1.0Sport24https://sport24.24.huBruckner Gáborhttps://sport24.24.hu/author/brucknerg/Ahhoz képest, hogy a legderűlátóbb tippem 1-4 volt a magyar–franciára, most ott van <strong>Fiola Attila</strong>, ott van előtte egy tátongó, jókora üres terület, szépen bele is sprintel, ott a hely a sarokban, lövésnek kell jönnie, jön is, és… …és itt álljunk meg, ahogy megáll az idő a filmekben is! Ott vagyunk a lelátón ötvenötezren, ki piros magyar mezben, ki fehérben, ki fekete pólóban, ki a franciák kékjében, előttünk német srácok, <strong>Emre Can</strong> dresszét piros-fehér-zöld zászló takarja félig. Fölöttünk a szikrázó kék ég és a felhők, no meg a tető, amely hűsítő árnyékba borít, alattunk a focipálya örök zöldje a vibráló, fehér vonalakkal, s a huszonkét ember, aki miatt itt vagyunk. Van ebben valami időtlen, mert ugyan a stadion szebb lett és modernebb, de hát harminckét éve ugyanígy zöld volt a pálya, vibráló fehér vonalakkal, ugyanígy huszonkét ember futott rajta a labda után, csak akkor nem <strong>Kleinheisler László</strong> próbálta szerelni <strong>Paul Pogbát</strong>, hanem <strong>Kovács Ervin Carmel Busuttilt</strong>. Április volt, 1989, lézengtek a nézők, Magyarország–Málta, édesapám győzelmet ígért, egy nyomorult tizenegyessel mentettük meg a döntetlent, de innen nem volt már visszaút. <span class="highlight-block-small">Megkaptam a magyar válogatottat, furcsa egy ajándék, ritkán volt felhőtlen öröm, gyakrabban kereszt.</span> Zöld pálya, fehér vonal, fölöttünk az ég, alattunk a huszonkét ember és a labda. Zágrábtól Belfastig, Budapesttől Győrig. A remény valahol mindig pislákolt, de egy idő után már csak legyintettem, legyintettünk, remény, hagyj már békén, reménykedni csak fájdalmas, úgyis tudjuk, mi lesz a vége. Nagyapámnak két vb-döntős válogatott jutott, nekem a máltai 1-2 és a moldovai 0-3, meg az 1-8 Hollandiában. Aztán Kleinheisler ráküldte, <strong>Priskin</strong> visszavette és becsavarta, egy norvégról bepattant, és kint voltunk, kint az Eb-n, ami tényleg csoda volt a reményvesztetteknek, tágra nyílt szemmel üvöltöttünk, hogy ilyen nincs. Talán ezért voltunk annyian kint Franciaországban. Ez volt az első éjszaka egy egész szurkológenerációnak, az izgatottságával, a félelmeivel, az ártatlanságával, a felfedezésre váló káprázatával. Tényleg van ilyen? És mi tényleg ott vagyunk? Ott. Csoportelsőség, nyolcaddöntő, különgép Toulouse-ba, Az éjjel soha nem érhet véget, de az Eb véget ér, Belgium ellen egy nulla néggyel. Egy évvel később Andorrában nulla egy. Vissza a hétköznapokba. Magyar válogatott, kereszt, tudom, igen, igen. Ahogy a Brian életében mondták, „Kimész az ajtón, balra fordulsz, fogsz egy keresztet”. Sóhaj. <div class="payable-content-section"></div> Most pedig megint ott vagyunk; sőt itt vagyunk, Budapesten, öt évvel, egy járvánnyal, egy örökkévalósággal később, gyászt és aggodalmat, traumákat és veszteségeket cipelve, fölöttünk az ég, alattunk a zöld. Megosztottak vagyunk és veszekszünk egymással, ezerféle érzés kavarog, a futball és közege – a sport és közege – tele van ellentmondásokkal. Azért vagyunk itt és azért vagyunk ötvenötezren, mert szabad, de azért szabad, mert az UEFA mindent megtesz pénzügyi veszteségei minimalizálásáért, a kormány mindent megtesz, hogy tőkét kovácsoljon a rendezésből, mi meg mindent megteszünk, hogy egy hosszú, másfél éves tél után valamit megpróbáljunk visszakapni a régiből, a megszokottból, az életünkből, a focinkból, a zajból, úgy, ahogy megismertük, úgy, ahogy megszerettük. Fekete egységben szemben az ultrák, vörösödik a tömeg körülöttük; lehet, ha véletlenszerűen kiemelnénk két embert, semmi közös sem lenne bennük, semmiben sem értenének egyet, ne adj’ Isten ellenségek lennének, de a futball egy helyre vonzotta őket. A stadion a radikális elfogadás képességének legjobb gyakorlóterepe: garantáltan együtt szurkolsz egy csomó emberrel, akit hatalmas szakadék választ el tőled, de itt nem számít. <img class="aligncenter size-full wp-image-872" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2021/06/gettyimages-1324407642.jpg" alt="" width="2000" height="1334" /> <span class="highlight-block">Ők mondják, „hajrá”, mi mondjuk, „magyarok”.</span> Csak az ég van, a zöld gyep, a vibrálóan fehér vonalak és a huszonkét ember. Tudjuk ám, hogy ez az Eb nem – ez az Eb sem – old meg semmit önmagában. Ugyanúgy maradnak a problémák, a nepotizmus, a belterjesség, a korrupció, ugyanúgy itt vagyunk beragadva a magyar futballvalóságba, de akkor is, jó látni, ahogy valami működik, ott lent a pálya zöldjén. S azt is jó érezni, hogy a futball kisajátíthatatlan. Nem konzervatív és nem liberális, egyszerre nemzeti és nemzetközi, s hiába akar bárki – király, elnök, kormányfő, párt, rezsim, mágnás, klub, szponzor, szurkolócsoport – egyedüli igényt formálni rá, a futball a miénk, közös tulajdon, közös játék, közös téma, közös szerelem. Tudjuk mindannyian, hogy <strong>Szalai Ádám</strong> nem <strong>Karim Benzema, Nagy Ádám</strong> nem <strong>N’Golo Kanté,</strong> tudjuk, hogy <strong>Kylian Mbappé</strong> sokkal jobb, mint Fiola Attila, de mégis, most Fiola van helyzetben, ott van a tér, ott az idő. Kiugrik, s látjuk a kapu mögül, hogy üresen tátong a sarok. Lendül a láb. <span class="highlight-block-small">Fiola lő, a labda begurul, a bíró középre mutat, delírium, filmszakadás. </span> Hitetlenkedve nézek az égre, azt ordítom, lehet-e anyakönyveztetni azt a nevet, hogy Fiola? Lehet ilyen? Lehet, hogy vezetünk a világbajnok ellen? Lehet, hogy 1-0? Fiola góljával? Lehet, hogy megtartjuk? Esetleg nem lehetne lefújni? Csak most az egyszer? <img class="aligncenter size-full wp-image-875" src="https://sport24.24.hu/app/uploads/sites/24/2021/06/gettyimages-1324413608.jpg" alt="" width="2000" height="1340" /> Nem lehet. Csodát sem látunk, legalábbis nem akkorát, mint amekkora a győzelem lenne, de egy kicsiny futballkáprázatot igen. A hármas sípszót alig halljuk, csak látjuk, hogy a játékosok egymás nyakába borulnak, Magyarország–Franciaország 1-1, pontszerzés a világbajnok ellen, piros-fehér-zöld minden, amerre nézünk, kivéve előttünk a vendégtábor kékjét. Csak az itt van és csak a most, csak a kék ég fölöttünk, csak a zöld gyep alattunk, vibráló fehér vonalakkal és huszonkét játékossal. Így van most és így lehetett száz éve. <span class="highlight-block">A futball örök, és örök a futballöröm is.</span> [prefabricated_shortcode in_app="0" code="%3Cdiv%20class%3D%22article_box_border%22%20style%3D%22background%3A%20url%28%27https%3A%2F%2F24.p3k.hu%2Fapp%2Fuploads%2Fsites%2F24%2F2021%2F05%2Fsport24-pattern.png%27%29%20no-repeat%20left%20-16px%20%23f3f3f4%3B%20border%3A%20none%3B%22%3E%0D%0A%3Cdiv%20class%3D%22article_solidheader%22%3E%0D%0A%3Ch2%20style%3D%22color%3A%20%23111115%21important%3B%20font-size%3A%2036px%3B%20font-weight%3A%20bold%3B%20margin-bottom%3A%2030px%3B%20margin-top%3A%2020px%3B%20text-align%3A%20center%3B%20line-height%3A%2036px%3B%22%3E%3Cimg%20class%3D%22aligncenter%20size-full%20wp-image-141%22%20src%3D%22https%3A%2F%2F24.p3k.hu%2Fapp%2Fuploads%2Fsites%2F24%2F2021%2F05%2Fs24-logo-dt.png%22%20alt%3D%22%22%20width%3D%22408%22%20height%3D%2290%22%20%2F%3E%3C%2Fh2%3E%0D%0A%3Ch2%20style%3D%22color%3A%20%23111115%21important%3B%20font-size%3A%2036px%3B%20font-weight%3A%20bold%3B%20margin-bottom%3A%2030px%3B%20margin-top%3A%2020px%3B%20text-align%3A%20center%3B%20line-height%3A%2040px%3B%22%3ECsatlakozz%20a%20Sport24%20k%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9ghez%2C%20mondd%20el%20v%C3%A9lem%C3%A9nyedet%20z%C3%A1rt%20Facebook-csoportunkban%2C%20%C3%A9s%20vegy%C3%A9l%20r%C3%A9szt%20csak%20el%C5%91fizet%C5%91knek%20el%C3%A9rhet%C5%91%20exkluz%C3%ADv%20esem%C3%A9nyeinken.%3C%2Fh2%3E%0D%0A%3C%2Fdiv%3E%0D%0A%3Cp%20style%3D%22background%3A%20%2357A600%3B%20margin-top%3A%2020px%3B%20padding%3A%2020px%3B%20text-align%3A%20center%3B%22%3E%3Ca%20style%3D%22color%3A%20%23ffffff%3B%20font-size%3A%2026px%3B%20font-weight%3A%20600%3B%22%20href%3D%22https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fgroups%2F212344460412327%22%3ECSATLAKOZOM%3C%2Fa%3E%3C%2Fp%3E%0D%0A%0D%0A%3C%2Fdiv%3E"]richhttps://s.24.hu/app/uploads/sites/24/2021/06/d__yt20210618091_2-150x150.jpg150150