szerint tovább dolgozhat <strong>Roberto Martinez</strong> is, noha ő még semmit sem nyert a sokra hivatott belga válogatottal. Martinez most mindent egy lapra, Kevin De Bruyne szakadt bokaszalagjára tett fel: ez abból a szempontból érthető, hogy a Manchester City futballistája messze a legjobb és legfontosabb játékosa ennek a belga válogatottnak. Az olaszok ellen azonban tisztán látszott, hogy sérülten vállalta a játékot, és a második félidőben már gyakorlatilag nem volt jó megoldása, mégis a pályán maradhatott. És naná, hogy maradt, hiszen Martinez taktikája leginkább abból állt, hogy majd De Bruyne megoldja valahogy. Olyan apróságokra, hogy, mondjuk, a védőit figyelmeztesse, ne hagyják lőni <strong>Insignét</strong>, a jelek szerint már nem maradt energiája. Pedig volt az Eb-n más csapat is, amely a legjobbja nélkül maradt: Dánia egészen drámai körülmények között veszítette el <strong>Christian Eriksent</strong>, ám a kényszerűségből átszervezett együttes jobban játszik, mint a közelmúlt bármelyik dán válogatottja. Sokat számított persze, hogy Eriksen esete soha nem látott módon kovácsolta össze a csapategységet, de ez önmagában még nem magyarázza meg, hogyan alakította át <strong>Kasper Hjulmand</strong> a finnek ellen még a legkevésbé sem meggyőző támadójátékot. A spanyolok pedig még ezt is überelni tudták, hiszen <strong>Luis Enrique</strong> is nélkülözi a messze legnevesebb játékosát. Noha az idén sokat kihagyó <strong>Sergio Ramos</strong> játékra jelentkezett, és a saját bevallása szerint egészséges, a kapitány úgy döntött, a jelenlegi állapotában nem jelentene erősítést a csapatnak. A döntés természetesen megosztotta a spanyol közvéleményt – ahogyan <strong>Jesus Navas, Canale</strong>s vagy a Real Madrid-játékosok mellőzése is –, Enrique csapata mégis ott van a legjobb négy között. És ugyan kétszer is majdnem elszórakozták a továbbjutást, az pontosan látszik rajtuk, hogy a kapitányuk mit szeretne tőlük. Enrique nem is titkolta: <span class="highlight-block">csak azokat hívta be, akik vevők az ő elképzeléseire.</span> A spanyolok ellenfele az az olasz válogatott lesz, amely – összehasonlítva a korábbi évek csapataival – talán most vonultatja fel a legkevesebb nagy nevet. Ott van ugyan a veterán <strong>Bonucci, Chiellini</strong> kettős, vagy a friss BL-győztes <strong>Jorginho</strong>, ám ennek a garnitúrának nincs <strong>Pirlo</strong> vagy <strong>Totti</strong> szintű klasszisa. De még olyan ütőkártyája sem, mint <strong>Balotelli</strong> volt 2012-ben. Mégis jobb futballt játszik, mint a ‘82-es világbajnok olasz válogatott óta bármelyik (most a belgák elleni utolsó negyedórát hagyjuk). Ez pedig nyilván nem független attól, hogy <strong>Roberto Mancini</strong> személyében itt dolgozik az egész mezőny legsikeresebb edzője, aki képes rá, hogy a rendelkezésére álló játékosanyagból kihozza a maximumot. Akkor is, ha azok sztárcsapatok helyett a Sassuolóban játszanak. Az pedig, hogy mindez akkor történik, amikor az olasz csapatok súlya minden korábbinál kisebb az európai klubtornákon, pláne Mancini szerepét mutatja. A legnagyobb szemléletbeli kontraszt viszont alighanem Anglia csapatánál érzékelhető. Az utóbbi húsz évben a válogatott többször is esélyesként érkezett a tornákra, de még egy elődöntőt sem tudtak összehozni <strong>Gareth Southgate</strong> rutinos elődei.<strong> Sven-Göran Eriksson</strong> vagy <strong>Fabio Capello</strong> csak arra fordított energiát, hogy minél több nagy nevet zsúfoljon a kezdőcsapatba, akár azon az áron is, hogy, mondjuk, <strong>Scholes</strong> vagy <strong>Gerrard</strong> a bal szélre kerül. Oda, ahol életében nem játszott korábban. Vagy emlékezhetünk <strong>Roy Hodgsonra</strong>, akinek – úgy tűnt – volt egy csapata a legutóbbi Eb előtt, ám ő mindenáron helyet akart szorítani a leszálló ágban lévő <strong>Wayne Rooneynak</strong>, még középpályásként is. A kísérlet nem járt eredménnyel, Anglia búcsúzott Izland ellen. Most viszont itt van Southgate, aki éppen az ellenkezőjét csinálja: az előre kitalált játékrendhez válogatja a játékosokat, nem pedig a gombhoz varrja a kabátot. Hiába követeli őrjöngve az egész közvélemény a kezdőbe <strong>Jack Grealisht</strong>, ő gondolkodás nélkül a padon hagyja, ha úgy kívánja a csapatérdek, és simán lecserélte Kane-t is a csoportmeccseken. Ehhez tegyük hozzá azt is: bár lehet, hogy nincsenek még Gerrard, <strong>Lampard</strong> vagy <strong>Beckham</strong> kaliberű klasszisok ebben az angol csapatban, ez a mostani keret is félelmetesen erős. És Southgate megteheti azt is, hogy csak az ötödik meccsén teszi a kezdőbe <strong>Jadon Sanchót</strong>. <span class="highlight-block-small">Ebben a négy kapitányban tehát közös, hogy láthatóan nem nyugdíjkiegészítésnek és levezetésnek fogja fel a válogatottnál folytatott munkát. </span> Ők nem hagyják magukat befolyásolni a médiától és a közvéleménytől, miközben határozott az elképzelésük arról, mit akarnak látni a pályán. Nem ők az egyedüliek, hiszen <strong>Jaroslav Silhavytól</strong> kezdve <strong>Andrij Sevcsenkón</strong> és <strong>Vladimir Petkovicon</strong> át egészen <strong>Marco Rossiig</strong> számos kapitány hozta ki a maximumot a fiaiból, s még az is lehet: ez az Eb egy állomás lesz azon az úton, amely a válogatott foci újbóli megbecsüléséhez vezet. Pláne, ha még néhány további, <strong>Hansi Flick</strong> szintű edző vállalna kapitányságot, még azt az előre elátkozott, jövő év végi katari vb-t is lehetne miért várni. [prefabricated_shortcode in_app="0" code="%3Cdiv%20class%3D%22article_box_border%22%20style%3D%22background%3A%20url%28%27https%3A%2F%2F24.p3k.hu%2Fapp%2Fuploads%2Fsites%2F24%2F2021%2F05%2Fsport24-pattern.png%27%29%20no-repeat%20left%20-16px%20%23f3f3f4%3B%20border%3A%20none%3B%22%3E%0D%0A%3Cdiv%20class%3D%22article_solidheader%22%3E%0D%0A%3Ch2%20style%3D%22color%3A%20%23111115%21important%3B%20font-size%3A%2036px%3B%20font-weight%3A%20bold%3B%20margin-bottom%3A%2030px%3B%20margin-top%3A%2020px%3B%20text-align%3A%20center%3B%20line-height%3A%2036px%3B%22%3E%3Cimg%20class%3D%22aligncenter%20size-full%20wp-image-141%22%20src%3D%22https%3A%2F%2F24.p3k.hu%2Fapp%2Fuploads%2Fsites%2F24%2F2021%2F05%2Fs24-logo-dt.png%22%20alt%3D%22%22%20width%3D%22408%22%20height%3D%2290%22%20%2F%3E%3C%2Fh2%3E%0D%0A%3Ch2%20style%3D%22color%3A%20%23111115%21important%3B%20font-size%3A%2036px%3B%20font-weight%3A%20bold%3B%20margin-bottom%3A%2030px%3B%20margin-top%3A%2020px%3B%20text-align%3A%20center%3B%20line-height%3A%2040px%3B%22%3ECsatlakozz%20a%20Sport24%20k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9ghez%2C%20mondd%20el%20v%C3%A9lem%C3%A9nyedet%20z%C3%A1rt%20Facebook-csoportunkban%2C%20%C3%A9s%20vegy%C3%A9l%20r%C3%A9szt%20csak%20el%C5%91fizet%C5%91knek%20el%C3%A9rhet%C5%91%20exkluz%C3%ADv%20esem%C3%A9nyeinken.%3C%2Fh2%3E%0D%0A%3C%2Fdiv%3E%0D%0A%3Cp%20style%3D%22background%3A%20%2357A600%3B%20margin-top%3A%2020px%3B%20padding%3A%2020px%3B%20text-align%3A%20center%3B%22%3E%3Ca%20style%3D%22color%3A%20%23ffffff%3B%20font-size%3A%2026px%3B%20font-weight%3A%20600%3B%22%20href%3D%22https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fgroups%2F212344460412327%22%3ECSATLAKOZOM%3C%2Fa%3E%3C%2Fp%3E%0D%0A%0D%0A%3C%2Fdiv%3E"]richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2021/07/gettyimages-1233708074-150x150.jpg150150